Az egész házat befutotta. Megkapaszkodott a a fal réseibe, percről percre kúszott tovább. Elkapta az esőcsatorna peremét, felhúzódzkodott rajta. Saját testsúlyát könnyen tartotta, semmiféle edzésre nem volt szüksége. Genetikája tartalmazta mindazt az erőfölényt amivel gyengébb társai nem rendelkeztek. Az izmos indák fojtottan kacagtak a holdfényben. A tetőn lendületet vett, az ablak felé nyújtóztatta éhes csápjait. A nyílászáró csukott állapotától nem esett kétségbe, megpihent. Az alsó tapogatóival a földszinti ablak felé indult.
A nő az ágyában feküdt, hol is lett volna hajnali háromkor. Éppen a másik oldalára fordult, memóriahabos párnáján újra megtalálta a koponyája helyét.
Akkor hallotta meg a roppanást. Kinyitotta a szemét.
A méregzöld szörny takarójának közepén járt, lassú mozgása még ijesztőbbnek tűnt, mintha száguldott volna.
Egy pillanatig nem mozdult, majd hirtelen felült és jobb kezével elkapta a legközelebbi szálat. Az utcán valaki felordított. A nő szorosabban markolta a szárat, felugrott a fekhelyéről és satuba szorítva el nem engedte volna egy pillanatra sem a betolakodót.
Az éjszakára nyitva hagyott ajtón csak úgy mezítláb szaladt ki, maga után vonszolta a gonosz teremtmény egyre súlyosabb tömegét. Hátranézett.
Megbotlott valamiben nem volt ideje korrigálni az egyensúlyát és elterült a földön.
Mire magához tért, a nap magasan fent járt az égen. Mellette a zöld levelek kókadoztak ugyan, de még nem adták fel.
Felnézett a házra. Négykézlábra állt, majd óvatosan felegyenesedett, közben le nem vette volna a szemét támadójáról. A dög mintha vigyorgott volna.
A nő megkereste a metszőollót és úgy ahogy volt éjszakai öltözetben nekiesett a vadszőlőnek és kiszabadította alóla a megtört házat.
6 hozzászólás
Szia Edit!
Kellett idéznem ezt a részt:
"Genetikája tartalmazta mindazt az erőfölényt amivel gyengébb társai nem rendelkeztek. Az izmos indák fojtottan kacagtak a holdfényben. A tetőn lendületet vett, az ablak felé nyújtóztatta éhes csápjait. A nyílászáró csukott állapotától nem esett kétségbe, megpihent"…
néhányszor elolvastam…nagyon jó megfogalmazás!
Nagyon szépen,képletesen,ötletesen kifejezett sorok!
A másik kiemelkedöen jól ábrázolt kép:
"Éppen a másik oldalára fordult, memóriahabos párnáján újra megtalálta a koponyája helyét"
" éjszakai öltözetben nekiesett a vadszőlőnek és kiszabadította alóla a megtört házat."
ez is csoda jáo!
Köszönöm az élményt:sailor
Szép napot!
Örülök Sailor, hogy tetszett és találtál benne olyan részeket, amit idézhettél.
Érdekes törtrénet. Meglepő fordulat, amikor kiderül, hogy nem egy ember mászik a házfalon. A vége nekem kissé ködös: a szörny életben marad?
A vadszőlőt elintézte a nő. Kinyírta.
Szia Edit! Az abszurd kategóriába tettem volna. Marha jó! Egyperces rettenet! Tetszett!!! Üdv: én