A Bizalom városa

Valahol a világ végén is túl volt egy hely ahol tündérek éltek. Ezt a helyet Serlegfalvának hívták. Egy nap hatalmas bált rendeztek ahova a falu minden lakóját meghívták. Volt egy tündér akit Robertónak hívtak, rendkívül helyes fiatal fiú volt, az a fajta tündér aki után minden lány megfordult az utcán. Magas volt, szálkásan izmos testalkatú, és türkizkék szemei voltak. Mégse volt barátnője, életét eddig folyamatos csalódások sorozata követte, de úgy gondolta elmegy a bálba hiszen legalább lesz egy nap mikor sokat ehet, táncolhat és jól érezheti magát. Így is tett. A bálba rengetegen mentek el , az odalátogató vendégeket fenséges étel fogások és megannyi italakció fogadta. Mindenki annyit fogyaszthatott amennyit csak akart. Robertó épp a bárpultnál állt és italt rendelt mikor megpillantott egy tündérlányt. Tekintete hirtelen odaszegeződött, nem hallotta a zenét, a tömeget, csak egy valamire koncentrált: A lányra a bárpult másik végén. Ott ült magányosan, hosszú szőke fürtjei vállára omlottak, szeme halványan ki volt festve, de maga egyszerű jellemével a lány mégis különlegesebb volt a többieknél, legalábbis Robertó szemében. Lassan odasétált hozzá és leült mellé majd így szól : – Nem jössz táncolni?
– Hát éppenséggel mehetek. -válaszolt a lány
A fiú karon ragadta és elindultak a táncparkett felé. Kéz a kézben táncoltak egész este, majd amikor a bál véget ért a fiú úriember módjára haza kisérte a lányt. Amikor odaértek a házhoz, elköszöntek egymástól.
– Hogy hívnak? Még a nevedet se tudom. -kérdezte a tündérfiú
– A nevem Bella. – válaszolt a lány.
-Remélem látjuk még egymást.- mondta lelkesen a fiú és megcsókolta a tündérlányt.
Ettől a naptól kezdve mindig együtt voltak. Minden másnap találkoztak. Sok helyen jártak együtt. Az idő telt, múlt, hónapok repültek el. Nyár jött tavaszra, majd tél jött őszre. Az idő csak úgy repült de a 2pár még mindig boldogan élte életét, míg nem szörnyű dolog történt.
Bella egy nap sajnos hibát követett el. Találkozott egy régi barátjával és 1egész napott vele töltött, a nap végére a dolgok elfajultak. A fiú megcsókolta Bellát és ő hagyta. De ahogy föleszmélt rögtön felugrott és hazasietett. Tudta , hogy hibát követett el, tudta hogy nem szabadott volna hagynia azt a csókot. Egész este álmatlanul forgolódott az ágyában, hogy hogy mondja ezt el imádott szerelmének Robertónak. Lassan fölkelt a nap és eljött a reggel. Bella első dolga az volt, hogy átszaladjon Robertóhoz és elmondja neki mi történt, ugyanis tudta hogy ő evvel a lelkiismeretfurdalással nem tud együtt élni. Bekopogott és „szíve választottja” nyitott ajtót.
– Mi baj van kedvesem? Olyan zaklatottnak tűnsz. – mondta Roberto.
– Mondanom kell valamit. – mondta kétségbeesve a lány.
Arcára kiült az aggodalom, a megbánás és a félelem is. Gyorsan vette a levegőt és megpróbálta elmondani mi történt.
– Sajnos hibát követtem el, hagytam hogy megcsókoljon egy fiú akit már régóta ismerek.
Robertó először kereste a szavakat de nem tudta mit mondjon, mindig bízott a lányban, sose gondolta, hogy ez egyszer megtörténhet.
Kis hallgatás után így szólt:
– Jól van meg bocsájtok neked de nem tudom valaha fogok e tudni bízni benned.
– Köszönöm , hogy meg bocsájtasz, igérem többet nem fordul elő, és nagyon sajnálom, tényleg szívből bánom!
Mondta a lány majd könnyes szemmel átölelte kedvesét. Ettől a naptól kezdve semmi se volt olyan mint régen. A fiú már nem tudott többet megbízni Bellában. El határozták , hogy megoldást keresnek problémájukra. Elmentek hát a falu mágusához aki már olyan sok mindenkinek segített. Pici alacsony kis faház volt a falu sarkában egy hatalmas tölgyfa alatt. Beléptek és egy ősz hajú vénember fogadta őket. Szakála szinte a padlót súrolta.
– Gyertek közelebb, miben segithetek?- kérdezte az öregúr.
– Nekünk az a gondunk van hogy már nem a régi a kapcsolatunk mert a barátom nem bízik bennem, tudna segíteni? – kérdezte Bella.
– Persze , hogy tudok! Van egy hely úgy hívják a Bizalom városa, az ilyen gonddal küzdő párokat mindig oda küldöm el, ha ki tudják állni a 3om próbatételt ami ott várja őket akkor új lappal folytathatják tovább boldog életüket. – dörmögte a mágus.
– Adok nektek egy térképet és egy borítékot, de a borítékot csak akkor bonthatjátok ki ha az utolsó próbatételhez értek.
– Jól van köszönjük a segítséget. – mondta a pár, majd el indultak a térkép szerinti útvonalon.
Hosszú és sűrű erdőkőn kellett keresztül menniük. Gyors folyású folyókon kellett átúszniuk, és hatalmas hegyeket kellett megmászniuk mire elértek az első próbatételhez.
Táblák vezették őket az első próbatétel helyszínéhez. Egy hatalmas folyó állt előttük, rendkívül gyors folyású volt. Eléggé veszélyesnek tűnt. Kis apró sziklákon lehetett csak át kelni amelyek kiereszkedtek a vízből majd újra elsüllyedtek. Robertó ment elől és folyamatosan közölte barátnőjével hogy melyik sziklára lépjen, mert ha rossz sziklára lépett volna akkor az hamar elsüllyedt volna és ő a vízbe esik.
-Félek! – mondta a lány.
-Segítek, itt vagyok veled és fogom a kezed ne félj nem lesz semmi baj, csak figyelj mit mondok melyik sziklára lépj! Higgy nekem segítek.- mondta fiú, majd megfogta Bella kezét és óvatosan átsegítette a folyón.
– Sikerült!- kiáltottak fel mindketten.
A folyó túlpartján találtak egy borítékot, melyben ez állt.

Gratulálunk! Az első próbát teljesítettétek, itt az volt a lényeg , higgyetek egymásnak, és akkor együtt minden sikerülhet.

Folytatták útjukat tovább. Fél napnyi gyaloglás után elértek a második próbatétel táblához.
Egy nagyon magas sziklafal meredt az ég felé. Egy kötél volt ott a sziklafalánál és ezen kellett fölmászniuk. Robertó fogta a kötelet és elkezdett mászni rajta megállt pihenni a sziklafalon és segítette barátnőjét is a haladásban. Körülbelül 4órányi nehéz és fárasztó mászás után felértek a csúcsra. Ismét egy borítékot találtak benne egy levéllel. Amelyben a következőt olvashatták:

Gratulálunk! A 2es próbát is sikeresen teljesítettétek, már csak egy akadály van amelyet le kell küzdenetek! Sok sikert hozzá!

Tovább mentek a térkép szerinti útvonalon, hamarosan egy befagyott folyóhoz értek, nagyon hideg volt és esett a hó. A Jég teljesen szilárd volt és kemény. Eszükbe jutott a boríték amit a mágus adott nekik, azt mondta csak az utolsó próbatételnél nyithatják ki.
Robertó elővette a borítékban lévő levelet és elolvasta. Csak egy mondat állt rajta ez volt az:

„Ha elég erős a szerelmetek, felolvaszthatja a jeget”

Először nem tudták most mit kezdjenek, majd eszükbe jutott egy ötlet.
Rá álltak a jégre átölelték és megcsókolták egymást és halkan egymás fülébe suttogták:
„Szeretlek”
Hirtelen a jég olvadni kezdett, a hó zápor elállt a szilárd jégből hirtelen gyors folyású folyó lett, elmerültek és a folyó kisodorta őket a partra. A Parttól nem mesze egy kastélyt pillantottak meg. Melyre a következő volt ki írva: Bizalom Kastélya
A két fiatal belépett a kastélyba, hatalmas folyosó terült a szemük elé csak mentek mentek mire a végére értek már mindketten nagyon fáradtak voltak. Egy terembe értek amelynek a végén egy trón volt és egy hosszú barna hajú tündér lány ült a trónon.
-Gyertek csak közelebb, látom teljesítettétek a 3om próbát és szerelmetek is elég erős volt , hogy eljussatok idáig.
-Igen ez így van. -mondta a tündér pár teljes egyetértéssel
-Akkor most már tudhatjátok , hogy a bizalom 3om részből áll: Abból , hogy higgyetek egymásnak, hogy jóban rosszban segítsétek egymást, és hogy szeressétek egymást, mivel az út során mindegyik feltételnek eleget tettetek így bizonyítottátok bizalmatokat egymás iránt. Nem kell félnetek , csak hinni kell, szeretni, és segíteni a másikat! -mondta nekik a tündérlány. Majd megáldotta őket örök szeretettel és bizalommal.
Ettől a naptól kezdve Robertó és Bella soha többet nem kételkedtek a másik szavába. Együtt maradtak és boldogan élték az életüket tovább, megtartva szívükben a bizalom legfontosabb részét a szeretetet!