A beszélő kert

Bogi és Pliccsplacss augusztus végén, annak is az utolsó napján kiment a saját kiskertjükbe. Leültek a kedvenc padjukra és gyönyörködtek a két kezük munkájában. Egyszer csak elkerekedett a szemük és tátva maradt a szájuk. Egy aprócska tündér libbent a kert és a balkon fölé. Varázspálcájával parányi, milliónyi gyémántport szórt szerteszét. Aztán tovaröppent. Illa berek, nádak erek és már nyoma se volt.
– Jól hallom? – nézett Bogi csodálkozva Pliccsplaccsra.
– Jól hallom? – nézett Pliccsplaccs elképedten Bogira.
– Azt hiszem igen…pszt!…maradjunk csendben… suttogta Boglárka. Valóban. Beszélt a kert.
– Ugye, milyen szépen burjánzom? – szólt a balkon.
– Sokat gyomlált, locsolt, becézgetett, cirógatott Bogi és Pliccsplaccs.
– Ugye, milyen gyönyörű vagyok? Fenséges, szépséges, ellenállhatatlan- sorolta emelt fejjel, büszkén a balkon.
– Akárcsak én! Olyan vagyok, mint egy tündérkert! Mesés, szikrázó, káprázatos, csábító, és formás! – sorolta emelt fejjel, büszkén a kert.
– Engem is sokat gyomlált, locsolt, becézgetett, cirógatott Bogi és Pliccsplaccs. Sokat dolgoztak, hogy ilyen varázslatos legyek!- folytatta.
– Nézd, milyen pompás lepkék táncolnak köröttem – szólt a balkon.
– Sáskák, futrinkák, a csinos hétpettyes, a bongó- zengőlégy, a szitakötő, a darázspók és a fényes- zöld rózsabogár is itt lakik- mondta a kert.
– Az előbb egy kacsafarkú szender szállt az egyik virágszirmomra nektárt szívogatni- felelte a balkon.
– A száz lábú százlábú, a fogós fülbemászó, a fekete mintás, piros bodobács és a hangos, zümmögő-döngő, szőrpamacs poszméh is ideköltözött – felelte a kert.
– Ez mind- mind Boginak és Pliccsplaccsnak köszönhető- mondták mindketten nagy örömmel. Méh Manci zzzz- zzzz- zümmögött el előttük vidáman.
– Nézd, felfalja a virágok nedveit, be is porozza őket. Hasznos Hétpettyes épp fogyasztja a levéltetveket. Lepke Lili szép és színes. Bájával gyönyörködteti a szememet. De ez még nem minden! A virágport szállítja más virágokra, beporozva azt. – sorolta a balkon.
– Nézd, Szitakötő Sziszi épp most falja fel a szúnyogokat, a gyümölcslegyeket és azok lárváit- közölte a kert.
– Dongó Dani gyümölcsfa nektárt szívogatott: zzzz- zzzz – duruzsolt jókedvűen. Nézd, milyen bőségtál terül el előtte! – locsogta a balkon.
– Hopp, itt araszol Földigiliszta Fifi!- kiáltott fel a kert.
– Szervusz! Hová, hová Fifi?
– Szervusz, beszélő kert! Szellőztetem, levegőztetem a termőföldet. Nemrég trágyázta érett marhatrágyával Pliccsplaccs. Jó messziről hozatta.
– Igen, az nagyon egészséges a földnek. Akkor nem is tartalak fel. Jó, munkát! – csevegte a kert.
– Köszönöm és szép napot! – válaszolta Fifi.
– Szervusz! Hát te is itt vagy kedves Pufi Pók? – kérdezte a balkon.
– Szervusz! Igen! Épp hangyát, legyet, szúnyogot, illetve levéltetvet keresek, mert a hálóm megüresedett.
– Jó étvágyat!- felelte.
– Köszönöm!- válaszolta, majd elsietett.
– De szépen süt a Nap! – mondta Bogi.
– Ám hamarosan jön az eső!- válaszolta Pliccsplaccs. – Már látom gyülekezni a felhőket. Nagyon fontos a növényeknek. Utána hatalmasat nőnek, vaskos és finom lesz a termés – folytatta kellő komolysággal. – Bogi és Pliccsplaccs elbűvölve hallgatta tovább a beszélő kertjük meséjét és jól esett nekik az a sok- sok dicséret, amit munkájukért kaptak. Pedig nem is érezték munkának, hanem kikapcsolódásnak, pihenésnek. Még egy ideig magukba szívták a virágok, bokrok üde aromáját, élvezték a fák adta árnyat, csodálták a petúniát, a törökszekfűt, a rózsát, a liliomot, a leandert, a levendulát, a kövérkét, a lobéliát, napvirágot, a pistikét, begóniát, a büdöskét, a jázmint, a fuksziát és sorolhatnám napestig azt a számtalan csodát, ami a szemük előtt pompázott gondtalan, boldogan.

Kérdések: Kik gyönyörködtek a kertben? Mitől volt beszélő? Miről beszélgettek? Sorold fel a kert és balkon mesében szereplő élővilágát. Mondd el, hogy miért hasznosak? Utánozd a kertben és a balkonon élő állatok hangját. Mik fontosak ahhoz, hogy „hatalmasat nőjön, vaskos és finom legyen a termés”? Sorolj fel a mesében minél több rokonértelmű szót. Mi tetszett a mesében? Te vigyázol a közeledben élő, lévő rovarokra? Miért?