Vihar előtt

Többször éreztem azt, amit most is, hogy sok természeti jelenségnek van zeneisége is. Itt nem elsősorban a hanghatásokra gondolok, bár ez is igaz, hanem a ritmusra, hangulatokra.
Miközben ez az írásom készül, a rádiómban Joseph Haydn D-dúr Óra Szimfóniája No 101 szól, mindeközben az üdülőnk Balatonra néző erkélyéről nézhetem a vihart hozó szél egyelőre még szelíd ,,játékát" a hajladozó parti fákkal és azt, hogy, milyen kéjjel barázdálja a Balatont egyre erősödő hullámokkal és milyen erővel tolja a fejünk fölé a csapadéktól duzzadó esőfelhőket. Csakhogy ameddig a zene hallható esztétikai és művészi élményt ad, addig a vihar csak egy határig biztosítja ugyanezt, utána már dühös indulattal tombol és rombol, pusztít. Természetesen a viharnak, mint minden természeti jelenségnek vannak mindenki által kötelezően betartandó törvényszerűségei is. Ezek a gondolatok kavarognak bennem, miközben a hullámzó Balatonon az Aranyhíd törik darabjaira és a viharfelhők gyülekeznek az égen. A rádióban pedig Joseph Haydn D-dúr Óra Szimfóniája No 101 gyönyörű dallamai szólnak.