A Démon meséje 2. Rész

Teli hold falu

Még egy utolsó pillantást vettetem régi otthonomra ahol eddigi életem letöltöttem. Egy hatalmas birtok rengeteg szabad terület, az üresség közepén ott a torony ahol élünk. Majd a birodalmunk határán ott van egy hatalmas hegy mely ásványokban gazdag, mondjuk mivel mi nem vagyunk bányászok és nem alkalmaztunk senkit aki ezt elvégezné, így jó hogy gazdag.
A birtok keleti részén terül egy kisebb erdőség. Emlékszem ebben az erdőben tanultam meg íjászkodni itt gyakoroltam az álcázást és megannyi harci készséget. Azért jó volt itt lenni. De elég az emlékekből irány előre. Első úti célom egy emberi város, a felszerelésem ki kell egészíteni, ugyanis a démoni városokba sok minden megtalálható, de szentelt holmikat nem fogsz sehol találni, ha mégis akkor gigantikus áron. Szóval irány előre az első nagyobb városba bevásárolni. Három nap után meg is érkeztem, végül is lóháton könnyű utazni. De persze a városba lépés ellőtt meg kell tenni néhány apróbb dolgot, példa okán a kardom rejteni a karmot lecsatolni és bevágni a mellényembe a lovam kikötni az erdőbe, majd magamra erőltetni néhány emberi gesztust. A démonoknak vannak olyan viselkedési vonásai, amik leleplezik ilyen a vadállati tekintett, mint amivel télen a kiéhezet, farkas csorda nézz az egy szem őzre. Na, az ehhez hasonló nem emberi dolgokat egy valamire való ember szabású démon el tudja rejteni, vagy ha ez most nem jön össze és mondjuk, a szent ereklye árus kiszúr, akkor bajba leszek, furán nézne ki hogy bemegyek ezüst késeket venni és a hátamba vágnak egy párat… bár lehet hogy így olcsóbban megúsznám. Miután mindennel végeztem elindultam a kapu felé. Két nagydarab és nagyon ronda kapuőr állta utam és nagyon csúnyán néztek rám, mint ha gyújtogatni szeretnék, pedig most nem. A rondábbik, akit ezek után csak randa őrként fogok említeni szolt hozzám a másik csendben figyelt, vagy néma volt vagy volt annyi esze hogy rá jöjjön, hogy jobb, ha velem nem packázik.
– Megállni! Ez egy jófajta város. Ide nem léphet be akármi jött-ment! Fizess ezer aranyat vagy mond meg mi járatba vagy.
Beszarás simán beengedne engem ezer aranyért, ha teljes páncélba állítok be és le perkálom az ezer aranyat, akkor simán beenged, had gyilkoljam le a jó népet vagy mi? Mindegy most én az eljátszott szerep szerint jó fiú vagyok, azaz nem kell fizetni, mert akkor tuti rosszba sántikálok, ami egyébként igaz, de hát neki ezt nem kell tudni.
– Démon vadász vagyok azért jöttem, hogy felszerelést vegyek, majd tovább állok.
Senki nem mondta volna, hogy hazudok. Sőt lényegébe igazat mondtam csak hát az a vadász szó nem kell oda.
– Áh, egy démon vadász? Mégis mire vegyem ezt? Egy ilyen csenevész emberke démonokra vadászik? Mond csak fiacskám láttál már igazi démont? Hozzád hasonló girhes égi meszelőt esznek reggelire! Ne nevetesd ki magad te is a borbélyba jöttél, ezt meg meséld, a hölgyeknek oda benn talán elhiszik, de ne nekem! Na, eredj utadra te kis perverz.
Ronda őr neve bővül most már ronda hülye őr. Hogy ha nem arról lenne szó, hogy észre vétlenül kell bejutnom akkor már rég kardot húztam, volna és kibelezném. De hatalmas önuralomról tanúbizonyságot téve nem rontottam neki csak simán bementem. De arról a tervemről, hogy az őrt kérdezem, meg merre van az ereklye árus lemondtam. Így bevonultam és az első józan városlakot leszólítom.
– Elnézést, de meg tudná mondani, hogy merre, találom a…
– Jaj, hát ne mondj semmit, a borbélyt a város végén találod, oda találsz, csak kövesd a zenét.
– De én nem is a…
– Jaj, ne magyarázkodj, tudom, hogy oda tartasz, most pedig fontos dolgom van mennem, kell.
Hát ilyen nincs, mi a fenne, van az emberekkel? Mért küldenek állandóan egy borbély házba? Hát ennyire betegnek tűnök vagy mégis mi? Hát komolyan kezdek ideges lenni, ha ez így megy tovább, akkor tuti kinyírok valakit és megyek másik városba. Francba ezzel a nyálas benyalós udvarias szövegel, nyílt leszek. A következő városlakot leszólítom.
– Mond, meg hol van az ereklye árus, de máris, vagy különben bedurvulok!
– Jól van, na, nem kellene, egyből üvöltözni az ereklye árus innen nem messze van, ha azon az utcán még mész pár száz métert, akkor egyből ott vagy, felismered majd. Most pedig megyek. A viszont látásra.
Elfelé menet még motyogott egy darabig, de nem érdekelt végre tudtam merre kell mennem, hurrá, na most indulás. Pár perc múlva meg is láttam az ereklye árust, tényleg könnyen felismerhető, két hatalmas kard keresztbe egymáson ez alatt egy hatalmas ezüst kereszt. Ó-ó ez nem jó ez a kereszt jelez, ha egy démon megy át alatta, vagyis ha az a démon nem tudja lefojtani az erejét, én persze ideges vagyok ilyenkor még lefojtva is jelezhet, na, jó próba szerencse. Annyira lenyugszom, hogy lefojtsam magam szerencse, hogy az a kereszt fen, van az ajtó felet így nem olyan hatásos, mint ha mellkas magasságba lenne, szóval ez is növeli az esélyeimet. Belépek, szerencsém volt a kereszt nem villant fel és nem is adott ki hangot még jó, hogy a kardom ezüstös szövésű tartóba van csavarva így nem érezhető a keresztnek. A bolt nem volt nagy néhány ezüst kard meg nyíl volt a falon és egyből a pult… sejtetem nem önkiszolgálós.
Az eladó egy kopasz öreg volt olyan minta többi öreg kivéve hogy az arcár egy alakváltó átszabta és most heges… a nyomokból ítélve vérleopárd lehetett, ha vérfarkas lenne, akkor most nem lenne itt boltos. Na, megpróbálom vele elhitetni, hogy nem a borbélyt keresem, hanem tényleg démon vadász vagyok szóval rövid megfontolás után szóltam hozzá.
– A vérleopárd aljas egy bestia, ha nem figyelünk a fejünk felé, akkor könnyen ránk ugorhat. Démon vadász vagyok, az ezüst készletem megcsappant kell néhány kellék.
– Az a bestia az öcsém volt próbáltam lefogni, hogy uralkodjon magán… De igazad volt őt hátúról a magasból fertőzték meg. Van, minden mi kellhet egy vándornak. Mond, mi kell és én adom, de nem ingyen.
– Nézzük, kell legalább tíz közepes ezüst tartalmú dobó kés. Egy nagyon magas és egy szintén közepesen magas ezüst tartalmú tör. Azon kívül három flaska szentelt vízre és egy tegeznyi ezüst nyílveszőre. Tudd ezeken kívül még mást is javasolni?
– Hmm, ez egy elég konkrét lista úgy látom, tudod, mit kell tenned, hogy el, intézd azokat az aljas bestiákat, van még valami, ha jól látom ilyened még nincs, fénygyűrű mágikus fényt bocsájt ki. ha szabadba vagy akkor nagy fényre kell állítani így belátod, az ágakat is meglátod azokat az ocsmány dögöket. De ha balrangba vagy akkor érdemes kicsire állítani így nem szúrnak ki messziről. A legjobb benne hogy nincs szaga így nem tudják kiszagolni és korlátlan ideig jó, ha érdekel, oda adom addig, amíg az általad kérteket kihozom a raktárból.
Az öreg ezzel a kezembe nyomta a gyűrűt és elindult hátra. Tényleg frappáns kis okosság, amint rá húztam az ujjamra egyből méretre állt, a tetején volt egy kis gömb ezt megérintve kezdet világítani minél tovább annál erősebben majd miután már vakító volt, de én nem vettem le róla az ujjam és utána kialudt. Közbe az öreg is visszajött minden itt volt, amit kértem.
– Hát fiam itt van, gyűrűvel egyűt ez három ezer arany lesz.
– Kicsit sokallom, van itt egy szép kis drágakő megér legalább annyit amennyit maga kér. Na, mit szol hozzá?
– Rendben legyen, de csak mert jó kedvem van.
Jupi becsomagoltam a fegyvert majd diadal ittasan ki indultam a boltból. Ekkor hírtelen hatalmas fényesség keletkezet a fejem felet és egy hangos üvöltő hang is társult hozzá.
A francba a riasztó nem fogtam vissza magam az alkudozás teljesen elvette az agyam, hogy mért nem bírtam aranyba kifizetni volt nálam annyi, kell nekem ilyen pénzéhesnek lenni.
Megfordultam, mert mögöttem mozgást éreztem az öreg boltos kezébe ott volt egy akkor számszeríj, mint ő maga benne öt szín tiszta ezüst nyíl. Te jóságos ég ez egy sorozat lövő? Hogy foghatok ki pont egy ilyen boltost, akinek ilyen jó védelme van? Volt egy pillanat időm gondolkozni, volt nekem egy jó íjam nem kell ez ha le álok vele harcolni ide érnek az őrök is és mire rajtuk is át verem magam nagyon gyenge leszek azon kívül nem tudom van e a belső várban erősebb védelem, pár lovag nem jönne jól méghozzá egy ilyen cseszet szűk helyen. Szóval maradt a futás. A lovam a város közelében az erdőbe van ki kötve. Szép kis sprintelés lesz. Rohanni kezdtem egy nyílvesző csapódott oda ahol az imént még a szívem volt, tudja, mit csinál, az öreg nem szarozik, a fejemmel egyből szívre megy, ez nem jó nagyon nem jó.
Az utcán jártam mire újra lőtt mellettem szállt el túl közel. A mellényem belső zsebéből kivetem a jó öreg karmot. Az utca kanyarodott ezt kihasználva felhúztam és sikeresen meghúztam magamon. Ekkor láttam meg három felém rohanó őrt. Ez így nem lesz jó éles kanyar ballra, mázlim van ez a város gazdag része, mondjuk, ha már ereklye árus van, akkor jól mehet a városnak, szóval könnyű dolgom volt neki futottam a háznak az ablakpárkányról elrugaszkodok, az ajtókeret felé onnan pedig át ugrok, az erkély alsó részére onnan neki rugaszkodok majd a karmot bele vágva a tetőszerkezetbe felhúzom magam és fenn futok tovább. Persze néhány őr próbált felmászni, de nem sikerült nekik ezért üvöltöztek. Az öreg boltos tovább lövi a nyilakat… komolyan, ha nem figyelek hátra is hogy kikerüljem, akkor simán keresztül lő. Így futva közeledek, a városfal felé nem sok van még pár száz méter és a falnál vagyok. Ekkor tűnt fel a képbe randa hülye őr meg vagy húsz társa és nagyon mérgesen nyíllal a kezükbe és rám céloztak. Ez így nem jó ezek is persze ezüsttel lőnek rám. Egyébként kevés démon van, aki bírja az ezüstöt, de azokat az ezüst, nem hogy meg se karcolja, hanem még erősíti is. Persze én nem ilyen vagyok, de számomra az ezüst nem halálos ellenség csupán egy fokkal jobban sebez, de ha már húsz nyílveszőt beléd lőnek oly mindegy hogy ezüst e vagy acél, nekem így is úgy is végem. Szóval a házugrálós manőver bármennyire tetszik, nem megy tovább így a nyíllak kilövése után azonnal oldalra csúszok a háztetőn le a földre és itt futok tovább. Szűk utcákon át rohanok, szerencsére a civilek nincsenek, itt nem akarok azzal szerencsétlenkedni, hogy őket kikerüljem megölni meg hosszú idő. A fal már csak néhány métere van tőlem még egy kanyar és ott vagyok. Na meg, persze ahogy a mesékbe meg van írva. Randa hülye őr és barátai lejöttek a lépcsőn és elállják, az utat tíz kezében ott van, az íj persze rám céloznak a többiek kardal a kezükben várnak. Hátúról hallom, hogy pillanatok kérdése és a boltos és barátai is ide érnek. Nem maradt túl sok idő cselekedni meg összegezni, de támadt egy ötletem, előhúztam a mellény ujjamból két sima dobókést azzal a még lépcsőn álló őröket megcéloztam. Sikerült kettőt nyakon találni, ha az embert nyakon szúrják, nem jut eszébe hátra lépni és felsétálni a lépcsőn, hanem megindul előre és persze leborul a földre. Ez teljesen elvonta az íjászok figyelmét és hátra néztek, a nagyon bátor harcosok továbbra is rám céloztak persze miután rájuk borult két hulla azok után már nem céloztak. A nyilaik ki sem tudták lőni. Én megindultam azok felé, akik állva maradtak a hullákat ugró deszkának használva megugrottam egyenesen ronda hülye őr felé. Azt a pánikot és döbbenetet nem lehet le írni, ami rajta volt. Megfogtam a láncingét a nyakánál és magam mögé rántottam, pont időben, mert alig egy pillanat múlva szerencsétlen őr mellkasán átsuhant egy ezüst nyílvesző, amit persze az öreg boltos nekem szánt, de sajnos az őr ruhája sem volt valami, hu de ütés biztos ezért hát a táskám is kapott rendesen muszáj, leszek vagy ezt varnőhöz vinni vagy szerezni egy újat. De azt hiszem ez csekély veszteség. A várfal szerencsére nem épp a leg jobb módszerekkel lett építve mivel egy cseppet se volt merőleges néhány fokot beborult ezért is volt ez a külső fal és ezért élnek itt a szegényebbek háborúba értük nem kár. A randa hülye és most már hallott őr hulláját megfordítva hátal a falnak vágva indultam meg lefelé a fal cirka tíz méter magas az első méterekben az elől kiütődő nyílveszőt megfogva felhúztam magam egyik lábam a nyakára raktam, sisakja így a falnak nyomódott és szikrázni kezdet ezzel csökkentve az esési sebességet közbe a karmot bele vágtam a falba, hogy lassítsak a tempón. Az utolsó méterekig csúsztam aztán még a becsapódás előtt elrugaszkodtam a hulláról és megindultam az erdő felé. Még több íjász ért oda és lőtt rám, de ők túl mérgesek voltak, én túl messzi az erdő meg túl közel szóval ezt megúsztam. Rohantam a lovamhoz, ami szerencsére a közelbe volt így hamar elvágtattam. Még hallottam miként üvöltenek az örök, és hogy szálnak fel lovaikra hogy átfésüljék az erdőt. Szerencsére nem tudtak a lovamról, de hamar rá fognak jönni, ezért vágtatva indultam a következő állomásra, ami már ténylegesen a tervemhez kapcsolódik. Kétnapnyira volt persze sajnos közbe kénytelen voltam kisseb kerülőket tenni, hogy még a legelszántabb nyom olvasó is lekattanjon persze a hátizsákomra is kénytelen voltam egy idétlenes foltot rakni, mert félő volt, hogy ha nem teszem, akkor valószínűleg teljesen tönkremegy és nem lesz mibe pakolnom.
Nagyon nem jó eredmény, hogy sikerült már egy olyan városba rossz hírnevet szereznem, amiről azt se tudtam mi a neve, de persze azt tudtam, hogy a borbély háza város végén van, csak követni kell a zenét az ereklye árusnak pedig a hallót öccse vérleopárd volt.
De minden probléma ellenére sikerült eljutnom a célhoz. A telihold falu, magáért beszél szerintem ez a név ez egy csepp település kőházak van néhány emeletes ház meg egy hatalmas tábla a falu bejáratánál, amin ez áll: Üdvözöljük a Telihold faluban. Persze nem tuti hogy ez áll ugyanis egy hatalmas karom nyom keresztül szalad rajta, ami egyébként itt elég sok dologról elmondható alig teszek meg pár lépést és máris látom, hogy az ajtók teli vannak különböző méretű karom nyomokkal, azt gondolná az ember ezt a települést alakváltók támadják, de én érzem, hogy itt mindenki alakváltó. Elég feltűnő lehetek, mert egy alacsony kopaszodó alak egyből hozzám lépet.
– Szebb napokat a nevem Valentine. Ez a város polgármestere, ugye tudod, hogy ez a város átkozott minden este vérfarkasok támadnak ránk szerencséd van ha néhány órával hamarabb jössz akkor még itt találod őket.
Na persze én meg ezt elhiszem, hogy ezt a falut támadják a vérfarkasok… nevetséges ők a vérfarkasok kíváncsi vagyok, hogy mit javasol ezek után.
– Szép napot, hát igen hallottam pletykákat, mit javasol mitévő legyek?
– Óh, hát van egy ötletem, talán segíthetsz, nekünk legyőzni a fenevadakat erősnek nézel ki olyanak, aki tudja forgatni a kardot talán végre, legyőzhetjük őket. Talán ma este fordul, a szerencsénk te lehetsz a mi megmentőnk. Na, mit szólsz hozzá?
Na, ugye meg mondtam. Vajon hány kalandozó dőlt már be ebbe a csapdába? Ezek vacsorát akarnak estére keríteni, hogy legyen mit enniük! Csak hát velem rosszul jártak, bele megyek a játékba, de csak azért, hogy este legyőztem az igazi vezért, mert ez az ember nem a vérfarkasok vezetője az biztos, túl gyenge hozzá. De folytassuk a színjátékot.
– Persze segítek ahol tudok, hogy segíthetnék?
– Hát a város védelmét nem én szervezem, beszélj a helyi őrök vezetőjével ő majd megmondja mit tegyél.
– Rendben őt merre találom meg?
– A nagy kőházban, aminek van négy tornya az őröknek mond meg hogy Dartont keresed. Ők oda irányítanak. Jár sikerrel és szabadíts fel minket.
hihetetlen az Valentine még könnyeket is ejt. Vajon hány kalandozót vert már át? Tuti van gyakorlata.
Rövid úton megtaláltam a kőházat ahol ismét néhány furcsa sápadt őr volt. A gyanús mégis az volt rajtuk, hogy a kardjuk kopott volt a számszeríjuk meg laza. Nem így nézz ki egy felszerelés vérfarkasokkal vívott csata után. De hát ki vagyok én hogy ezt megítéljem? Lehet, hogy csak szabin voltak de hogy tuti nem gyakoroltak annyi színészkedést mint Valentine az biztos mert ők úgy bámultak rám mint a nyers húsra, ami az ő esetükben érthető hisz szerintük én előbb utóbb az leszek.
– Üdv katona merre találom meg Dartont?
– Áh egy kalandozó? Jöttél segíteni a bestiák ellen? Veszélyesek nagyon ma is lelőttem egy párat, de egyre csak többen vannak. Menj be az ajtón majd egyenesen ott lesz valahol Darton.
Na ennyit arról, hogy ezek igazi katonák ezzel a számszeríjjal még egy hegyoldalt se lehetne eltalálni körülbelül öt méter elteltével a földre zuhan és addig se lenne akkora lövő ereje hogy megöljön bárkit is. Azért úgy teszek, mint aki ezt nem veszi észre és simán besétálok, hát igen tényleg megláttam ezt a Dartont. Na igen ő vezető, hatalmas ereje van egyszerűen lenyűgöző. Egyébként egy velem egymagasságú ember volt, haja rövidre volt nyírva és világos barna volt, élénk kék szeme volt és úgy figyelt engem mint ha azon gondolkozna keresztbe nyeljen le vagy darabokba.
– Üdv a nevem Darton én vagyok megbízva azzal, hogy vezessem a város védelmét. Miben segíthetek neked?
– Valentine küldőt azért, hogy segítsek kérlek mond mit tegyek, és ha tudom megteszem. Jó harcos vagyok bár még igazi nagy csatában nem harcoltam.
Na most nagyon alaposan végig nézett rajtam és akkor egy pillanatra éreztem, hogy megmozdul benne valami. A démoni vadállat is megnézet magának.
– Rendben segíthetsz, ma éjjel mikor a nap leszáll akkor menj a főtére ott fogom kiosztani a posztokat. Addig menj és pihend, ki magad a kocsmába van, szabad szoba ahol aludhatsz, meg persze van pár könnyű vérű nőcske aki szívesen elkísér persze csak ha van egy kis pénzed.
– Értetem akkor este találkozunk a főtéren. Addig is viszlát.
Ezzel a végszóval kivonultam. Meg keresem a kocsmát rég aludtam ágyba jól fog esni persze még előtte valamelyik nőt meg kell fizetnem, hogy feljöjjön velem. Na nem azért hogy könnyítsek magamon hanem kell egy kis plusz infó amit ki tudok szedni belőle, csak a megfelelő nőt kell magammal vinnem. A kocsmát viszonylag hamar megtaláltam, büszke vagyok magamra sikerült megtalálnom ezt az épültetett anélkül, hogy megkérdeztem volna bárkit is, sőt Dartonhoz is egyedül jutottam, ügyes vagyok. A kocsmába hangos zene és sok nő fogadott. Ennyi nő még nem akaszkodót rám hogy válasszak, közülük persze sajnos most nem a szépségre kellet mennem. Minél nagyobb az ereje a csajnak annál többet kell tudnia. Így a választásom egy galamb testalkatú vörös hajú nőhöz vezetek húsz éves lehetett, de nekem nem ment soha ez a kor tippelés, minek tudni annak a korát amit meg akarsz ölni? Az egyik emeleti szobához mentünk. Az ajtó nyikorogva nyílt ki mint ahogy azt egy poros kisvárosban kell és persze a szoba se a legtisztább. Mondjuk minek? A vacsora vendég, avagy jelen pillanat én úgy is csak egy napig marad. Az ajtóval szemben egy ablak, szerintem az egyik elegáns szobát kaptam ugyanis ennek még ablak üvege is volt. Tőlem ballra volt egy nagy ágy jobbra egy kisebb író asztal meg előtte egy rozoga szék, ezzel le is tudhatjuk a szoba berendezési tárgyait. Amikor beléptem a szobába és ráléptem a padlóra azon gondolkoztam, hogy én most poron vagy szőnyegen járok. Hát pornak túl sok szőnyegnek meg túl vékony, büdös és mocskos volt. De végül az ezer éve nem mosott és nem javított szőnyegbe állapodtam meg. A nő egyből az ágyra vetette magát. Furcsa mód nem szállt fel porfelhő pedig számítottam rá. Olyan kéjesen mosolygott rám szinte már a tekintetével hívogatott. Még egy kicsit kell megjátszani magam azután rátérhetek a feladatomra, bár elég nehéz így gondolkozni, hogy közbe ennyire próbálják elterelni a figyelmed.
– Kislány vadul is szereted? Nem zavar, ha egy tőrrel levágom ezt a falatnyi ruhát rólad?
– Annyira szeretem vadul mit ahogy te is te kis édes. A ruhát akár fel is csíkozhatod, de ez így pár arannyal többe fog kerülni.
És igen ezzel mehet is a kis előadás szükséges kellékek. Három tör ebből egy normál acélból a másik kettő különböző ezüst tartamúak. Az acél és az alacsonyabb tartalmú ezüst tör kerül jobb kézbe míg a magas tartalmú megy ballba persze az a lényeg hogy ő csak az acélt látja a többi egyelőre ingujjban vannak. Lassan közelitek felé kezembe az acél tőrrel ő kéjesen nézz rám nem sejti mi lesz ennek a történetnek a vége lassan lépek felé. Emelem, a jobb kezem benne az acél késsel finoman mozdulok, mint ha a szoknyát szeretném, keresztülvágni ekkor jön a trükk, a tőrt az ajtóba vágom úgy hogy ne lehessen kinyitni majd elő csúsztatom a közepes tartalmú ezüst kést ezzel felvágom a szoknyáját úgy hogy a lábba is vérezni kezdjen. Ez az a pillanat ahol rá jött, hogy baj van szemébe pánik lett úrrá rajta és éreztem ha nem teszek valamit akkor megpróbál szét szakítani. Na mármost mivel nem szeretném darabokba végezni ezért gyorsan a szívéhez nyomom a ball kezemben lévő magas tartalmú ezüst kést míg a közepest az ajkára rakom finoman hogy csak enyhén vágja meg és lassan csurogjon végig a vér az ajkán. Ezt az élénkvörös vért látva megnyugodtam. Most már biztos hogy az ezüst állttal ejtett sebet nem tudják egyből begyógyítani ez azért kicsit megnyugtatott. A magas ezüst tartalmú kést kicsit jobban a szívéhez nyomtam majd közel hajoltam hozzá szépen lassan a szájához közeli tettem mint ha meg akarnám csókolni de a végén csak finoman óvatosan lenyaltam a vért az álláról majd az ajkairól. Édes meleg vére volt keveset ittam belőle de érződőt rajta hogy a kiscsajban van még lehetőség fejlődő állapotban van.
Majd közel hozzá halkan megszólaltam.
– Nem lesz, semmi bajod csak válaszolj a kérdéseimre. Ha megpróbálsz kiabálni akkor kénytelen, leszek bántani téged azt pedig nagyon nem szeretném. Remélem érthető voltam.
A nő halkan válaszolt. Egy piros pont neki. hangja cseppet remeget szeme zavart volt a bent lakó vadállat próbált volna kiszabadulni, de nem hagyta. Még egy piros pont.
– Nem tudom, mit akarsz, kérlek engedj el. Nem fogom megmondani senkinek, hogy ezt tetted csak engedj el.
– Tudom, hogy alakváltók vagytok, ne is próbáld tagadni érzem. Akkor első kérdés ki is a vezetőtők?
Én persze tudom már csak az a kérdés vajon ő a jót mondja e majd meg. Remélni tudom csak hogy tényleg a jót fogja megmondani nem akarom teljesen felszabdalni.
– A vezetőnk az erős és hatalmas Valentine.
– Nem talált éreztem az erejét tudom hogy a vezetőtők Darton.
Most szépen lassan a kis ezüst tartalmú kést végig húztam a combján fel egészen az alsó bordákig. Nem halálos sérülés viszont fáj és kifejezi azt hogy nem viccelek.
– Jól van kérlek igen Darton a vezetőnk, kérdez én válaszolok és csak is igazat mondok most már csak ne ölj meg.
– Rendben milyen fajok vannak jelen ebben a faluba? Gyerünk, cicus csakis az igazat mond.
– Honnan tudod? Eddig mindenki, aki csak az erőm által próbált megítélni mind farkasnak mondott?
– Édes egy farkas nem riszálja így magát és nem terül el így. Na akkor milyen fajok is vannak itt?
– Minden megtalálható itt. Patkány, leopárd, párduc, farkas, oroszlán sőt még medve is van pedig az ritkaság.
Hát a medvét értem is, nem sok ember mondhatja el magáról hogy túlélt egy medve támadást, pláne egy vérmedve támadást ezért ha túlélik valamilyen csoda folytán ők is azzá válnak.
– Értem az esti akciókba mindenki részt vesz? És Darton egy farkas jól érzem? Nem keverem össze a medvével?
– Oh igen az esti portyában általában a farkasok vesznek részt meg néhány patkány, sajnos egyértelmű farkas úralom van, ezért ők dirigálnak de jó így nekünk.
– A falkátok törvénye szerint egy kívülálló nem alakváltó ki hívhatja a falka vezért vagy muszáj valamilyen rangot elérnem?
– Ó hát ha esetleg ha nem ölnél meg egy farkast csupán földre kényszerítenéd és a nyakához szegeznéd a fegyvered akkor rá veheted a vezért, hogy álljon ki veled, csak hát nehéz így egy farkast térdre kényszeríteni.
– Megoldom most menny ki a szobából és ne szólj senkinek vagy becsület szavamra mondom, hogy megöllek még mi ellőt velem végeznének. Jól gondold meg van elég ezüstöm és szentelt vizem, hogy az egész falut ki irtsam, de nem ezért jöttem.
– Meg esküszöm, hogy most se szolok senkinek. De ha nem zavar most mennem kell nem szoktam ennyi időt tölteni egy kuncsafttal.
– Várj mond meg mi a neved és utána elengedlek.
– A nevem Lív.
– Rendben szabadon távozhatsz.
Leszálltam róla a tőröket elraktam a kést kihúztam az ajtóból majd adtam neki háromszáz aranyat.
Ő ezt mosolyogva szó nélkül elfogadta majd kiment a szobából, azt hogy magyarázza ki, hogy mitől véres… talán ez gyakori dolog, remélem, hogy az. A nap további részében a szobámba voltam a kezembe a sötétség pengéjével a párnám alatt az ezüst készletemmel lehet, hogy betegesnek tűnik de jobb felkészülni mindenre, talán pont ezért raktam szentelt vizet az ajtó felé. Szerencsémre a kardom sebez minden démoni és szent lényt, nem tartalma az ugyan ezüstöt, de így is mindenre hat és mindenkit csúnyán kiüt, remélem ezt is sikerül túlélnem valahogy. Aludni mentem fáradt vagyok rég nem aludtam hátra és ha minden igaz ma estére van egy vacsora meghívásom is. Remélhetőleg sikerül majd lemásznom a tányérról és egyenrangú félként küzdeni velük ha minden jól menne akkor bővülne a klánom persze ehhez az kell hogy győzzek, mi az nekem egy csomó alakváltó mitől is tartok? Ez semmiség bárki megcsinálja. Vérmedvék, ez nem igaz, ha egy falka farkas képes uralkodni néhány vérmedvén, akkor tényleg erősek, hogy mekkora kalamajkába kevertem magam már megint.
Ehhez hasonló kedves és szívmelengető gondolatokra aludtam el álmomba egyedül álltam egy sötét szobába előttem egy fehér alakkal majd mind a ketten egy hirtelen sötétkék ragyogás felé kapjuk a fejünk. Na erre keltem fel, nem tudom mire vélni az álmot és nem is akarom most van jobb dolgom is nemsoká lemegy a nap nekem pedig össze kell készülődnöm. Fel vettem a páncél gyűrűm így elő idéztem a teljes vértemet, nem bízhatok semmit a véletlenre jobb, ha rendesen be vagyok védve nem kell most annyira az álcázási tudásom páncélba is gyors vagyok könnyű vértem van. Erre felvettem az egy tegez ezüst nyilam hátamra raktam még az íjam. A páncél oldalsó részére biggyesztetem az ezüstdobó késeket és az öv részbe raktam a szentelt vizet. Szépen festek, én a nagy démon teli aggatva szentelt cuccokkal remek lesz komolyan, hogy hogyan fogok így majd tükörbe nézni? Az még a jó kérdés. Az ajtó felöl levetem a szenteltvizet majd azt is az övembe raktam, végül is tűzerőből nem árt soha, minél több van annál jobb, a mestereim most büszkék lennének rám, más kérdés, hogy ahhoz mit szolnak mért is megyek én sötétbe egy alakváltókkal teli városba úgy hogy még tudom is hogy csapda azt hiszem ez viszont rossz pont. A kardom disz tokban kötöttem fel, nem bízok én semmit a véletlenre jobb, ha tudják kivel van dolguk. Kilépek az ajtón az egykor hangos kocsma most egyszerűen kiürült, itt se lehet valami nagy az éjszakai forgalom. Szép lassú nyugodt tempóban mentem végig a városon éreztem, hogy figyelnek, szinte a nyakamon éreztem a leheletük, ahogy szagolgatnak, figyelik mire is lehetek képes. De én nyugodt vagyok, és nem kapom hátra a figyelmem, bátor tett hisz ha itt ál mögöttem akkor legalább könnyebben átharapja a nyakam. Erre a gondolatra pördültem meg a tengelyem körül. Nyugi Xualx nyugi nincs, semmi baj túl fogod élni. A főtére érve nem láttam senkit, meglepő mi azért sejtetem, hogy nem leszek itt szépen felkötött vacsorázós kendőbe meg megterített asztallal. Megálltam és most szépen használtam a fény gyűrűm, az egész teret belepte a fény ahogy nőt a fénycsóva úgy ment hátrább a sötétség és vele egyűt az alakváltók leple. Legalább húsz farkas, tíz patkány három vérleopárd meg egy vérmedve. Kezdhetek félni. A legnagyobb farkas előlépet. Velem egy magasságban volt és arany-barna bundája volt kezein legalább tizenöt centis karmok.
– Darton vagyok a vérfarkasok vezetője te pedig a vacsoránk. Hiába öltöztél be ennyire nem fogsz tudni nekünk ellenállni készülj a halálra halandó.
Nem az döbbentett le hogy mit mond hanem az hogy mond bármit is. Egy alakváltó nem beszél ez amolyan szabály, csak azok beszélnek, akiknek igazán nagy hatalma van sőt azt hiszem ez nagyon-nagyon ritka dolog. Úgy látszik nem csak én fogtam vissza az energiám, de előbb szövegelek aztán lenyakalok pár bundást, nem nagyon kellene túl sokat megölnöm ők az én hadseregem tagjai, persze ezt előbb el kell nekik magyarázni, de sima ügy lesz.
– Tévedsz ha azt gondolod hogy én leszek a te vacsorád. Fel ismered ezt a pengét – ezzel nagyon látványosan kihúzom a tokjából a sötétség pengéjét majd az égbe tartom, elég látványos lett mivel a penge elkezdet izzani, sejti hogy most kell a fényeffekt. – engedelmeskedj az új mesterednek vagy különben kénytelen leszek erőszakhoz fordulni.
– Oh, hát nézzétek az itt a kis paraszt gyilkos kardja, lám hát apucit hol hagytad? Esetleg kifogytak a parasztok és addig neked adta a kardot, hogy játssz egy kicsit? Rossz helyre jöttél ez itt nem egy játszótér itt igazi démonok vannak, és mi tudod vissza ütünk.
Ez a mondat után a falka tagjai röhögésbe kezdtek, ami végül vonyítás lett. Hát igen úgy látszik a negatív hírnév utolért, még hogy a szülök, csupa jó dolgot adhatnak át a gyermekeiknek én eddig csak ezt a negatív formát láttam.
– Nem talált kicsi prémes játszótársam, apám halott megöltem és elvettem tőle ami engem illet csak sajnos az ő kudarcai rajtam maradtak, azt akarom hogy ti az én klánomhoz tartozatok, és ezért ki hívlak téged egy párbajra.
– Nem-nem kicsi démonka ez nem így működik előbb tessék szépen ki érdemelni azt, hogy velem harcolj.
Most jön egy kis mutatvány amit gyakoroltam sokat még kölyök koromban. A kardot most feldobom a magasba úgy hogy pörögjön majd gyorsan előkapom az íjam ezzel a mozdulattal ki veszek három ezüst nyílvesszőt. Majd erősen koncentrálok a célra próbálok egy keveset küldeni az energiámból a nyílvesszőkel. A vérmedve két lábát és a jobb karját és lőttem. Sikerült a macit oda szegeznem az egyik ház falához majd az íjam gyorsan vissza a hátamra, a kard ekkor forogva elém ért én pedig a markolatánál meg fogom, majd előre szegezem. Na igen tudom hogy túl látványos meg felesleges de annyira jól mutat egyszerűen kényszerít, hogy mutassam be amikor csak lehet. Ezután mosolyogva kérdezem a többiektől
– Na ki szeretne a következő lenni???
Üsd ki a legerősebbet majd a többiek meghátrálnak, oké nem Dartont ütöttem ki, de hát vele még van egy párbajom és fer játékot akarok.
– Rendben van Xualx szép mutatvány volt, ezért ki hívhatsz egy párbajra. De van egy feltételem az én játékteremen játszunk itt a városban.
– Rendben van felőlem vezess oda én pedig ott ki ütlek.
– Úgy látom nem érted a város alatt van egy kis terem a város összes lakója oda fog bemenni kivéve mi ketten, az egyik emberem elvezet az induló pontra, elindulsz és be cserkészük egymást a városban, egy helyre nem mehetünk az pedig az óvóhely ahol az embereim vannak ők érezni fogják mikor halsz meg és fel jönnek majd vacsorázni.
– Jól hangzik, hát legyen, ha kérhetném, Lív vezessen oda. Kezdődjék a játék.
– Jó vidd akkor találkozunk az éjszakában, démon.
Lív lépet hozzám még emberi alakban volt nem alakult át. Elvezetett a város másik végében majd figyelmeztettet, hogy várjak még egy pár percet, amíg elér az óvóhelyre.
Hát elkezdődőt ez az érdekes játék. Meg indultam a városnak jobban felkészültem kardal a kezembe léptem előre lassan a város közepéig nyugodt voltam, de akkor láttam meg, a tetőn ugrált ás felém tartott gyorsan, na erre elő az egyik ezüst dobó kést majd felé dobtam, közben elő kaptam az íjam a kardom a tokjába raktam most nem lesz rá szükségem. Az első kést egy laza kézmozdulattal ellökte magától, erre számítottam. A nyilakat felé lőttem fel spécizve az én speciális energiámmal. Szerintem megérezte az erőt, mert inkább menekülésre fogta a dolgot, pardon taktikai visszavonulásra. A nyílvessző, amit kilőttem levitte a ház oldalát, amit eltalált. A karom már a kezembe volt így nyugodtan játszhattam én is akrobatát. Darton után futottam az egyik kőépület mögött tűnt el, a sima acél késem a ház oldalához vágtam majd megindultam a tört lépcsőnek használva megugrottam a karmot bel állítom a háztetőbe és felhúzom magam. Alig hogy felhúzom, magam már csak azt látom, hogy egy hatalmas kéz indul meg felém. Az ütés erejétől lerepültem az épületről és neki vágódtam a szemben lévőnek. Darton hangosan felnevetett. Na én nem nevetem már ennyire rajta, meglepet és ha nincs rajtam a vértem talán ez az utolsó hibám, de elég ha a házak mögé akar a bundás bújni és úgy lecsapni akkor itt az ideje hogy a kis játszó terét átformáljam. Elő kaptam az íjam és ekkor tűnt fel egy kis probléma a húr elszakadt és hát nincs, nálam tartalék arra meg pláne nem lenne időm, hogy most ezt felhúzzam így az energia nyilak kiestek a fegyvertáramból, úgy látszik, más módon kell épületet szétvernem. Elő húztam a kardom. Ilyesmit még nem csináltam, de azért meg kell próbálni elméletileg a kardal is tudok energiát kilövellni persze csak vágásformába nem olyan mint egy nyíl de sokkal pusztítóbb persze kicsit több erőt kell hozzá gyűjteni de ebben a faluban csak úgy lüktet a vérfarkasok ereje itt sikerülni fog. Előhúztam a kardom és erősen koncentráltam próbáltam magamba szívni a hely energiáit, éreztem miként lüktet az energia a kard aurája nagyobb lett ki akart törni az energia és én tudtam mire kell használni legyintettem egyet a kardal és egy sötét kék csóva csapódott ki a kardból, ez a kék pont olyan volt mint álmomban, vajon ez mit jelent? Az energia hullám nem csak azt a házat rombolta le amit célba vettem hanem az utána levőt is Dartont is telibe találta az egész gyomrát telibe kapta, még nem halt meg élt de nagyon legyengült. Ott feküdt vérben ázva, szemében a tanácstalanság volt, nem tudta mi történt mondjuk én se nagyon, de ezt neki nem kell tudni.
Közeledtem felé, na erre bepánikolt próbált elmászni huzata a kezével magát földön. Az egyik ezüst kést elő kaptam majd a tenyerébe vágtam ezzel oda szegezve a földhöz, nem maradhatott elég ereje mivel meg ált és felkészült a halálra. Oda léptem hozzá és a nyakához nyomtam a kardom.
– Na ki is lesz a vacsora? Kész vagy meghalni, vagy belépsz a klánomba. Ugye tudod, hogy mit kell tenned, hogyha életbe szeretnél maradni? Tépd ki az egyik agyarod és tedd a kardra és a klánom tagja vagy. Mond mi az amit tenned kell ha elfogadod az ajánlatom.
– Mostantól kezdve minden parancsod teljesítenünk kell ha háborúba kell menned akkor nekünk el kell mennünk veled, mindent meg kell tennünk a győzelem érdekében.
– Pontosan, ahogy mondod, ezen kívül a családi birtokra fel kell építenetek egy klán házat ahol néhány válogatott embered van. Remélhetem érthető voltam.
Ezzel a szája felé emelte az egyik mancsát majd ki tépte az egyik agyarát majd a kardra helyezte, a kard elnyelte, mostantól kezdve jogomba áll utasítani őket és hadrendbe állítani.
Lassan elő jöttek a többiek is nekik is felvázoltam mi az új helyzet. Lívet kijelöltem arra, hogy ő legyen az, aki a klán házban ténykedik és neki kötelező ott lenni. A továbbiakban is Darton vezeti a várost meg az alakváltókat, de az én szavam felette áll. Szerencsére az alakváltók teljes mértékben a falka vezére bízzák, magukat teszik, amit ő mond és mivel Darton bele ment ezért nekem nem kell tartanom lázadástól és mindenki csendben marad. Úgy tervezem, még legalább maradok két napot amíg a páncélom helyre pofozzák meg amíg az alap teendőket ki osztom. Utam egyszerű része véget ért most már nem fordulhatok, vissza össze kell szednem minden démoni lényt és megnyernem egy ősi háborút. Azzal nyugtatom magam, hogy ennél már csak rosszabb lesz, nehezebb fajok várnak rám és sokat kell még bizonyítanom, de a családom talán újra fényes nemes lesz és nem csak a paraszt gyilkos banda.