Akár hiszitek, akár nem kedves olvasóim, az alábbi eset valóban megtörtént és szinte olyan, mint egy szép mese. Ennek ellenére tényleg minden bizonnyal meseként is megállná a helyét, annyira érdekes, rendkívüli, csodálatos ez a történet.
Amint már az interneten is olvasható több novellámban és versemben is megírtam, a szomszédból ,,átjár" hozzánk egy csodálatosan okos fekete német juhász kutyus. Okossága, szépsége és értelmessége miatt nemcsak az eredeti gazdijai, hanem mi is nagyon szeretjük Bogit, hiszen Neki ez a neve.
Egyik reggel a házunk erkélyén üldögélve ittam a reggeli kávémat, amikor valami szokatlan zörgésre lettem figyelmes. Ahogy jobban utánanéztem az okának, meglepő dologra lettem figyeltem fel. Bogi a szokásos reggeli őrjárata során véletlenül az egyik hátsólábával belebotlott a mi ereszünk műanyag meghosszabbításába és azt elrántotta. Amikor észrevette a dolgot, megfordult és mivel már korábban az őrjáratai során megfigyelte, hogy hogyan áll az Ő útjában lévő műanyag meghosszabbítás, hát nekiállt visszailleszteni azt annak a helyére. Szájába vette a műanyagot, majd nagy figyelemmel illesztette oda a csatornacső végéhez, de fordítva. Majd ezt nem hagyta annyiban, ismét szájába vette a műanyagot, és újra odaillesztette a csatornacső végéhez, ám újólag sem úgy, ahogy az pontosan odaillett volna. Bogi nem tágított. Harmadszorra is megkísérelte a műveletet és ezt a szándékát most már siker koronázta. Pontosan úgy tette vissza a kiesett műanyagdarabot a helyére, ahogy az odaillett, majd csendben tovább ment.
Így szerelte meg a Bogikánk a mi csatornánkat. A jutalma természetesen nem maradhatott el. Nálunk is megreggelizve mehetett tovább az eredeti gazdijaihoz, hogy ott is megreggelizzen.