A bőröndöm

Az én bőröndöm tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett bőrönd, hanem egy hatalmas sötétkék sporttáska, a három csíkos márkából való. Emlékszem a napra, amikor az enyém lett. Akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitart mellette. Hiszen már nem mai darab és szó mi szó, meglátszik rajta az idő, de azért elég jól tartja magát.

Amikor kaptam még fiatal voltam. Igazából csak a nyaralások alkalmával volt rá szükségem, de már akkor is hűségesen magába fogadott mindent, amit belegyömöszöltem. Valahogy az autóba is mindig befért, akkor is, amikor már egy gyufásdoboznak sem volt hely a csomagtartóban.

Teltek-múltak az évek és az oldalamon megjelent egy társ, aki azóta is velem van. A szívemet követve messze kerültem az otthonomtól és a táskám már nem csak a nyaralásokra kísért el engem, hanem a hazalátogatások alkalmával is mindig velem tartott. Amikor életem párja is elkísért, már az ő holmiját is a táskám cipelte. Mégis, valahogy ketten is kényelmesen elfértünk benne.

Évek teltek el és immár hárman vagyunk. Most már még több ruhát és egyéb fontos dolgot kell magunkkal vinnünk az utazásokhoz, de érdekes módon így is minden elfér az én táskámban.

Néha ugyan előfordul, hogy a táskám megmakacsolja magát és nem fogad be több holmit. De az elutasítottakról utóbb mindig kiderül, hogy nincs is rá szükségem, szükségünk. A fontos dolgoknak azonban mindig akad helye a táskámban.

Manapság sokan panaszkodnak arról, hogy valamire nincs idejük, fontosnak érzett teendők nem férnek bele az életükbe. Ilyenkor én a jó öreg táskámra gondolok. Hiszen ami igazán fontos, annak találunk helyet az életünkben, ami pedig még így sem fér bele, talán nem is olyan lényeges!