3+1 Akció! ? Öröklét sűrítmény, pillanatkonzerv

Létezhet? Vagy ez is csak az? Képzeletem játéka. Hiszen, hogy lehet valós, ez az álomszerű kép? Egy zöld doboz, négy keréken, teli pakolva könyvekkel, roskadozva. Felfoghatatlan, de mégis muszáj lesz érzékszerveimre hagyatkoznom, és láss csodát, tényleg kézzel tapintható a tekintet. Magamhoz is ragadom, hogy képes legyek az éppen megszülető vágyamat szabadjára ereszteni. A zakatoló villamost észre se veszem, és az sem érdekel, hogy a csípős szél éles vízcseppekkel arcomat nyaldossa. Talán a lányt észrevettem, igen, jó volt érezni közelségét, ahogyan tekintetével megállította az időt, és együtt elkezdtük meghallgatni (vagy más sorrendben: megkezdtük elhallgatni? ? nem, az eredeti) az írásjelek történeteit. A valamire való ajándékok így keletkeznek, tulajdonképpen semmit se kell, hogy adjunk, és akkor egymásé(rt) leszünk. Tulajdonképpen, ez az egyetlen emberi hiányosságunk, hogy mi még önmagunknál is többet akarunk. Ha az Atyaúristen lennénk, akkor elég lenne a hetedik nap, és kész, pont, na, de most vessző következik, mert, nem vagyunk. Nekünk minden perc számít. Ez is. A csábításnak nem tudok ellenállni, nem tehetem, és ebben a telhetetlen tehetetlenségben válogatni kezdek. A lány is így tesz. Megtaláltam azt, amire számítottam? Nem lényeges. Ő megtalálta? Nem mondta el, és én elindultam, hogy a betűket pénzre váltsam ? a szellemnek ára van, és mi ellestük, hogy miként kell fát nyomtatni. Hogyhonnanmikorkitől? Ne érdekeljen! Mindenesetre találkoztunk ? ha már nem tudnád, hogy kiről van szó, semmi baj, én nagyon is jól emlékszem, a lányról ?, aztán hátiszákom belsejébe egyetlenegy mozdulattal négy világot süllyesztettem el, hogy majd egyszer újra előbújhassanak, ha még leszholmikorkinek, mert meglehet, hogy a dimenziók fognak tudni dönteni maguktól, és nem fogják figyelembe venni meghatározásainkat. Neki nyolcat sikerült, úgy, hogy vissza se néztem. Mázlista Mester. Mi ebből a tanulság, egy hangyaizé tapasztalat? A lányra még gondolok, a könyvek a polcon fekszenek, és én is lassan aludni térek, de semmi kapkodás. A nagy kérdések megválaszolásához sokszor elég egy mozdulatlannak látszó korbácsnyom, a kis válaszok megkérdezéséhez pedig egy fickándozó kedves szó. Az irodalom érték? Aha, ha már fizettem érte. Egy Igazságomátyáskirályba került. Irány a tömbház eleje, az öngyújtó lángra szeretne lobbanni. Csak semmi harag, ha esetleg az idődet raboltam. Béke veled!