Már arra gondoltam, hogy nem tetszett a nővéreknek, hogy én egész nap nem feküdtem ágyban, hanem ahová lehetett, bármilyen nehezen, de elmentem magam.
Azt pedig nem tudták, hogy nekem ágyban feküdni se kényelmes, éjszaka is többször fölébredek, s akkor lábmozgásokat végzek, kicsit meg kell mozgatnom; állni se tudok néhány percnél tovább, s nem sorolom, mert egész nap és éjjel is egyfolytában derék- és lábfájdalmat érzek. Ma már július 3-a van, péntek, fogynak a napok, telefonon megbeszéltem a hazautazást, hétfőn jönnek értem.
Most is, mint szoktuk, legalább kétszer visszafelé átlépjük az országhatárt. Nagyon szép az út, a Duna-kanyar; élvezettel nézem a szép vidéket, körben mindenütt a csodás-magas hegyeket. Gizella-telepen gyönyörű a park, a magasba törő fák, a százféle fenyő… a gondozott virágok és eddig megszámolva vagy tíz cica, „akik” a park díszei.
Kata lányom hozott nekik eledelt, még van belőle kétnapi adag.
Lányom szokott meglátogatni, de most messze van, a Magas-Tátra hegyeit járja társasággal négy napig. Itt jó az idő, a nap bőséggel vetíti ránk a meleget, de fenn a hegyekben lehet, hogy hideg van. Biztos vagyok benne, hogy ott is készülnek képek és majd küldi nekem emailban a csodás felvételeket, hogy legalább így gyönyörködjek a szép hegyekben, amerre járnak.
Utolsó vasárnap két diplomás felnőtt unokám meglátogatott, ilyenkor vendégeimnek félretetetek ebédet, sokáig maradtak, jó volt velük lenni.
Amikor az idén ide jöttem, napokig senkit sem találtam a nagyteremben. Az itt gyógyulni vágyók nap közben is csak a büfét látogatták főleg délután, kezelések után.
Egyik nap a hosszú folyosón két bottal sétálva, keresni kezdtem a römi-partnereket.
Néhány ismerőssel találkoztam. Így ismét találtam kártya-partnerekre, s ezután estefelé együtt szórakoztunk. Azóta nagyteremben három asztalon is folyik a játék, mások meg nézik a tévét sokszor olyan hangosan, hogy zeng tőle a terem.
Hoztam magammal könyveket, amit pályázaton nyertem, és magazinokat eleget, olvastam is, de esténként az időmet jól esett römivel tölteni – zárásig.
Ugyanis tíz órakor a folyosói nővérek dolga szólni, hogy villanyoltás lesz, de kedvesek, mindig megvárják, amíg a kártyapartit befejezzük.
Több új ismerőssel-baráttal találkoztam; van, akinek majd küldök a megjelent kötetemből.
Több ismerőssel, s szobatársammal cseréltünk telefoncímet, hogy egymással kapcsolatot tartsunk.
Csupán megjegyzésként jegyzem meg: Elégedettség-nyomtatványon minden gondomat leírtam, hogy okuljanak belőle. Felteszek egy kérdést: kik vannak nálunk az országban becsületesen munkálkodók közül – úgy megfizetve, ahogyan kellene – (kivéve a misztériumokba munkálkodókat), közel sem úgy, mint több nyugati országban.
Ha mégis úgy lenne, akkor lehetne válogatni a munkát keresők között, s az oda nem való egyéneket el lehetne feledni. Hazaérkezésem után benéztem a postámra, sok levelet kellett átnéznem, amelyikre kellett, válaszoltam. Július 22-i kelettel, 27-én érkezett egy hivatalos levél a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Jogi Főosztály Osztályától. (Most megint minden állami hivatal Nemzeti lett, emlékezem rá, akár a kommunizmus első idejében.)
Nos, a levél tájékoztat róla, hogy az „NRSZH H. II. fokú orvosi bizottsága az Ön vizsgálatát lakhelyén, ill. a megadott tartózkodási helyén fogja elvégezni 2015. augusztus 6-án. Ez pedig azzal jár, hogy át kell néznem a temérdek orvosi leletet, zárójelentéseket. Sok időt vett igénybe, mert mindig valahova kérik, s a rendezés elég sokáig tartott. Mindjárt emailben kértem Gizella-telepet, hogy küldjék el az orvosnak átadott dossziém tartalmát, a sok orvosi leletet, amit átadtam nekik áttekintésre, de az orvos néhány nap múlva szabadságra ment, ezért nem kaptam vissza.
Most néhány nap múlva, kérésemre postán vissza küldték nekem.
Arra nem gondoltam, hogy ilyen gyors tempóban elkészíti a Főorvosnő a zárójelentést, amit én nem vártam meg, de az is benne volt a küldött nagy borítékban. Mondhatom elámultam, amikor elolvastam.
Tekintettel arra, hogy a Gizella-telepi orvosom még mindig szabadságon van (telefonon mondták, mikor kértem az iratokat), ő érdeklődött a hogylétem felől: az operált kezeim zsibbadnak-e? Szerencsére, jó hírrel szolgáltam, hogy ott minden rendben, a klaviatúrát tudom kezelni, és a zsibbadás megszűnt. A főorvosnő pedig engem nem vizsgált meg, sőt, a viziteken is a szobatársaimmal foglalkozott…
Ezért sokat nem várhattam tőle.
De azt mégsem gondoltam, hogy képes volt arra, hogy múlt évi zárójelentések nagy részét bemásolta, sőt – mivel az iratok között volt tavalyi kezelőpapír, rajta feltüntetve, hogy akkor milyen kezeléseket kaptam – azokat is kimásolta. Mivel ebben az évben kevés kezelést kaptam: gyógytornát-ágyban, vízi-tornát, mágnes ágyat, ritexet és a térdemre kaptam fájdalomcsillapítás céljából kenőcsöt.
Utóbbinál a nővérek a fontos segítséget elmulasztották, többször meg se kaptam, de nem csak ehhez, hanem az öltözéshez-mosdáshoz némi segítség is elmaradt, és többször kimaradt a gyógykenőcs is. Mivel látható, hogy kevés a kezelések száma, ezért bemásolták a zárójelentésbe a múlt évben az operált kezeim miatt kapott kezeléseket is. Pedig jó lett volna, mivel az operáció miatt kissé ügyetlen lett mindkét kezem. Annak örülök, hogy legalább a számítógépet jól tudom kezelni, hiszen otthon azzal foglalom el magam.
Mondhatom, ebben az évben a Gizella-telepen csupán a diétás koszttal voltam elégedett, mivel a fizetős helynél is sok minden hiányzott. Mozgáskorlátozottaknak például a fürdőszoba nagyon hiányos, ahol én tisztálkodásomat magam nem tudtam ellátni.
Nos, azért nem volt nekem most kedvem tovább is ott tartózkodni. Ezért a Zárójelentést olvasva őszintén kijelenthetem, hogy megbotránkoztam. Elhatároztam, hogy amint kissé leülepszik bennem, kérni fogom, hogy változtassa meg.
Most röviden csak a következőket jegyeztem fel:
Már rá se gondolok, mikor jönnék oly szívesen ide, mint korábban? Ó, én balga, ráadásul mindezért még fizettem is!
A küldött Zárójelentés semmire nem használható, mert abban is olyan olvasható, ami nem igaz, példák: „Deréktáji fájdalmai jelenleg alsó végtagjaiba nem sugároznak.” Honnan vették? Tőlem senki meg nem kérdezte!
Vagy: „Szédülés ritkán fordul elő.” Minden vérnyomás emelkedésnél, ami bőven előfordult majdnem két hétig szédültem!
„Hosszabb távú járásai nehezített”. Ez helyesen: mindig nehéz!” Mert nem vagyok jobban, alig bírtam magam itthon helyrehozni, még a vérnyomásomat is. Az egyébként úgy is kevés kiírt kezelések helyett pedig a múlt évben kapott kezeléseket írták be, hogy többnek látsszon, mint ahogyan tették.
Ugyanis véletlenül a múlt évi kezelőlap is ott volt a dossziémban, abból emelték ki, ami jó lett volna, ha igaz lenne.
Elképzelni nem tudom, hogy honnan szedték a következőt:
„A komplex rehabilitációs kezelés hatására fájdalmai mérséklődtek, izület-mozgások könnyebbé váltak, izomzata erősödött, járástávolsága nőtt.” Három lépést se tudok már tenni bot nélkül. Alig álltam a lábamon, alig vártam, hogy itthon végre visszajussak a korábbi állapotomhoz. Nagyon sokat romlott az állapotom, mozgásszervileg és a vérnyomásom miatt is!
**-.-**
4 hozzászólás
Drága Kata! Emlékeztem Veled a Gizella telepre, milyen jó is volt ott együtt! Fájadalmas dolgok, de az élet ezt dobta. Kívánok Neked szebb napokat és fájdalom menteseket ! Éva
Köszönöm Évikém kedves szavaidat. Bizony, jó időnként otthon hagyni mindent,
és elmenni valahova máshova, ahol az ember alaposan kipihenheti magát,
Most már, ha az idő kellemesebb lesz, ismét szeretnék odamenni.
Remélem nem utasítanak el, mivel amikor két évvel ezelőtt is akartam menni,
az volt a válasz, hogy csak egy év után lesz ismét szabad szoba, tehát akkor
nem mehettem. Köszönöm a jókívánságokat, Neked is szeretettel ajánlva.
Jó lenne együtt lenni a külön szobában.
Szeretettel: Kata
Vannak rossz, meg jó kalandok is. Akárhogy is:
De kívánok gyógyulást!
Igazad van. Bizony változatos az élet, mert nem mindig jók a kalandok, azonban
azt megváltoztatni nem tudjuk, hogy rossz kalandjaink ne legyenek.
Köszönöm, hogy nálam jártál,
Üdvözlettel: Kata