Vay Adelma, Tündéranyóka

Vay Adelma, Tündéranyóka

Báró vajai Vay Ödön felesége, született Adelma von Wurmbrandt-Stuppach (1840 – 1925) osztrák grófnő a szüleitől különleges nevet, a sorstól különleges lehetőségeket kapott, amelyeket teljes mértékben ki is használt. Valaki azt mondhatja, ugyan, mit ért el? Médium lett, zavaros könyvekben fejtegette „Ágoston szellem” filozófiáját, elindította a magyarországi spiritiszta mozgalmat – ezt igazán nem kellett volna. Lehet, hogy nem, de a világ nagyon unalmas hely lenne, ha mindenki csak azzal foglalkozna, ami hasznos vagy racionális. A rejtély olyan, mint az ételben a fűszer. Az ízetlen levest is meg lehet enni, de minek.

Adelma a misztikus képességeket az anyjától, Teleki grófnőtől örökölte, aki később Solm hercegnő lett. Helena Petrovna Blavatsky unokatestvérének is mondják, bár ez a rokoni kapcsolat egészen hihetetlen. Mindenesetre nem az osztrák grófnők szokványos életét élte. Transzban írt, beszélt és rajzolt, belátott a jövőbe, látta, ami távoli helyeken történik. Ez a hagiográfia, és nem feltétlenül igaz. Adelma azonban gyógyított is, nem konvencionális módon. De a beteg nem azon töri a fejét, hogy mi volt a módszer. Egyszerűen csak örül annak, ha ismét egészséges.

Egy kétéves kislány súlyosan megbetegedett, az orvosok még a görcsös fájdalmat sem tudták enyhíteni. A gyerek anyja hallott Adelma spiritiszta tevékenységéről, és mélyen el is ítélte, mint sarlatánságot. Végül mégis tőle kért segítséget. Adelma megállapította, hogy egy Raimund nevű szellem zaklatja a kislányt. Könyörgéssel és fenyegetéssel rávette, hogy engedje el az áldozatát. Ezt nem lehet bizonyítani! Tényleg nem, de a gyerek meggyógyult, és végül is, ez a lényeg.

Egy jámbor földművest, aki sosem hallott olyan úri huncutságról, mint a spiritizmus és a reinkarnáció, megszállta egy Marie nevű szellem, aki azt állította, hogy az előző életében a felesége volt. Sajnos Marie látogatásai minden alkalommal epilepsziás rohammal jártak. Mivel Marie kitartott amellett, hogy nem tud elszakadni a hajdani férjétől, Adelma azt ajánlotta neki, szülessen meg ismét, mint a lánya. Nem állítom, hogy a gyógymódot széles körben lehet alkalmazni, de a kislány megszületett, a betegség elmúlt.

Adelma körül mindig izgalmas dolgok történtek. Egyszer egy rokonának a szelleme jelentkezett, aki csak nyolc hónappal azelőtt költözött át a másvilágra. Elmondta, hogy választási lehetőséget kapott, vagy „szellem” marad, és így próbál meg továbbfejlődni, vagy ismét megszületik a földön. Tanácsot kért. Adelma azt ajánlotta, térjen vissza a földre. A rokonnak tetszett a javaslat, és megjegyezte: A fiaim még mindig misét mondatnak a lelki üdvömért, amikor én már a pólyában rugdalózom. – Hozzátette, hogy ismer egy házaspárt, akik már tíz éve szeretnének gyereket, és őket választja. Hogy-hogy nem, a meddőnek ítélt asszony egy éven belül egészséges fiút szült.

Véletlen, vagy mese. De a véletlen nem ismétlődik kiszámítható rendszerességgel, és a meséket a szellemek diktálták, Andersen modorában.

Alighanem az történik, ha valaki nagyon erősen hisz a saját gyógyító képességeiben, és mások is ugyanolyan erősen hisznek benne, ez a kétféle hit összeadódik, és a psyche hatást gyakorol az anyagra, hiszen minden betegség pszichoszomatikus eredetű – mi más lenne pl. a legyengült immunrendszer, mint a test válasza a lelki problémákra? Ez persze nem elég „tudományos,” ahogyan nem tudományos az sem, ha azt mondjuk, „a rokon szelleme;” de maga Adelma is így beszélt, annak ellenére, hogy a könyveiben egészen másként határozta meg, ki vagy mi a szellem. Szellem-lélek, pneuma-psyche, ruach-nefes, spirit-soul, Geist-Seele, esprit-ame; ezek a fogalmak a világ minden részében keverednek.

Annyi biztos, hogy Adelmát mindig nagy társaság vette körül: szellemeke, lelkek, kísértetek, perispiritek, kinek hogy tetszik.

1860 táján őt is erős fejgörcsök kínozták; egy Gárdos nevű orvos a „delejes írást” ajánlotta. Ezt ma automatikus írásnak nevezzük. Magunk elé teszünk egy papírlapot, megfogjuk a ceruzát, nem gondolunk semmire (ez nagyon fontos), csak várjuk, hogy a szellem vezesse a kezünket. Hát uramfia, Adelma kezét el sem akarta engedni a szellem. Tapasztalt idősebb hölgyek szerint Adelma fejfájásai akkor múltak el, amikor férjhez ment. Természetesen Ödön báró is nagy spiritiszta volt. Írt és szeánszozott, de Adelmával, illetve a szellemeivel nem tudta felvenni a versenyt. Kettejük közül határozottan Adelma volt a „szellemesebb.”

Mindjárt az első könyve, Szellem, erő, anyag, nagyon híres lett. 1869-ben írta, mindössze 30 nap alatt. Magyarul csak 1924-ben jelent meg Tóvölgyi Titusz fordításában. Igaz, hogy rögtön a spiritiszták Bibliája lett. De miért is? A könyv címe a teremtés három alapelemére vonatkozik. Az anyag, ha jól értem, a passzív, tudattalan lélek, a szellem a tudatos lélek, az erő a szellem működése. Ezek mind az ősforrásból származnak, aki nem Isten, mert Isten vagy teremtő nagyon sok van, és mindegyik teremt magának egy világot, hogy abban uralkodjon. Itt Ágoston szellem átmegy gnosztikusba, és kifejti, nekünk is az a rendeltetésünk, hogy Istenek legyünk. Biztosan akadnak, akiket vonz ez a lehetőség. Hét szféra van, és mindenki abban él, amelyikbe tartozik. Itt azonban lenne egy ellenvetésem, mert pillanatnyilag senkit sem ismerek, aki jól érezné magát a szférájában. De mindegy. A szférák úgy veszik körül egymást, mint a gyümölcsöt a héja, és a fejlődés azt jelenti, befelé haladunk, mint a gyümölcslégy lárvája a maghoz.

A Szellem, erő, anyag-ot még nagyon sok könyv követte, pl. Tanulmányok a szellemvilágból, báró Vay Ödön szellemrajzaival, Képek a túlvilágról, Elmélkedések könyve, Szférák a föld és a nap között, egy spiritiszta imakönyv, Tündéranyóka meséi és elbeszélései, Szellemnyilatkozatok, Látományok egy pohár vízben, és hasonlók.

1871-ben Adelma egy kis spiritiszta kört hozott létre, amelynek tagjai főként a Vay családból érkeztek. A döntő fordulat akkor következett be, amikor csatlakozott hozzájuk Dr. Grünhut Adolf orvos. Dr. Grünhut sebészként vett részt a magyar szabadságharcban. Később Abaújszántón praktizált, ahol egy szomnanbul lányt kellett volna kezelnie, de a leányzó gyógyította ki az orvost (a materializmusból). Egy 600 oldalas könyv lett a misztikus együttműködés eredménye: Tanulmányok spiritizmus köréből. Ezután Dr. Grünhut Miskolcra, majd Pestre költözött, és nagy kutatás után rátalált a Vay családra. A családi összejövetelekből lett a Szellemi Búvárok Pesti Egylete, a családon belüli információáramlásból a Világosság, később Égi Világosság című spiritiszta folyóirat.

Természetesen meg voltak győződve arról, hogy kizárólag égi szellemekkel állnak kapcsolatban. Adelma mindig nagy katolikusnak vallotta magát. Nagy csapásként élte meg, amikor szeretett egyháza kiátkozta, és indexre tette a műveit. Bánatában református lett, mert nem tudta elviselni, hogy ne tartozzon sehová. Tündéranyóka szenvedett azért, mert ő most református; de mit lehetett tenni, így akarták a szellemek.

Ödön báró nem ismerte a lelki válságot. Egyszerre volt keresztény, spiritiszta és teozófus, sőt a Teozófiai Társaság főtanácsának a tagja. Lehet, hogy Tündérapóka észre sem vette a különbséget.