…avagy hogy haragítsuk magunkra anyósunkat 1o perc alatt?
Kellemes, nyugodt, kissé unalmas vasárnapnak ígérkezett. Gyerek alszik, várhatóan ebédre ébred csak fel. A párom már kora reggel óta kertészkedik és így magamra maradtam a lakásban. Reggeli ébresztő műsorok kilőve, tegnapi film videóról beindítva. Ebéd már elkészítve, lakás rendbe rakva, mi légyen? Foglalkozzunk magammal….
Ahogy nézem a reklámokat, azokat a gyönyörű hajú, mindenhol csupasz modelleket, rá kellett jönnöm, hogy bizonyos jelek egyértelműen utalnak a majomtól való származásomra és az idő múlására. Uzsgyi a fürdő, tükörbe belenézés. Na, ezt nem kellett volna. Különböző vegyszerek előkészítve a szépítési hadművelet beindításához. Szabaddá teszem a kezelendő felületeket.
Fantasztikus szín kiválasztva, felkenve, kivárva, átfésülve. Aztán rájöttem, hogy azt a dagadt Kovácsnét a számfejtésről úgy sem tudom átverni az eredeti színt illetően, ezért csalásra vetemedtem. Azt olvastam valahol, hogy az eredeti hajszín csak egy helyen bizonyítható. Na, oda is tettem egy ecsetnyit. Hátha valamelyik továbbképzésen közösen fogunk zuhanyozni. És nem beszélve a csáb-hatásáról.
Na és most, hogyan tovább? A majomtól való származásom nyomait is el kellene tüntetnem. Melyiket válasszam? Ha, már úgy is a kencefice mellett tettem le a voksom, illetve az ecsetet, akkor próbáljuk ki azt a bizonyos 1o percest. Csak ráfújom, táncolok egy kicsit és a zuhannyal már le is moshatom. Addigra úgy is elkészül a fejem is. Szóval fújás a lábakra. Először térdig, úgy is csak addig ér a szoknya, Kovácsné csak addig látja. És mi lesz, ha „bevetésre” kerül a sor? A párom simogatja a lábam és térdig „baba popsis”, utána meg őserdő? Na, ne…. kenünk tovább. Aztán egy fújás a szárnytőre is. Kisebb hezitálás és egy kellemes emlék felidézése után két fújás a már felkent festés mellé egy kicsit alább…. Kész. Már csak várni kell. Rengeteg pénzt ezzel spórolok ezzel a művelettel – gondoltam – és már mosolyogtam is.
Kimegyek a nappaliba és megnézem a művemet a tükörben. A kezemet persze kilencven fokban kell tartanom, nehogy már elkenődjön a krém és a lábaimat sem szabad összeértetni.
Tehát mint egy csupasz maci, megyek a tükörhöz. Egy égő csipkebokor néz vissza, felül nagy láng, alul kisebb…. előszörre. Aztán egy – nem, két – gipszes lábú csupasz spinét láttam, aki kezét oldalra tartva, égő fejjel, döbbenettel az arcán néz a műre, magára….
És ekkor……. belépett a nappaliba a férjem. A zajra megpördültem és csak annyit hallottam:
– Drágám, megjöttek anyámék! Meghívtam őket eeee…….. – Befejezni már nem tudta a mondatot, mivel a döbbenet, a „biztoseltévesztettemalakástelnézéstkérek” nézés és a „kiezaszörnyűnő” pillantás volt olvasható az arcán. Majd hirtelen megfordult, észbe kapott és mögötte benyomuló anyósékat teljes erőből próbálta visszanyomni a lakásajtóból:
– Nem lehet, nem lehet bejönni! – De ez úgy hangzott, mint a Tizedes és a többiek című filmben a „Nichts kompót, nichts kompót!” szöveg. Anyósék nem értették, hogy jön ide a kompót és nem is akarták komolyan venni. Valószínüleg nem látták a fenti filmet.
Valódi testi-harc indult meg az ajtóban. Szerencsére a férjem győzött.
A filmben ellenben a Tizedes. Aki miután bement kisebb erőszak után a spájzba, mosolygó arccal konstatálta, hogy még is van kompót. Leemelte a polcról, szembenézett a polc mögött elbújó Szása nevű felfegyverzett orosz katonával. Visszatette a kompótot, kijött, bezárta az ajtót és elmondta a máig ismert mondatát:
– Az oroszok már a spájzban vannak!
Hát igen, az oroszok a spájzban, anyósomék házon kívül. Hogy ebből mi lesz?!
Szembesülve azzal a ténnyel, hogy most vesztettem el a férjem szerelmét, bemenekültem a fürdőbe és – biztos, ami biztos – hátat fordítottam a tükörnek. Könnyes szemmel számoltam a hátralevő perceket.
Nem tudom, hogy párom végül is mit mondott anyóséknak. Bármit is, ők megsértődtek, csak hónapok múlva békültek meg, de a valódi okot nem tudják, még…
Este mi viszont megbékültünk. A babapopsis-bőr megtette a hatását. Csak annyit mondhatok: – Megérte.
Lehet, hogy veszek nekik egy Tizedes meg a többiek című dvd-t.
12 hozzászólás
Humoros, humoros, tetszetős. A vége kicsit összecsapott. A férj harcát anyóssal még lehetett volna fokozni. Emiatt lett annyi, amennyi. 😀
Kedves Lenabuci!
Jól megírt, szórakoztató, kissé önirónikus alkotás, fontos hogy "megérte".
Szóval nagyon tetszett.
üdv.: Zagyvapart.
Egészen jó, van benne minden és itt a körmondatok is jók. Hát mit lehetne még hozzá tenni?
semmit, szerintem ez a téma, ennyit produkált.Habár nem egészen világos miért kellett anyóséknak távozni? Szükség esetén egy nadrág megmenetette volna a helyzetetet. Szóval erre is gondolni kell, hogy legyen valószínű , amit leírunk,
Hát, ahányszor olvasom, sz..rá röhögöm magam. :)) Előttem van a kép, ahogy állsz, szétvetett karokkal, lábakkal… :DD Ezt igazán csak a női olvasók érthetik, azt hiszem. 🙂
Gratula!
Poppy
Ragyogó szatíra. Jót nevettem, jobb minden általam ismert anyós viccnél, azért mert igazi irodalom.
Üdvözöllek:SzJ
…és én még szeretem is drága Mamát!
Köszi, hogy olvastál.
L
Kedves Lenabuci!
Tetszetős írás, nekem jó volt olvasni a művedet. Van benne egy kis humor, és egy kis mindennapi valóság is.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Lenabuci nagyon jólesett, akkorát vihorásztam az írásod olvasása alatt, hogy csak na!
Gratulálok Jega Ibolya
Kedves Lena!
Ha egy nő szerelmes, csupa olyan dolgot tesz, amit senki sem várt volna tőle… 🙂
Hátha még a dagadt Kovácsné is bele van keverve a számfejtésről! 😀 😀 😀
Ilyen szépészeti feladtok elvégzéséhez legjobb a kulcsra zárt ajtó, de akkor mi min nevetnénk?
Judit
Kedves Lena!
Még jó, hogy nincs anyósom 🙂 🙂
Ági
Kedves Lena!
Nem tudom, hogy lehet, de csak most leltem rá anyóshragító szatírádra. Most is, igazán jól
esett a nevetés a zűr-zavaros időszakomban. Jó volt kicsit kikapcsolódni.
Arról nem tudni, hogy tudtad kibékíteni anyósodat.
Szeretettel: Kata
Azóta jóban vagyunk. :)))
Őszinteség, őszinteség, őszinteség!
Köszönöm Kata, hogy nálam jártál.
L