A Mágusvár
Még néhány napot töltöttem telihold faluban. Először is ugyebár a hátizsákom kellet helyre pofozni azután hát Darton ütése elégé megviselte a páncélzatom ezért el kellet mennem a helyi kovácshoz, aki egyébként az egyik vérmedve, és miután kiderült, hogy épp öt ütöttem keresztül remek pajtások lettünk és megbocsájtott nekem, azért amiért kicsipkéztem a bundáját. Elég könnyű dolog itt kovácsnak lenni. A vérfarkasok nem használnak vérteket. Lovak sincsenek és az egyéb fegyvereket se javítják meg. Rá is szóltam, hogy azért ez ellen tenni kellene valamit, mert az álcát nagyban rontja egy kopott kard. A hátizsákom is meg lett csinálva nagyon spéci darab lett, eredeti alakváltó szőrmével lett kipótolva, ami ugye sokkal szívósabbá teszi és most már nehezebb átlyukasztani. Sokan zaklattak azzal, hogy nekem mért pont Lívet kell elküldenem, tuti népszerű a helyiek közt, mikor ő itt olyan fontos. Nem akartam megmondani nekik, hogy jobb, ha Lív messzi van a várostól mert nagyon jár a szája és ha nekem sikerült annyi infót kiszedni belőle akkor másnak is, amúgy is egy ilyen városban az árulás halállal jár nekem pedig szükségem van egy ilyen erős alakváltóra. Segítettem a ledőlt házak helyre állításában, vagyis ott álltam és néztem, mint emelik az alakváltók a több mázsás ködarabokat. Őszintén kicsit feleslegesnek gondoltam magam mivel én nem fogok tőből fenyőfákat kicsavarni, de nekik ez profi módon ment szóval csak távoli utasításokat adtam nekik, mint például most ez egy kicsit ferde meg azt is mondtam, hogy az ablak lehetne egy kicsit feljebb is. Ugye hogy mennyire sokat segítettem? Szerintem csak azért nem küldtek el onnan a bánatos fenébe, mert én lettem az új vezető és látták mi maradt Dartonból. Ami a nagyvezért illeti zavaró, hogy hamarabb felgyógyult, mint ahogy az én páncélomat megjavították volna. Szívem szerint még rá vertem volna egy párszor, hogy legalább a vértem helyre állítását kellet volna megvárnia, de hát ebbe nem nagyon akart bele menni és hát nekem se hiányzott a fölös balhé az embereim közt. Na, nem meg mondtam, hogy ők az én embereim? Csak akkor még nem tudták, de én akkor is tudtam.
Három nap elteltével meguntam a helyi kosztot, ami mindig hús volt véresen, komoly ingert éreztem, hogy a szakácsnak adjak néhány főzési tippet, mint például ez a tűz, ha a húst rá rakod akkor finomabb lesz a pácolás meg a füstölésről szót se ejtve. Esetleg elküldtem volna valakit a közeli városba venni némi fűszert meg ilyesmik de hát hol jövök én ahhoz hogy hosszú évek tradícióit megváltoztassam? Apropó tradíció, a lovam itt kellet hagynom, hogy legyen itt olyan élő lény ami az enyém. És naná, hogy egy alakváltókkal teli faluban nincs hátas állat. Éljen a gyaloglás. Elő kapartam a térképem és meg néztem, hogy merre is kellene mennem. Igen a legközelebbi jövőbeni szövetségesem a Mágusvár nevezetű kicsiny település. Nem fogod kitalálni de itt mágusok vannak olyan mágusok akiket a rendes fehér mágusok kitagadtak mivel nem épp fehér dolgokat csináltak, sőt még szürkének se lehet nevezni. Van ott minden elviekben elemi mágusok, illuzionisták és persze sötét mágusok. Valami furcsa okból kifolyólag ők vannak a legtöbben. Innen csupán néhány napnyi lovaglásra van. Szinte a szomszédban. Szépen el indultam meghagytam Dartonak, hogy mit kell tennie, szóval nem maradt más mint menni előre. Útálok utazni unalmas főleg itt a közeli területeken mivel nincs semmi érdekes csupán egy nagy rakás fa. De legalább most útközben felidézem mit is tudok a halott keltésről. Először is mit is tud össze hozni egy valamire való nekromanta. Démonok és élőhalott teremtmények. A démonokról annyit, önálló akarattal rendelkező lények, akik erősek, csak annyi a gáz hogy a legtöbb mágus túlértékeli magát és túl erős démont idéz meg aki kilép az irányításból és kicsinálja. Hát igen nem árt ha az embernek alacsonyan van az egója mert talán megússza a napot. A démonoknak több ezer típusa van főleg valamilyen romboló tevékenységet látnak el és nagyot ütnek, azon kívül sok mindenre használható ez függ a használó ízlésétől és fantáziájától. És persze vannak az élőholtak. Na ők egy másik messe. Saját akarta nulla, ha nincs meg az agya vagy ha meg is van de esetleg több darabba akkor még önállóan egy lépést se tesz. Ha meg van az agya, akkor lépked meg harcol is magától. De szigorúan csak egy feladatott lehet nekik adni és azt teljesítik, még ha darabokra is esnek közben. Jó merénylők lennének, ha nem lehetne őket mésziről kiszagolni, és ha az áldozatnak vak mert egy rohadó kéz cseppet se feltűnő. Élőholt kategóriában három fajt lehet meghatározni, zombik kezdő hullák nem a leghatékonyabbak mivel nem annyira hajlékonyak, mint egy csontváz, viszont könnyebb javítani őket, ide túl nevetséges lenne az, hogy gyógyítani… amúgy is hogy lehet egy hullát gyógyítani? Jobb, ha javításról beszélek. A húst könnyebb pótolni, mint a csontokat meg foltozni és általában a zombiknak van agya, amiért van harci tudásuk és maguktól is harcolnak, a csontvázak pedig általában agyatlanok, de nagyon hatékonyak rengeteg olyan mozdulatot tudnak amire egy élő ember képtelen már csak azért se mert nem engedi az anatómiai felépítésünk. Igen ez van mi gagyik vagyunk, bezzeg azok a csonttik simán bármikor lenyomnak egy spárgát vagy nyakukba teszik a lábuk… sőt ők mondhatnák hogy a pofám leszakad, vagy hu ember mekkorát égtem… Az agyatlan lényeknek kell az irányítás ők a teremtőjük harci tudását használják fel, ezért is van hogy egy sötét mágus elméletbe profi módon harcol egy hatalmas kétkezes fejszével míg a valóságba meg se tudja mozdítani. De bármilyen fegyver módot tudnak alkalmazni ezért nem kell lebecsülni egy mágust bár ha felé rohansz kardal a kezedbe tuti nem az lesz az első reakciója hogy kardot ránt és neked megy nagyobb eséllyel kapsz viszont egy tűzlabdát az arcodba. Így leszel te is zombi. A zombikat könnyebb elő állítani és fen tartani mivel elég az élettelen szövetett feltölteni mágiával és az izmok teszik a dolguk, minél idősebb egy hulla annál több energiát igényel mivel több részt kell pótolni varázslattal, persze egy csontvázat nehezebb fenntartani mivel annak minden pontját mágia övezi. A zombiknál az okoz nehézséget, hogy ha valamely fontos részük hiányzik és pótolni kell, erre alkalmaznak ében pántot nagy otromba fekete pánt ami bár keménynek tűnik de egy jó fajta csapással le lehet csapni és utána a zombi meg van lőve mivel a mágia feloszlik mert az ében pánt tartotta benne. Általában ezt hivatott leplezni a páncélzat mert a legtöbb ében pánt a gerincet csatolja újra össze vagy a karokat esetleg lábat de a legbajosabb a nyak és fej mivel ezeket ha elveszti nem tud tovább harcolni vagy csápol össze vissza de könnyű kiütni egy olyan ellenséget akinek se hallása se látása és természetesen szaglászni se tudd. De azért a zombiknak van egy nagy előnye, sokkal nagyobb pánikot lehet velük kelteni, mekkora a tragédia, ha az embert a saját családja támadja meg méghozzá láthatólag nem jó állapotban, rettegés és félelem tudod, hogy ő a testvéred nem akarod bántani de mégis benned, van az hogy ő egy zombi le kell csapnod de nem teheted meg mert a testvéri szeretett minden határon át megy. Próbálod szólítani hogy térjen magához hogy ne bántson mert testvérek vagytok. Most elárulok egy titkot, ő már nem hall téged nem érez nem fog könnyes szemel a nyakadba borulni, hogy bocsi nem akartam. A mágusok első dolga lélek és az öntudat kiütése. De az emberek ezt nem tudják. Arról sincs fogalmuk, hogy ezt mindet halja az irányító mágus aki ilyenkor transzba van és úgy irányítja az hullákat és jót röhög magában. Persze ilyenkor a mágust mindig őrzik erősen ezért van hogy a legtöbb harmadik csoportos hulla mindig a mágus mellett van. Na ők a rémálom ritkán küldik őket harcba jobb ha magukat védik velük, ők az össze ácsolt élőholtak olyanok akik nem egy élőlényből álnak. Igen direkt használom ezt a szót hogy élőlényből. Ők ugyanis sok különböző fajú valamiből álnak és így vannak egybe rakva nehéz őket egybe tartani de teljesen megbízható testőrök mivel nem lexikális lények így ha egy magányos lovag oda téved hogy lecsapja a mágust nem tudja, hogy a bánatba kellene megközelíteni azt a valamit? Vajon hátal áll? Vagy egyáltalán áll? Az ilyen dögök sok szemmel rendelkeznek és kiszúrnak egy lovagot amit jeleznek a mesternek aki ilyenkor szabadon engedi a zombikat, csontvázakat meg minden hasonlót akik eddig parancsból öltek de most élvezetből fognak. Nekik is jár a szabadság meg a pihenés, hisz a holtak irigylik az élőket, mert van valamijük, amik nekik sohasem lesz, életük meg vérkeringésük… Soha nem érdemes kikezdeni egy mágussal mivel őt nem biztos, hogy fel tudod helyesen mérni ők jól értenek az erő vissza fogáshoz és a megtévesztéshez. Ezért lehet, egy vézna kis embert támadsz meg de a végén ő tép darabokra egy gondolattal. E féle kedves gondolatokkal a fejembe indultam meg a mágusok városa fellé. Remélem sikerül kiszúrom, mert általában jól el van rejtve. Hát igen ezt nem nehéz kiszúrni, egy hatalmas nagy energia kupola az egész lilás-kékes színben pompázott hatalmas területet beborítva. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy tudjam ez egy védő kupola, és hogy nem lenne jó átsétálni rajta. De az magától értetődő hogy mágus munka, azért egy szétrágott tettem egy vérfarkasra utal, egy kupola meg egyértelműen mágus védjegy. Meglepő, hogy ilyen nyíltan jelzik, hol vannak ez nem szokás a mágusok fele. Általában leplezik jelenlétük. Na, az első kérdés már meg van, ha beérek. A várost közelítve már messziről kiszúrtam a kupola mellett egy nagyobb tűzrakást. Közelebb merészkedtem az erdőn keresztül. Elég fura egy erdő minden fába bele van vágva. Kard, buzogány, fejsze csákány nyomok, ez nem a fák alap felszereltsége. Valami nagyon nem stimmel itt. A tűzrakáshoz közelítve rá kellet jönnöm, hogy ez talán nem is tűzrakás, hanem egy tűzelementál. Ez gyanús egy ekkora dögöt nem hagynak egyedül az elementál mellett kell lenni egy irányítónak, vagyis a közelében, ha most megközelítem esélyes, hogy nekem ront azt pedig nem szeretném, ha a mágusoké tutti nem örülnének hogy szét vertem. Kell, lennie egy bejáratnak lehet, hogy mágusok de akkor is van kapcsolatuk a külvilággal valahol be kell engedni az újoncokat nem? Miután elindultam az eddig be nem látott terület irányában továbbra is a fák megcsonkítására lettem figyelmes. Valami itt nem stimmel valami nincsen rendben. Útközbe a kupola mellett láttam még egy hatalmas kő elementált. Ez egy rakat kavics, de van mögötte valami érdekes egy kő emelvény rajta egy hatalmas szürke kristállyal. Azt hiszem, ezt őrzi jobb, ha nem megyek közelebb talán a tűzelementál mögött is volt de az a dög vagy takarta vagy csak nem láttam meg. Még egy kevés gyaloglás után megtaláltam a bejáratott itt is volt egy hatalmas kő elementál azzal a változással, hogy mellette ált egy férfi egy hatalmas fejszével a kezében. Na, ide már közeledni merek nagy fejszés ember tutti nem lesz túl rosszindulatú, sőt szerintem a kő gólem nem a legjobb társaság, vagyis szerintem.
– Üdv kapuőr. A fő mágussal akarok beszélni. Xualx vagyok és azt akarom, hogy a klánom tagjai legyetek.
Szerintem ez egy nyílt őszinte megszólalás volt semmi rosszat nem mondtam és még udvarias is voltam. Komoly fejlődés, de komolyan.
– Üdv idegen. Az én nevem lényegtelen, de jobb, ha tudod, hogy én foglak most móresre tanítani. Mit képzelsz, hogy ide jössz és én, beengedlek a főmágushoz? Nem gondolod, hogy azért jobban védjük magunkat?
Hogy mért kell nekem mindig megszívni az őrökkel? Mért nem lehet egyszerűen beengedni? Kénytelen voltam hátra ugrani amíg felhúztam a karmot a kezemre mert ez a melák megindult és lecsapott a fejszéjével. Boldognak tűnt, hogy harcolhat de van egy érzésem, hogy ez nem fog sokáig tartani. Mikor már a karom is a kezemen volt én is bátrabb lettem. Újra lesújtott. De ez utal nem ugrottam félre a karmot a fejsze pengéjéhez tartottam. Fél kézzel blokkoltam az ő csapását nem volt könnyű, de a hatás kedvéért kénytelen voltam ezt alkalmazni. Látszott rajta hogy ez meglepte és még nagyobb erővel kezdte nyomni a fejszét. Na, ezt vártam, mért van az, hogy az ilyen melákok bizonyítanának mindig? A fejsze pengéjét tovább engedtem had csússzon tovább egyenesen bele a földbe. Egyik lábam a fejsze pengéjének kiálló részéhez raktam majd a másikkal bele rúgtam egyet. Ő hatalmasat esett hátra a fejsze nyele mivel nem tartotta senki megindult előre én azt a lábam amivel rúgtam a fejsze nyelének a végét megtámasztottam majd a hátsó lábam beakasztottam a fejsze pengéje alá majd felrúgtam a levegőbe. A levegőbe elkaptam és a nyakának szegeztem. Félt és ekkor mozdult meg az elementál. Nem úgy nézet, mint aki tapsolni akarna ide jönni.
– Fékezd, meg nem akarlak megölni, de ha rá, kényszerítesz, megteszem. Látod, ha ártani akartam volna, megöllek és tovább megyek.
Ekkor tünet fel a hátérből egy alacsony vézna kopasz férfi. Nem tűnt boldognak. Tuti, hogy nem rám fogadott. Ahogy ő feltűnt úgy ált meg a gólem. Én még mindig az őr felett álltam kezembe a fejsze ami a nyakának szegeződött. Biztató jelenet, ha nem ismeri az előzményeket. Remélem, hogy tudja mik az előzmények.
– Az én nevem Thomas én vagyok a gólem irányítója. Ha a mesterrel akarsz beszélni köves. Ez a túlbuzgó mócsing harcolni akart. A mester meg tudja magát védeni. Legalább végre valaki jól megalázta ezt a szájhőst.
Ezzel sarkon fordult és megindult befelé. A fejszét a földbe vágtam majd követni kezdtem Thomast. Nem szimpi az ürge, de egyelőre nem csapom le. A város igen fura volt. Az épületek színét nem tudom, pontosan meghatározni mivel a kupola minden színt egy cseppet eltorzít. Mindenen lehet látni a liláskékes árnyalatot. Hát igen van ennek is hátránya. Egyszerű kőépületek vannak bár meg kell hagyni, hogy nem nagyok. Sőt mindegyik kőr alapú. A fő ház egy kripta bejárat volt. Azzal az eltéréssel, hogy még nem láttam kriptát miből négy nagy torony jön ki. Bementünk a kriptába majd egy csigalépcsőn lefelé haladtunk. időnként ajtók nyíltak, de mi nem álltunk meg a lépcsősor aljáig. Egy hatalmas terembe értünk, ha ez egy vár lenne, azt mondanám ez a trón terem, csak itt nem egy trón volt középen, hanem egy emelvény rajta egy ugyan olyan kristállyal, mint amit kint láttam csak ez sötétlila volt. A terem kör alakú volt négy nagy ajtóval. Ebből az egyik volt, amin beléptünk ide, a másik ami velünk szembe volt messziről is jól láthatóan vibrált. Látszott, hogy az ott a főszoba, az a terem, amit a legjobban védenek, talán ott lesz a mester mágus. Elindultunk, ekkor éreztem meg a kristály erejét. Éreztem amint a bőröm apró tűként szurkálja, védi magát nem enged közelebb. Megálltam ekkor Thomas rám szolt.
– Gyere már! Nem érünk rá a végtelenségig. A mester igen elfoglalt nem fog rád várni.
Na, jó ha ő mondja tovább megyek. A tűszurkálás tovább erősödőt, nagyon úgy fest, hogy nem akar átengedni. Én pedig nem fogok meghátrálni, ha ő bombáz akkor én is viszonzom neki a szívességet. Saját erőm és a kard ősi mágiáját felhasználva védő burát vontam magam köré. A kristály erre még vadabbul el kezdet izzani. Nem indíthatok ellen támadást viszont valamit tennem kell, ha ez így megy tovább egy nyamvadt kristály végez velem. Ekkor hatalmas erővel kivágódott az ajtó és egy magas fekete palástot viselő alak viharzott ki rajta.
Idegesnek tűnt. Már most meg tudom róla állapítani, hogy egy démon mágus. Nagyon erős és már annyira mélyre süllyedt a mágia süllyesztőjében, hogy eredeti alakját és elvesztette most is épp egy átalakulás szélén áll. Mindezt a vöröslő szemekből és az egyik kéz hirtelen lángba borulásából leszűrtem. Hát nem vagyok vérprofi? Az ismeretlen mágus mögött feltűnt egy alacsonyabb fiatal fiú is. Zavartnak tűnt.
– Thomas! Mit műveltél már megint? Úgy hozol ide egy idegent, hogy nem végzed el rajta a kristály szertartást? Meg is halhatott volna! Nem gondolkozol? Ez az idegen majdnem lebontotta a kupolát, vagy ezt szeretnéd, hogy a fehér mágusok könnyebben végezzenek velünk?
– Bocs mester erről megfeledkeztem.
Nem úgy tűnt mint aki hu de nagyon bánja a dolgot. Sőt talán cseppet boldog is, hogy keresztbe tehet a nagy mágusnak. Itt van, valami a hátérbe még nem tudom, hogy mi de van valami.
– Ha kívánod mester…
– Tűnj innen! Majd én megcsinálom, amit te elmulasztottál. Idegen ártani jöttél ide?
– Nem
– Megölnél minket, ha a helyzet úgy kívánná? Ne feled csak igazat mondj, vagy véged ilyen közelségben nem lehet hazudni a kristálynak.
– Igen.
– Rendben levonhatod a védelmed igazat szoltál. Mond ki vagy és mit akarsz?
Na, ez vicces simán beismerem, hogy megölném őket, de erre kiderül, hogy ez a jó pont? Ki érti ezt? Én nem. Amúgy is a védelmem leállt mivel a támadás is abba maradt. Ez lenne a kristály szertartás? Csak én vártam ennél többet? Esetleg ősi rítus, varázslat, áldozati szertatás vagy valami hasonló?
– A nevem Xualx a sötétség kardjának jelenlegi ura. Azért jöttem, hogy rávegyelek titeket a csatlakozásra. Nemrég indultam el azért, hogy egyesítsem a démoni hatalmakat. Eddig még csak a telihold faluba jártam, de ők mellém álltak. Remélem ti is csatlakoztok hozzám, mert a ti hatalmas mágiátokra szükségem van. Mond, mit tehetek értetek és én megteszem.
– Az én nevem Zagor főmágus vezetője a független mágusok kolóniájának, közismertebb nevén a Mágusvárnak. Nem szokásunk csatlakozni senkihez bár most alapítani akarunk egy második kolóniát ahova a tehetséges mágusjelölteket tesszük, és talán ha a te városod olyan biztonságos, mint ahogy azt te magad is mondod, települhetünk oda is és így egy kölcsönös szövetség jöhetne létre. Neked ez megfelel?
– Igen ez a megoldás jól hangzik.
– Természetesen tenned kell még pár dolgot a bizalmunkért. Lehet, hogy nem hazudsz, de mi ingyen nem adjuk a szövetségünket. Lenne itt egy kis probléma, amit orvosolni kell, záros határidőn belül vagy a mi védet világunk semmivé lesz. Vannak sajnos olyanok, akik nem pártolják hőn szeretett világunk és el próbálják tiporni. Eddig biztonságban rejtőzködtünk a tökéletesnek hitt illúzióink mögött, de sajnos problémáink akadtak.
– Gondolom, ennek köze van annak a ténynek is, hogy a város körül minden fa meg van vágva.
– Helyes észrevétel. Igen, sajnos ellenséges mágusok megfejtették a titkot, amiről mi se tudtuk, hogy létezik. Mint gondolom te is tudod itt egykoron erdő állt. És mi ide telepedtünk kivágtuk a fákat és helyükre olyan házakat emeltünk, amit könnyedén tudunk fának álcázni. Aki erre tévedt és nem tudta, hogy mi itt vagyunk azok számára minden maradt a régibe fák voltak mindenütt. De egy nap katonák jöttek és el kezdték ütni a fákat. A mi házaink nem fák, ezért ha rájuk vágsz, akkor nem lesz rajtuk hasítás nyom. A fa marad olyan, mint ha soha sem vágtak volna rá. Ez okozta a vesztünk amint látták, hogy a fa nem változik rá jöttek, hogy a városba vannak és látták a város valódi arcát. Hatalmas csatát vívtunk bár még most se értjük, hogy sikerült ennyire rövid idő alatt ennyire pontosan meghatározni a helyzetünk. A csatát nehezen, de megnyertük, bár tudtuk, hogy hamarosan még többen jönnek és akkor már nem lesz menekvés. Kénytelenek voltunk egy ősi és hatalmas varázslatot felhasználni és nyíltan védekezni. Ez a kupola jelenti a mi utolsó nagy védelmünk. Csak hát sajnos történt egy csúnya merénylett. Olyas valami, amire senki nem számított. Nem gondoltuk soha, hogy egy közülünk áruló lesz és csatlakozik a fehér mágusokhoz. A kupolát a föld alól kellet létre hoznunk minden mágus továbbította hatalmát a kint lévő négy fókusz kőbe. A fókusz kövek eddig az álcát tartották fenn és csak a legjobbak képesek belesugározni hatalmuk. Ezért a gyengébb képességű tagjaink kedvéért létre hoztunk mindegyik fókuszkőhöz egy azonos elemű elementált. Ők a gólemekbe pumpálták az erejük és a gólem pedig az ő egyesített hatalmuk továbbította a fókuszba. Tudnod kell, hogy ez egy félórás ceremónia, amíg a pajzs eléri teljes méretett és hatalma teljébe kerül. Csak a belső körön belül tartózkodó mágusok és a gólem őrök tudtak a fókuszba erőt adni és ez által irányítani ennek a folyamatnak a menetét.
De jaj, újabb hibát vétettem. Az áruló elmondta, hogy mikor kezdődik a ceremónia és a fehér mágusok közbe avatkoztak. Megtudták, hogy vannak jelen gólemek is és rájuk csatlakoztak, ők is így tudtak babrálni a fókusz köveinkkel. Sajnos a kupola nem érte el teljes méretét és a fókuszkövek nem kerültek a pajzson belülre. Amíg a gólemek élnek addig mi nem tehetünk semmit. Persze gondoltunk arra, hogy kimegyünk mi magunk és végzünk a gólemekkel csak hát, ha kimegyünk és ellenük küzdünk, akkor a lovagok nyílt célpontja leszünk. Vagy amíg mi kint vagyunk, addig ők betörnek a bejáraton és megszerzik a fő fókuszt, amit mi nem engedhetünk, ugyanis legtöbb hatalom ebbe a kőbe van.
– Ha jól értem azt kéred, hogy mennyek ki öljem le a gólemeket, hogy a mágusok közt megszűnjön, a kapcsolat és ti visszanyerjétek az irányítást. Egy kérdésem van már csak. Az áruló meglett az óta?
– Óh, igen. A neve Benn. Sajnos a kupola létrejötte előtt pár órával elment. Mi az hittük a közeli faluba megy a szeretőjéhez. Sokat járt oda és hát nem gyanakodtunk, de sajnos az óta nem tudtuk kivégezni. Pedig hidd, el megtennénk szívesen. Na, akkor indulsz?
– Persze ha végeztem nem kell valamit még tennem? Csak ha már arra járok?
– Hátha már ennyire szeretnéd lenne még itt egy apróság nem létfontosságú de jót tenne azért biztos ami biztos. Itt egy zacskó fekete hamu. Szórd a fókusz kőre ezzel jobban megszüntetted a kapcsolatot a fehér mágusokkal.
Ezzel a kezembe nyomot, egy kis bőrszütyőt és visszament a szobájába. Feladat adott négy gólem kivégzése egyenként. Nehezítő körülmények esetleges lovag lerohanás és még néhány őrült mágus is a seggem alá tüzelhet. Remek móka lesz nem? Lassan elindultam fel a lépcsőn. Az lesz a legjobb, ha szépen kezdek, a föld gólemmel aztán jöhet a tűz, majd ahogy alakul. A lépcsőket nyugodt léptekkel tettem meg nem érdemes sietni. Mit gondolnának rólam, ha a nagy sietségbe a lépcsőn lezuhanok és összetöröm magam. Az nem kell senkinek. Kifelé menet intettem az őrnek, ha még gondolja, akkor még mehet egy kör. Nem tetszet neki az ötletem. Pedig tuti megnyugodtam volna. Megközelítettem a föld gólemet próbáltam széllel szembe haladni. Vajon a gólemeknek van szaglása? Én őszintén nem tudtam, de jobb nem kockáztatni. Nyugodt megfontolt léptekkel közelítek, felé talán nem vesz észre és sikerül észre vétlenül hátbab szúrnom. A kardom már rég a kezembe szorongatom, úgy gondoltam az íjam kicsit arrébb lerakom mivel halva született ötlet a követ nyílzáporral hergelni. Sajnos észrevett. Felém rontott olyan, mint ha egy fél hegyoldal megindult volna. Hatalmas hangzavarral járt együtt. Nem szeretnék vészharang lenni, de ha van ellenség a közelbe akkor ezt meghallotta. A gólemnek hatalmas kezei voltak és csak kézfeje volt. Két hatalmas gránit tömb. Ha ezzel megsuhint, akkor nézhetem milyen a kilátás madártávból. Mivel ő már fut felém itt az ideje, hogy én is meginduljak. Egy előnyöm lehet mégpedig, hogy gyorsabb és ügyesebb vagyok. Sovány vigasz, de én legalább reménykedek. Az a jó az eredetileg nem hadi célokra készített gólemekbe, hogy nincsenek lecsiszolva. A mágusok erő közvetítőnek szánták nem pedig, hogy harcoljon. Ezért a lábaim könnyű volt megvetnem a lábán majd onnan az egyik mellkasi dudoron a fejre lépek. Itt lesz érdekes a dolog. A fején megugorva a magasba emelkedek saját tengelyem körül megfordulva a kardot két kézre szorítva teljes erőből lecsapok. A föld vonzása és az én erőm miatt nagyot csaptam sikerült majdnem megölnöm. Sajnos egy cseppet gyorsabb volt, mint véltem és jól lereagálta a helyzetet. Ha egy jókora fokkal gyorsabb, akkor talán még védekezni is képes lett volna, de így csak félig felém fordult. Most elvesztette a szinte teljes jobb részét. Végig vágtam a gerince mellett. Egy kéz a fél test és egy láb mínuszt szerzett. Persze még állt, de szerintem így már gyerekjáték lesz elintézni. A maradékai, amit kimetszettem a földre omoltak majd darabjaira estek. Elégedet voltam magammal persze eredetileg a fejét is ketté akartam csapni, de így már lazább dolgom lesz. Játszok egy cseppet. Ekkor mikor elégedet mosollyal megindultam a fél gólemhez, teste maradékai elkezdtek mozogni és apró kő skorpiókká alakulni. Ez nem jó a gránit tenyér szilánkokra tört és a kicsi skorpiók fullánkja lett. Ezek a kis bestiák is megindultak felém. Lehet, hogy nem hadi céllal lett létre hozva, de ha ilyen biztonsági bűbájok vannak, rajta nem is érdekel milyen, ha hadi. A kis dögök egyre közelebb értek a lábamhoz. Útálom azt, ha meglepnek. Erre nem készültem fel. Ez csalás utálom, hogy általában mindig átírják a játékszabályokat. Legutóbb egy vérfarkas kezdett el emberi nyelven beszélni, most egy mágia közvetítőt amputált darabjai kelnek életre és esnek nekem. Ha már átírják, a játékszabályt értesítsenek. Olyan nagykérés? De elég a nyafogásból és dologra fel. Hogyan is érdemes egy rakat pici skorpiót végleg hidegre tenni. Nézzük végül is ezek is gólemek és a gólemek szívét, ha kivágjuk, akkor megszűnik az összetartó varázs és darabokra hullnak. Remélem végleg. Már csak az az apró kérdés van, hogy a kőskorpióknak hol a szíve? Ez a gólem darabjaiból pattant össze. Ha a gólem teljes része szív akkor érthető. De az lehetetlen olyan nincs, hogy egy csupa szív elementált kapjak ki. De a gránit kéz gyanúsabb talán abban van mágia, ami összerakja ezeket a kis dögöket. Ez jó hír ha belém vágják a fullánkjaikat akkor azután nem sokkal meghalnak. Már csak az a kérdés, hogy én túlélem-e? A válaszra kivételesen nem vagyok kíváncsi. A kis skorpiók jöttek felém én kardom forgatva vártam rájuk. Hajolgatnom kell, hogy amputáljam a farkuk. Lassan haladtam. Túl lassan. Már kezdtem aggódni, hogy esetleg bajban lehetek, de szerencsém van. A hegyoldal megindult felém. Ezek szerint, nincs aki irányítsa és magától cselekszik. Ha lett volna irányító rászól, hogy stop a skorpiók megteszik. Megmaradt épp kezét megindította felém. Persze egy fél lábon álló óriás hegyoldalt könnyű kikerülni. De a skorpiók nem vették a lapot. Teljesen porrá zúzódtak. Ezekkel sem lesz több gondom. Éljen az egyszerűség és a segítő ellenfél. A gólem még mindig próbálta magát egyensúlyba hozni egy második csapásra, de ezt nem engedtem. A háta mögé kerültem és egy jól irányzott csapással kimetszettem a szívét. Egy hatalmas szürke kő. Oké az egész hatalmas szürke kövekből volt, de ez fénylett, nem úgy mint egy gyémánt de volt egy különös ragyogása. Egy mínusz maradt három és én már nem tudtam mit is várhatok. Volt itt egy közönséges elementál, akinek a darabjaiból lettek kis lények. Nem tudom, mi jöhet még. Mi lesz a következő meglepetésem. Remélem lesz ég lehetőségem meglepődni, nagyon nem szeretném, ha ez lenne, az utolsó meglepi. Itt még egy apróság volt még hátra. A mágus szerint nem lényeges, de ártani nem árt. Fogtam a kis szütyőt és kinyitottam. Teli volt fekete porral. Fogtam egy maréknyit belőle és a fókuszra szórtam. Egy hatalmas fény robbanás történt nagy löket és egy fa törzse. A szemem szikrázott ezt nem tudom mire vélni. Mi történt? Rá néztem a fókuszra az még meg volt. Viszont a fekete por rá tapadt és rajta is marad. Na, ez meg mi volt remélem nem mind ilyen. Ha ez a fa nincs itt vajon mekkorát repülök? Remélem legközelebb nem egy kiálló ágba suhanok bele. Lassan tovább indultam a hátam sajgott egy kicsit a fától. Kicsit azért vicces a főfeladat, meg se kottyan, erre a kis mellékes majdnem kiüt. Zagor mért nem figyelmeztettet? Lassan haladtam és rém óvatosan nem fog megint meglepni valami mindenre felkészültem. Minden rezzenésre kardot rántottam. Félni? Ki én? Csak óvatos vagyok. Rém óvatos. Gyanús volt az erdő túl halk és csak azok a szemét mókusok mozdultak néha. Megcsapott a meleg. Aztán néhány lépés után már hőség lett. Végül átéreztem a friss kenyerek helyzettét. Hogy a bánatba üssek ki egy hatalmas izzó kőhalmot? Gyorsan kell itt is lennem és reménykedni, hogy azzal nem leszek sült, ha túl közel megyek. Rém optimista vagyok. Ha sikerülne a szíve környékén leverni, akkor lenne esélyem messziről egy nyílveszővel kilőni a fő kavicsot. Kockázatos veszélyes és a siker esélye alacsony. Mire is várok még? Megrohamoztam a kőhalmot. Ki kell szimatolni a szíve helyét. Csak azt kell nézni hol, van sok mágia és meg is lesz. Na, láb kilőve, karok gyengék, emberi szív helye. Üres? Hogy lehet ez? Nézzük tovább. Fej. Na, végre valami a fejébe van a szíve. Zseniálisak ezek a mágusok. Pont egy ilyen helyre rakták, lefejezésről nem halottak még? Erről majd még beszélek velük. Ideje elkezdeni egy kis szépészeti beavatkozást. Átfaragjuk egy kicsit azt a rusnya arcát. Azt mondják mostanság a lyukas fej a divat. Menyivel könnyebb lenne a dolgom, ha ezt eltudnám, hitetetni ezzel az izzó kőhalommal. Könnyebb lenne messziről minden erőm bele adva íjjal átlőni, de sajnos azzal nem szerzem meg a szívét ami kell. Hogy, mért? Mert lusta vagyok. Így hát rohanva neki futottam a hatalmas láva szörnynek és hősként kardom magason tartva neki álltam ütni. Persze próbáljunk meg gyorsak és pontosak, lenni miközben egy hatalmas tűzgolyót csapkodunk. A darabjai, amik mellém estek kis apró lángként kezdtek el égni. A szörny csápolt össze vissza, de én elhajoltam. Nem sok esélyt hagytam szegénynek a támadásra, ha láttam, hogy egyik keze mozdul én már rég a másik oldalán voltam. Minden részről el lehet érni a fejet. Egyszer, amikor egy hatalmas kődarab hullott mellém láttam meg a szívet. Elő húztam egy nyílveszőt és a kezem meglódult a szív irányába. Hirtelen nagyon meleg lett a cipőm önkéntelenül is lepillantottam. A lehullott darabok kezdtek rám mászni és körbe venni. Körbe fontak és ez ellen nem tudtam semmit tenni. Ott voltam egy pillanatra attól, hogy megöljem ez a dögöt, de ugyanennyire attól is, hogy megsüljek. Nagyszerű. A kezem tovább lendült a tűz már majdnem elérte a karom. Bele mélyesztettem a nyílveszőt a lény szívébe. A melegség olyan hirtelen múlt el hogy elkezdtem fázni. A szív nem semmisült meg ott volt a nyílvesző végén, de a test a szív nélkül nem maradt fenn darabokra eset. Az eddig égő maradékok pedig rajtam maradtak. Megkövültek, nem nagyon tudtam mozogni, de azért nem vészes a kezem még szabad volt simán szétverem. Már csak a fókuszkő leszórása maradt. Mivel már elegem volt a repülésből, egy nyílveszőre kötöttem egy kis csomagba valamennyit majd rá lőttem a fókuszra. A nyílvesző pont oda repült ahova akartam és a por megint nagy villanást kelltet. De én messzi voltam tőle nem érintett. Félidő, végeztem két szörnnyel és maradt még kettő. Nézzük eddig meg leptek, majdnem kilapítottak, fának vágódtam és majdnem szénné égtem. Fáradt vagyok, ha nem lennének ilyen fontosak ezek a mágusok, akkor ezt az egészet így hagytam volna és mentem volna szunyálni egy nagyot. Majd egy hidegvízű patakba leápolom a horzsolást és az égési nyomokat. Hirtelen ez az egész olyan vonzónak tűnt. Hogy mért nem tettem meg? A világ urának meg kell dolgozni a címéért. Ez se egy kényelmes meló egy csomó feladat és a közeljövőbe nem lesz lehetőségem átaludni pár napot. Lassan tovább mentem. Ez se volt hangtalan csata, de ellenségnek nyoma sincs. Lehet, hogy ebédszünetük van? Persze és a heti két pihenő napjuk is megvan. Hideg lett, nem hittem volna, de hiányzott a tűzelementál mellege. Előttem volt egy hatalmas jégtömeg ezt nem fogom sokáig kínozni. Ezért szenvedtem ezelőtt a tűzzel, hogy a szívét felhasználva megolvasszam ezt a jégtömeget és végre nekem is legyen egy jó napom. A tűzelementál szíve a nyílveszőn volt elég célozni és lőni. Hihetetlen, de valami tényleg ennyire egyszerű. Nem vagyok gyanakvó, de vártam valamit, amitől meglepődök. A fenébe meglepődtem, hogy nem kell meglepődnöm. Már csak a por van hátra és meg is van. Ez is ment magától. Meglepő van, ami még terv szerint megy. Már csak egy van hátra és meg is vagyok. És itt nem volt semmi meglepetés. Gyanakszok, de mért nem hitem, hogy lehet valami ilyen egyszerű? Nyugodtan kissé megégve mentem tovább. Az égési sebekkel az a baj, hogy fáj. És a teljes páncélom egy jól megrakott kályhára emlékeztetet. De a szél elementál tutti helyre hozza. Már csak ő volt hátra. Kevés gyaloglás után meg is láttam egy nagy hatalmas tornádó. a közepén lebeg egy kődarab. Az lesz a szív. Ha most egy kicsit megbolondítom a nyílveszőt a személyes aurámmal, akkor átlövöm és ez is meg van. Elő húztam az íjam célra tart, mélylevegő és tűz. A nyílveszőt körül vette a kékes ragyogás, ami a kardomból is áramlott még Darton ellen. Egyenesen bele vágódót az elementál testébe. De a szív feljebb emelkedet és a nyílvesző tovább repült ki irtva az erdőt egy hosszú sávban majd egy robbanással a földbe vágódott. Ez megint csalás. Milyen dolog, hogy arrébb pakolja a szívét? Ezen majd később felháborodok. a döbbenet miatt egy pillanatig haboztam és későn reagáltam. Az elementál hozzám vágott egy fát. Tövestől kicsavarta majd telibe talált. Fa Xualx egy-egy. Ezelőtt én mentem neki most ő jön nekem, remélem sikerült végre egálba kerülni és ma nem zaklatnak a fák. Bár csak rajtuk mullt volna a dolog. A fa, mint a nyers valóság nehezedet rám. Ha nem szedem le magamról záros határidőn belül, akkor végem. Hangokat hallottam a hátam mögül. Valakik nagyon gúnyosan felnevetek. Legalább valakik élvezték a műsort.
– Jé egy démon harcos. Lehet, hogy eddig valahogyan sikerült ki irtanod a gólemeket, de a jó öreg levegő megfogott. Szerintettek a mester már irányítja az elementált? Remélem igen mert én most leszúrom ezt a vakarcsot.
Ezzel a lovag megindult felém. Körülbelül 180cm és a föld süllyedéséből ítélve több volt 100kgnál. Teljes vértben volt. Ennél többet nem tudtam megmondani. Dehogy is nem. Trehány a páncélja nem elég fényes. Ez nem rossz pont náluk? És ezzel én most mire is megyek? Segít valahogy kimászni a slamasztikából? Felém jött és a kardját kihúzta még vagy húsz méter és ide ér.
– Tudod démon fiú. Ma jó napunk lett volna, az elmúlt néhány napban a mágusaitok nem reagáltak. Nem csináltak semmit nekünk még néhány nap és bent vagyunk. Persze ha valaki el kezdi irtani a gólemeket nekünk jönni, kell. Miután láttuk a föld maradványait azt hittük nem kell sietnünk annyira láttuk a nyomokból, hogy a tűz felé mész. Na, aztán lassabbra vettük a sétát. De te megint megleptél. Sietni kezdtünk, sőt rohanni. Tudod milyen nagy meló egy ilyen rohadt nagy vértbe rohangálni?
– Hát ha az ember elég ügyes nem nehéz de egy ilyen béna lovag palánta mint te soha nem lesz méltó erre a vértre. Előbb tanulj meg járni lovagocska.
Úgy van Xualx idegeld csak az ellenséget. Ha valaki ideges, akkor hibázik. Ha hibázik, akkor van esély a győzelemre. De remélem, nem veszi figyelembe azt a kis apróságot, hogy az elementál őt vette célba. Még ha néhány másod percig feltartom…
– Te kis féreg ezért meg…
Hát nem derült ki mit akart ugyanis egy kődarab gyomron találta és elszállt tőle. A többi lovag hátrálni kezdett majd harci alakzatba rendeződtek. Összesen heten voltak, ja meg az elrepült tásuk, de ő most a földön feküdt. Az elementál engem már nem tekintett aktív veszélyforrásnak. De jó már nekem. Engem mért nem egy kővel dobot meg? Egy kavicsot simán lekapok magamról, de egy fát? Még jó, hogy démon vagyok és nem szimpla halandó. Így elég, ha az energiáim a kezembe irányítom át és lás csodát már kinn is vagyok. Mire én ezzel a rövid művelettel végeztem a lovagoknak vége lett. Nem tudom meg haltak-e vagy még élnek, de jelenleg mind a földön fekszik és a vértjük, kardjuk és minden felszerelésük benyelte az elementál. Az elementál ott volt előttem teljesen feltöltve. Ez az egyetlen esélyem. Az elementál felém fordult, de nekem már kézben volt a kardom. Az íjam fogalmam sincs hova repül, de most úgy is túl közzel lenne ahhoz, hogy használni tudjam. Markolatra ragadtam a kardot és minden energiát a közelből egy vágásra koncentráltam. Sötétkék csóva jött ki a kardból. Egyenesen az elementál testébe. Nem tudta magán átereszteni ezt, nincs elég szabad hely a testébe a lovagi vértek felfogták a csapást és a mentális energiáim robbanása szét zúzta a szívet. A port megint messziről rászórtam a fókusz kőre. A lovagokat keresztülszúrtam. Nem akarom, hogy megtudják, hogy én egymagam voltam a felelős hadd higgyék azt, hogy benn rajtam kívül még sok jó harcos van. Fáradtan vissza mentem a bejárathoz. A kapuőrt átszúrva találtam meg. Gyors és tiszta munka. A gólem sehol. Berohantam. Mi történ itt, amíg nem voltam itt? Bent találtam jó néhány égő lovagot. Úgy látszik, hogy mágusokat nem tudták legyőzni. A halott lovagok mellett ott ált Zagor már mind két keze átalakult. Az egyik most egy hatalmas láva tömegre emlékeztette a másik pedig egy kő kéz volt. Lábai helyet pedig egy örvény volt. Bár lehet, hogy az őrvénybe voltak a lábai nem tudom, az őrvény véres volt és bármibe fogadtam volna, hogy az nem az ő vére.
– Végeztem a feladattal. De azt hiszem, hogy elfelejteted megemlíteni azt, hogy ha leszórom, a fókuszt az ekkorát robban. Oda is veszhetem volna.
– Hogy érted, hogy robban? Az csak akkor lehet, hogy ha aktív kapcsolat van. Kizárt, hogy legyen mágusok, aki csak a fókuszokat, fogja. Meséld el mi történt és hogyan sikerült ez a kis kalandod.
Elmeséltem neki mindent, úgy ahogy megtörtént a lovagot is próbáltam szó szerint idézni. Zagor gondolkozóba eset és látszott. Rajta, hogy töpreng.
– Köves van még egy feladatod ma estére.
Nem szóltam. Nem vagyok gyáva, de jobb, ha nem kérdezünk fölöslegesen egy mágust aki ép most ölt. A kripta alsó részére mentünk vissza. A fő fókuszkő most nem támadott le. Kicsit megégve és fáradtan követem a mágust. Aludni akarok egy kis alvás most jót tenne remélhetőleg lesz rá lehetőségem.
– Most pedig lásd meg azt amire a legbüszkébb vagyok. Tudomásom szerint nekem van a legnagyobb démon könyv gyűjteményem. Egyik este nem tudtam aludni és kiszámoltam mekkora büntetés jár ezek a könyveknek csupán csak a birtoklása. Több mint ezer évig kellene folyamatosan kínozniuk és máglyán égetniük a fehérmágusoknak, hogy a kiszabott büntetést teljesen megkapjam. Persze ehhez nincs hozzá számolva az a tény, hogy ezeket olvasom és megosztom másokkal. Erre nincs most időm, hogy utána számoljak.
Ezzel beléptünk a nagyterem bal oldali ajtaján. Egy hatalmas földalatti terem tetején voltunk hatalmas tér szinte a város teljes részét kiteszi. Több millió könyv lehet itt. És itt látok először más mágusokat. Eddig csak Thomast és Zagort láttam meg persze a fiút, aki mögötte állt. De itt lent volt még rengeteg mágus sajnos megsaccolni se tudom, hányan mert a könyvespolcok mögé nem látok. Zagor lassan lement egy csigalépcsőn és én követem. A lépcső alján volt egy emelvény. Az emelvényen itt egy könyvállvány volt. A két oldalán egy-egy marékméretű gyémánttal. Az emelvényen ált az a srác, akit már korábban is láttam.
– Hadd mutassam be legjobb tanítványom Ivánt. Ő az, aki legméltóbb lehet arra, hogy vezesse a második kolóniát. Persze eredetileg itt akartam tartani és Thomast küldeni, de végül is rá jöttem, hogy így több tapasztalatot szerezhet. Talán még nálam is hatalmasabb mágus lesz.
– Mester mit tehetek érted?
– Kérlek, tedd meg, hogy ide hívod az elemi gyöngy könyvet Xualx barátunknak. Azt hiszem tudtán kívül hatalmas információt adott a kezünkre.
A semmiből hirtelen egy könyv repült elő és landolt az állványon. Iván ekkor hátra lépet és átengedte a helyszint Zagornak. Zagor a kezét a könyv felé emelte és abból kiemelkedet négy gyöngy mind olyan színű mint a fókuszköveknek.
– Kedves Xualx mint látod ezek az elemi gyöngyök. Az a céljuk, hogy egyes mágusok néhány elementálnak nagyobb hatalmat adjanak és folyamatos kontrol alatt tartsák azokat. Ami megmagyarázza mért nem sikerült bele szólnunk a kapcsolatba. Ezek a gyöngyök a fehér mágusok hatalmának egy részét tartalmazzák, ha ezek a birtokunkba kerülnek a következő napfelkelte előtt és holnap estig sikerülne ezekkel befejezni a kupolát, akkor sokkal nagyobb hatalmunk lehetne. Ha szeretnéd azt, hogy a kardod hatalmasabb erőre tegyen, szert akkor szerezd meg nekünk a gyöngyöket és meglátod, jól jársz. Ma alkony előtt indulsz, ha ezt megúszod, biztos a szövetségesünk leszel.
Sejthető volt. Ha valaki úgy kezd egy mondatott, hogy kedves annak nincs jó vége. De hát mit tehetnék, kellenek a mágusok.
– Rendben van. Megteszem, de előtte muszáj aludnom. Ébresszetek fel ha már jó sötét van és akkor megközelítem a táboruk.
– Hát jó megkapod az egyik szobát ébresztéssel. Vacsorával persze. Iván gyere ide vezesd Xualxt az egyik vendég szobába és kérd meg Thomast keltse fel sötétedés után. Ő úgy is akkor kezd el gyakorolni.
– Igen mester, Xualx gyere utánam.
Én követem. Kezdek bele szokni, hogy a mágusokat kövesem. Iván a lépcsőn felment majd valahol a közepén bekanyarodott az egyik alvó részhez. Egy hosszú folyosó mind két oldalán sorban ajtók. Az ajtók egy része nyitva van ezekbe nincs senki csak ágyak. A folyosó elején mindegyik szobába három darab háromszintes ágy van. Minél többet haladunk előre a szobák száma úgy fogy az ágyak szintje majd a száma. Majd megjelenek egyéb kiegészítők, mint például író asztal meg szőnyeg. A folyosó vége felé megálltunk és bementünk az egyik nyitott szobába. Itt volt szék, szőnyeg meg egy író asztal. És persze a lényeg egy ágy.
– Rendben Xualx ez itt a szobád. Majd ha Thomas visszatér, akkor éjjel felkelt.
– Hol van Thomas?
– Hulla begyűjtésen. Tudod a mester arra számított, hogy vagy meghalsz, vagy megölsz valakit. A bányába pedig kell a munkaerő.
– Miféle bányába?
– Tudod, hogy a csontvázak erősebbek, mint a zombik. A zombiknak viszont van egy nagy előnye. Vannak izmaik, ami kell bányásznak. Lent szépen elrohadnak és kész is egy csontváz, ami még hasznot is termelt ki. A kibányászott nyersanyagot továbbítjuk a törpéknek, akik ezért tesznek egy apró szívességet. De erről majd később, ha már hivatalos szövetségesek leszünk.
– Várj, te mitől vagy annyira különleges, hogy te lettél Zagor új utódja Thomas helyet?
– Komolyan érdekel? Egyszerű, én hatalmasabb és kegyetlenebb vagyok, mint Thomas ennyi.
Most pedig mennem kell, aludj egy jót, mert lehet, hogy nem lesz több esélyed az alvásra. Ja, igen az íróasztalba van, egy gyógyital idd meg gyorsabban begyógyulnak a sebeid.
Ezzel kivonult a szobából. Egyedül maradtam. Megnéztem az íróasztalt ott volt benne egy palackba zárt bűzös valami. Ha nem mondja, hogy gyógyital el se hiszem. De én mint őrök optimista hiszek neki. Rém rossz íze van, de a hirtelen álmos lettem. Addig jutottam, hogy levetem a felsőm és a harci készletett. Majd, úgy ahogy voltam befeküdtem az ágyba. Mély álomba zuhantam. Megint a sötét terembe voltam. De most az sötétkék ragyogás nem vakított el és a másik fehér alak se volt ott. Viszont a kard előttem lebeget. Majd a saját hangomon kezdet el hozzám beszélni.
– Most jól figyelj. Ha ma győzni akarunk hallanod, kell a hangot.
Milyen hangra gondolhat?
– Az erő hangja. Az energia ott sikolt a legjobban ahol a legerősebb.
Hogyan halja azt, amit a fejembe gondolok?
– Ne játsszuk ezt jó? Most alszol, azaz a fejedbe vagy. Vagyis amit gondolsz álmodba azt hallom a fejedbe.
Rendben, de mi van, ha esetleg hallom az erőt? Ezzel mit kezdek?
– Már tudod, hogy hívhatod a saját erőd rajtam keresztül elő. Már csak az irányát kell pontosítani. Ha ott leszel megérted.
De mégis utálom a rejtvényeket! Mikor jön el ez az idő?
De választ már nem kaptam. Mert hírtelen valaki benyitott a szobámba. Első reakció, hogy egy kést dobtam felé majd felugrottam. Kardal a kezembe. Thomas volt, aki berontott ilyen otromba módon. A kést, amit neki vágtam egy mozdulattal eltérítette. Hát kell ennél jobb ébresztő? Soha nem kell ennél jobb ébresztés.
– Máris este van?
– Estes? Dehogy még van egy óra a teljes sötétig. Remélem nem baj hogy kicsit korábban ébresztettelek?
– Remélem lesz alkalmam arra, hogy megüljelek. Tűnj innen vagy a következő kés telibe talál.
– Ne akarj megijeszteni démonka nem félek én az ilyenektől, mint te. Ebben a városban nincs senki, aki nekem ártani tudna. Még te se te kis kardforgató bénaság.
– Még maga Zagor sem tudna neked ártani?
– Még ő sem! Most megyek de nem keltelek még egyszer fel. Vissza ne feküdj. Ja igen Iván beszélni akar veled.
– Legalább erre jó vagy.
De ezután elment. Csak simán megfordult és elment. Modortalan alak. De azt, hogy hol akar Iván velem találkozni nem mondta meg. Felöltöztem magamhoz vettem minden fegyverem és megindultam a főcsarnokba. Talán ott sikerül elkapnom valakit aki tudja hol van. A folyóson most kezdet megindulni az élet. Szinte mindegyik ajtó csukva volt. De a hangok mások voltak. Volt ahol tipikus lefekvéshez készülődő emberek. De a legtöbb helyen most kászálódtak ki az ágyból és készültek az indulásra. A főterembe ott volt Iván. Na, egy problémával kevesebb.
– Áh, Xualx máris felébredtél? Még jó hogy meditálni szeretem volna a fókuszkőnél. Köves kérlek van itt néhány apróság amit Zagor neked szán.
– Ő hol van most?
– Jelenleg épp a fekete mágusokat oktatja. Vagyis az órája tíz perc múlva kezdődik kint a kripta tanuló részén.
– Értem, nos most az a rész jön, hogy kövesselek? Remélem ráhibáztam.
– Zseni vagy. Miből jöttél rá? Azért mi mágusok nem vagyunk ennyire kiszámíthatóak általában.
Én követem. Most Zagor szobájába mentünk. Itt is volt néhány könyv. Egy nagy munkaasztal és egy hatalmas ágy. Persze még egy csomó szabad hely is volt meg egy oltár. Az asztalon volt néhány kés és fekete ruha csomó.
– Kapsz néhány segédeszközt. Először is néhány mágia blokkoló dobó kés. Ha feléd dobnak egy tűzlabdát, vagy villámgolyót simán bele dobod és ez képes blokkolni a mágiát ezzel félúton megalítani a támadást. Hasznos lehet mivel egy mágus táborba mész. A másik fő segítségünk ez a ruha. Természetesen fekete kiszerelésben. Mágia ellenálló. A mágia nagy részét felfogja és ezáltal megvéd tőle. Persze ez csak gyengébb varázslatokra igaz. Ha egy méteres tűzlabda megy rád megsülsz de ez is több mint a semmi.
– Hát ez nem valami sok.
– Nyugi, valamit elfelejtettem mondani. Ez a ruha megvéd a különböző illúzióktól és gyengítő varázslatoktól.
– Na így már ér valamit. Köszönöm a segítséget és most kérlek vezess, a könyvtárba szükségem van információra.
– Nocsak, a kicsi harcos infót szeretne. Öltőz át, a könyvtárba várlak.
Az átöltözés gyorsan ment a régi ruháim az asztalon hagytam, majd később értük jövők, ha végeztem. Ha végzek, de nem szabad arra gondolnom, hogy akár ropogósra is sülhetek. A könyvtár emelvényén várt Iván.
– Haljuk mit keresel? Mondj egy kulcs mondatott.
– Az erő hangja.
– Mi? Ezt hol halottad? Ezt nem ismerheted. Ez egy ősi harci készség, amit évekig kell tanulni. Tudom, hogy van ilyen, de eddig még nem találkoztam olyan harcossal, aki erről tud.
– Mondjuk úgy, hogy egy hang megsúgta. Hívd a könyvet.
– Xualx a végén még meglepetést okozol.
– Bocs rossz szokásom. Na, hol az a könyv?
Ez, mint végszó kellet Iván oda fordult az állványhoz és erősen koncentrált. Egy tucat könyv jelent meg előttünk.
– Na Xualx nézzük az elején. Ha nem gond nem adom a kezedbe a könyvet csak elmondom a tartalmát.
A válaszom meg se várta és bele kezdet.
– Nézzük a képség elsajátításához szükséges feltételek a következők. Harci tudás. Azt hiszem, ez nálad megvan. Tudnod kell a saját belső mágiád megidézni. Hm, ez is stimmel. Több éves gyakorlás, hogy ki ismerd a mágia útját. Igen ez hiányzik. Hiába vagy ügyes, ha nincs meg a tudás semmit nem érsz. Gyakorolnod kellene itt évekig, hogy tudd.
Nem akarok évekig itt lenni. Kell legyen valamilyen más megoldás. Idegesen bámultam előre és gondolkoztam. Hogy szerezem meg a tudást egy óra alatt? Ami másoknak több év? Ha a tudás a rendelkezésemre állna. A könyvek ott vannak előttem mind ez erről a technikáról szól. De álljunk meg előttem van egy könyv aminek a címe A Sötétség Pengéje.
– Abba a könyvbe mi van? A Sötétség Pengéje. Az az én kardom, hogy került ide?
– Oh igen, nézzük csak. Igen a sötétség pengéje egy régi gazdája ismerte mesterien ezt a technikát. Állítólag bármilyen mágikus csapást kitudott védeni.
– Ennyi elég is lesz. Azt hiszem most már mennem kell. Ma még elkell lopnom rengeteg tárgyat.
Ezzel kivonultam. Nem köszöntem el. Minek pár óra és vissza is jövök. Vagy irtó udvariatlan leszek amikor meghalok. Felmentem a lépcsőn ki a szabad ég alá. Tőlem nem messze megláttam Zagort. Néhány másik mágussal ált. Nyolc holttest körül. Mindegyik hullára jutott négy mágus. Zagor pedig köztük járt és figyelte mit csinálnak. Nyolc hulla. A nyolc pici bátor lovag akik meg akartak ölni és akiket végül én magam szúrtam le. Nem bénáznak az egyszer már biztos. Mindent felhasználnak, ami kézbe esik. A nyolc hullától nem messze még volt jó néhány holttest. Talán azok akik megégtek Zagor tüzétől. Lehet, hogy az én hulláimat könnyebb éleszteni és az éget pedig a haladó szint? A kapuba még mindig a régi őr állt. Csak már máshogy nézz ki. A régi fejszéje nincs nála. Helyette egy nála kétszer nagyobb démon bárdot kapott, és érzik rajta, hogy már nem élő. Fátyolos szemeivel nézz a semmibe. Igen, aki itt dolgozik, az őrökre itt marad.
Az erdő, mint mindig sötét volt és nem hívogatott. Gyorsan mentem, de azért figyeltem. Úgy véltem jobb, ha a fákon közlekedek, hogy elkerüljem a csapdákat. Persze ha erre is gondoltak, akkor belel sétálok a csapdájukba. Viszont arra még mindig több az esély, hogy a földön találok csapdát. Ráadásul a fán nehezebb álcázni ergo könnyebb kiszúrni a csapdákat. Az erdő egyre sűrűsödőt. Néhány perc múlva felfedeztem a földön néhány lábnyomott. Egy mágusvártól jött a másik három pedig pont ellentétes irányból. Lementem, hogy közelebbről megnézzem a nyomokat. Egyik se lovag volt vagy ha igen akkor is páncél nélkül a nyomok nem voltak mélyek. Ez annyit tesz, hogy ha lovagok is voltak akkor sem harcolni jöttek inkább beszélgetni. Ez azért egy cseppet furcsa. Talán mágusok tartottak itt megbeszélést. De hát az áruló márt hetek óta hallott? Akkor mi folyik itt? Talán valaki más is elárulta a mágus várat? Talán. Csak hát most küldetésem van. És a nyomokból ítélve nincs is messze a megbízásom tárgya. Még pár perc ugrálás után meg is érkeztem. Egész nagy tábor volt. Legalább harminc sátor. Mind fehér. De volt egy középső sátor ami nagyobb volt mint a többi. Az örök fáklyával a kezükbe sétáltak hármas csoportokba már amennyire az árnyékokból kitudtam venni. Nem lesz nehéz dolgom kicselezni őket. A sátrakba sötét van. Elég halkan mennem és figyelni a fényre. Megindultam a sátrakon keresztül. Furcsa érzésem támadt. Veszély! Nem tudom honnan de támadás fog érni. Rá fogok jönni hogy mi van itt csak ne legyen túl késő. Már egész közel voltam amikor az egyik fénycsóva felém fordult. Gyorsan el kell tűnnöm innen vagy elkapnak. Az egyik közeli sátorba vágódtam be. Legnagyobb meglepetésemre benn velem szemben a sötétben egy alak ált. Mit áll ez itt? Sötétben bámulja a kijáratott mint ha várna valamire. A közeledő fáklya fényében láttam az arcát pillanatnyi meglepettség majd mélylevegő. Na, nem várom meg amíg elordítja magát. Egy könnyed mozdulattal torkon szúrtam kezem a szájára szorítom majd a tört kihúzva belé törlőm. Némán hörögve halt meg. Tudták, hogy jövök. Nem tudom honnan, de tudták. Ez így nagy gond. Ha minden igaz mindegyik sátorban ébren vár a sátor lakója a jelre, hogy kinyírjon. Valaki szolt nekik. De ezek szerint Zagornak igaza volt. Van itt valami értékes a fősátorban amivel csapdába csalnak. Nem adhatom fel a küldetést csupán elég kicsit változtatni rajta. És mivel egy mágus sátrában vagyok lesz is mivel megváltoztatnom. Találtam néhány feljegyzést és három minta tartályt az asztalon. A jegyzetek szerint ez lángpor. Arra jó, hogy nagyon megmozgatják lángra kap. Ez hasznos. Nézzük mi van még itt. A hullán találtam még egy fénygyűrűt. Azt hiszem ennek is nagy hasznát fogom venni. Még érdemben találtam itt egy rúna fogott és némi kötelet. Ezeket zsebre csapva elindultam kifelé, hogy a vadi új tartalék tervemmel próbálkozzak. A lángport szórtam a sátrakra, főleg a bejáratokra. Persze végig kínosan figyelve arra, hogy ez bentről ne legyen látható és ne is fussak bele az őrökbe. Így csupán egy órám ment el viszont legalább van túlélési esélyem. Most jön a második fázis. A fénygyűrűt felhúztam a rúna fogóra majd a rúna fogó felső részére egy kis bőrdarabot rögzítetem. A fénygyűrű és a fogó felső része közé raktam egy vékony papír darabot majd a rúna fogót egy kis rászorítottam a gyűrűre és ezt a pózt egy kötéllel rögzíttetem. A papira egy kevés lángpórt szórtam. És kezdődhet a buli. A fogót így ahogy van eldobtam a sátrak közzé. A fogó párat fordult a levegőbe majd tőlem távol a földbe csapódott. A papír rész lángra kapott és eléget. Így a bőr felmelegedet és ezért a fénygyűrű ember bőrnek érezte és aktiválta magát. Ragyogni kezdett egyre erősebben. Ez a gyűrű erősebb lehet mint az enyém mert sokkal fényesebb volt. Az örök erre rohanni kezdtek oda a sátrakból megindult a mozgás. Én eközben a fősátor mögé osontam és a kardommal csináltam egy új bejáratott. Nincs sok időm nemsoká rájönnek, hogy kamu az egész és ide jönnek. Szerencsére ha minden igaz akkor a tábor mindegyik rész ott van ahova én küldtem őket. A sátor viszonylag kicsi volt és nem túl bőven berendezet. Középen volt egy emelvény és körülötte a földre rajzolva négy kör. Az emelvényen pedig négy gyöngy. Ezeket az övtáskámba raktam és megindultam kifelé. Ekkor tűnt fel a bejáratnál egy férfi. Nem volt magas és nem volt kövér. Ennyi amit megtudtam róla állapítani mert a fején egy vörös csukja volt. Ő maga pedig teljes vörösben pompázott előttem.
– Szóval te lennél Xualx. Ügyes vagy, hogy idáig eljutottál, de utad itt véget ér. Rajtam és a fivéreimen nem jutsz keresztül mi mester elementál mágusok vagyunk. És itt a tábor add szépen ide azokat és ígérem gyors halálod lesz.
– Szóval tudod a nevem? Híres lettem, de jó. Ahhoz mit szólsz, hogy én megöllek titeket, ezt a kis csomagot pedig elviszem mágusvárba.
Ezzel a végszóval a maradék lángport a levegőbe szórtam és megindultam az általam kreált kijáraton. A sátor lángra kapott. De a piros ruhás hapsit ez cseppet se zavarta. Piroska felemelte a kezeit és a lángok felém indultak. Talán mégse volt olyan jó ötlet egy piros ruhás elementál mágus közelében tűzet gyújtani? Sikerült kijutnom de a fülem melegen sípolt. Éreztem, hogy halom a meleget. Lehet, hogy a tűzlabda mellékhatása? Még nem támadtak így rám szóval nem is tudom. Mint az őrült rohantam kifelé át a lángoló sátrak közt. Minden szikra minden lángnyelv felém suhant. Nincs már messze a tábor vége. A semmiből elém emelkedet egy kőzet fal. A földből jött és nem adott más választást meg kellet állnom. A kőfal elkezdet nedvesedni és jégfal jött ki mindkét oldalam felől elzárva a menekülés reményét. Előttem elkezdet kavarodni a szél és őrvényszerűen magához ragadott egy csomó darabot a jégfalból. A port is felkavarta és semmit nem láttam előre, hátam mögött magas kőfal, a jégfalból sütött a hideg éreztem, hogy csontjaimba mar. Megint hallottam a meleg hangot ezért oldalra vetődtem. A porfelhőn keresztül jött egy tűzcsóva. Ha nincs a hang nem is tudok félre ugrani. Így is neki kellet mennem a jégfalnak, ami miatt oda fagytam nem engedet el egyszerűen körül fogta a kezem és rászorította. A karmot ezek szerint nem használhatom így nincs esélyem, hogy kimásszak a falon keresztül. Ide vagyok ragadva és nem tudok elugrani. Hallottam, hogy egy újabb tűzlabda jön felém. Kardom előre szegeztem és arra koncentráltam, hogy eltérítsem a tűzlabdát olyan irányba, ami a segítségemre lehet. Nem akarom egyszerűen ellökni. Valahogy az engem fogva tartó jégoszlopot kellene lebombázni. Elég energiát küldtem a kardba, hogy egy jól irányzott csapással a jégfal felé küldjem. Teli találat a jégfalból egy komoly darab levált. Én a meleg kardom az engem körül fogó jégnek nyomtam, ami füstölve szállt fel a magasba. Rohanni kezdtem mint egy örült nem néztem hátra. Hallottam, hogy a szél mágiája üvölt és nekem ront. Pillanatokkal a becsapódás előtt a karmot a kősziklába vágtam, ami az egész tábort körül érte, körbe fogva mint egy várfal, majd fellöktem magam. A szél becsapódásának ereje fellökött a magasba és a szikla tetején értem földet. Hát egy biztos ez nem tett jót a csontjaimnak, de éltem és még egybe voltam. A fal tetején láttam meg egy barna ruhás mágust amint épp lépcsőt készít a falra, hogy a tábor mágusai és lovagjai feljöjjenek. Ezt nem hagyhatom kivont kardal kezdtem el rohanni felé, de ő intett és a falból kiemelkedet egy néhány szikladarab, amin sikerült elesnem. Kicsit éreztem magam hülyén. Ekkor néhány lovag rohant felém. Nincs idő az alvásra talpra. Ekkor hallottam meg a föld mágiájának a hangját, néhány pillanatom van, és a varázslat elkészül aztán nézhetem magam. Három lovag rohant felém. Az első kezében egy hatalmas pallos volt. Ez nem megfelelő. A másodiknál egy egykezes fejsze és egy hatalmas négyszögletű pajzs volt. A pajzs kell tőle. A harmadiknál két ezüst kard volt. Ez se árthat. A pallosos lovag rontott felém először, fegyverét vízszintesen használva próbált két darabra vágni. Én a karommal blokkoltam és a saját pengémmel torkon szúrtam. A karommal a pallost a visszalöktem úgy, hogy a pajzsos lovag felé álljon. A pallost megrúgtam és az egyenesen a pajzsos lovagba ált. Kettévágva annak gerincét és ezáltal ítélve gyors halálra. Egy gyors lépéssel ott teremtem és a pajzsot kikaptam a kezéből és a sajátomba fogtam. A kardos lovag teremt mellettem és próbált egy keresztvágással elintézni. A kardommal blokkoltam a vágást és egy jól irányzott rúgással a földre terítettem. Közbe a kardjait kirántva a kezéből fel a magasba. A mágia befejeződött ugrottam egyet, majd a pajzsot magam alá tartottam. A falból hegyes kősziklák kezdtek a az ég felé törni. Az egyik az alattam lévő pajzsnak ment így lökve engem a magasba. A pajzsra álltam és elkaptam a levegőbe lévő kardokat. Az egyiket a barna ruhás mágushoz vágtam. Ő meg se mozdult a szél hirtelen feltámadt és a kardot visszafordította. Az ezüst kard szélsebesen suhant felém. Ezek a mágusok olyan kiszámíthatók. A pajzsot magam elé húztam az egyik kezemmel, úgy hogy a kard egy bizonyos szögbe érje majd az alját. A kard becsapódót és a pajzs forogni kezdet lefelé. Én a másik kardot a falba dobtam jóval magam alá. Majd a pajzsról elrugaszkodtam és a kardra értem földet. A kardról leereszkedtem és az erdő felé rohantam. Ekkor jött az a rész amiről tudtam, hogy el fog jönni de nagyon nem akartam, hogy bekövetkezzen. A négy mágus tűnt fel a barna köpenyes mellet egy fehér mellette egy kék és a sort piroska zárta. Mind a négyen az összes varázslatuk egy gömbbe formálták maguk elé. A sorhoz csatlakozott az összes többi mágus akik a falon álltak az energia áramlott a levegőbe és mind abba a hatalmas labdába gyűlt össze. Rengeteg hangja volt és mind hatalmasra nőt. Megindult a gömb utánam gyors volt és amihez hozzá ért azt elpusztította. Gyorsan mozgott és követtet nem tudtam olyan irányba menni, hogy ne kövesen. Hozzá vágtam két varázsblokkoló kést de azokat is elhamvasztotta. Majd történt valami. A saját fejembe hírtelen megnyílt egy kapu ami megmondta mit kell tennem. Szembe fordultam és úgy néztem a mágia örvényre mint még soha. Láttam, hogy milyen irányba forog, éreztem hol van az erő közép pontja. Tudtam mit kell tennem. Mint ha ez is a kiképzésem része lett volna. A kardomban az erő felüvöltött, mint egy harci farkas támadás előtt, vagy mint Darton. Minden erőmet bele adtam a csapásba és azt tettem amit tennem kell. Az erőmmel megcsavartam az örvényt és arra kényszerítettem, hogy az ellentétes irányba haladjon azokhoz akik megidézték. Majd a saját támadásom is hozzá adtam és ettől még erősebb lett. Ezt most már csak vízhangnak fogom nevezni. Végül is lényegében ugyan az. Ha bekiabálsz egy barlangba a saját hangod hallod vissza csak hangosabban. Itt is a saját támadásod kapod vissza csak megerősítve az én csapásommal. A mágia örvény telibe kapta a tábort. Rengetek sikítás és a mágusok hiába való próbálkozása. Túl sokat adtak bele ebbe ahhoz, hogy most kivédhessék. Nincs elég erejük, hogy pajzsot húzzanak amit meg felhúztak az nem védte meg őket. Hogy mégis mi lett a végük nem tudom mert én is futni kényszerültem. Az erdő lángolni kezdet a robbanás után és egy égő erdő nem tesz jót az egészségnek. Én is túl sokat adtam bele abba, hogy életbe maradjak. Igen veszet ügy, de az ember, még ha démon is védi a saját életét. Szerintem mindenki ezt tette volna. El kezdtem futni de az oldalam benyilallt, a tüdőm sípolt és fájt a lábam. Mint ha ólomból lett volna. De futni kell nincs mese, vagy futok vagy égek. A zsírveszteség az így is úgy is biztos. A tűz egyre jobban közeledet én meg egyre jobban gyengültem. Gondolkoztam azon vajon melyik cuccom segíthet de egy se jutott eszembe. A mágus vár már közel a tűz is de ez mellékes. Szerencsémre egy adag mágus tűnt fel akik vizet idéztek és oltották a tűzet. Azt hiszem most hálás vagyok a sorsnak, hogy annyit futottam még annak idején. Ha kicsit lassabb vagyok, ezek csak a maradványaim találják meg.
– Zagor már vár rád Xualx. Amint megéreztük az energiát és megláttuk a tűzet tudtuk, hogy itt leszel. De mond mi tartott húsz percig amíg ide értél?
Húsz percig futottam? Mi tartott addig nekem csak néhány percnek tűnt. Nagyon kilehetek, ha még ezt se érzem meg. Nem mondtam semmit csak előre bandukoltam egyenesen be mágusvár főkapuján be a főterembe és lerogytam a lépcső előtt. Kizárt, hogy ilyen állapotba egy lépcsőzést bevállaljak. Most nem csinálok magamból bolondot. Felszíni ház kell. Zagor jött fel a lépcsőn. Nem vágott fura arcot. Plusz pontot neki, pedig vicces lehetek. A nagy harcos aki most lopott el négy értékes tárgyat egy tábornyi mágustól, majd majdnem mindet megölte és egy égő erdőből menekült meg, de a csoda lépcső megárt neki.
– Köves a fenti szállásodra. Holnap lesz a ceremónia ad ide a gyöngyöket utána hagylak aludni, ha gondolok hívok két embert aki segít elvinni a szálásodra.
Igen kell két ember minimum nem bírom magam egyedül. Ez nem állapot.
– Kösz Zagor de nem, nem kell még plusz két ember ezt még egyedül is bírom. Itt vannak, a gyöngyök most mutasd, merre van a szállásom.
Ezzel a kezébe nyomtam az övtáskám tartalmát. Elégedet arcot vágott és a legközelebbi ház felé intett. Hála nem kell sokat sétálnom. Nagy nehezen elvonszoltam magam a házig saját testsúlyommal lenyomtam a kilincs és bele estem az ágyba. Majd mély álomba zuhantam. Elég a munkából kell a pihenés. Valami rém fura dolgot álmodtam. Semmi nem maradt meg belőle csak annyi, hogy a kardom szól megint, hogy szép volt. Vagy valami hasonlót.
A nap lemenőbe volt amikor felébredtem. Le kelet fürdenem éget szagom van és büdös vagyok. Bementem a főterembe, a lépcső nem jelentet gondot. Lent megtaláltam Zagort aki ép valami fontos utasítást adott néhány mágusnak, akik a könyvtárba rohantak.
– Jó reggelt. Hol van a fürdő?
– Jó estét Xualx. A lakó részek végén találsz egy vizes részt. Ott fürödhetsz. De siess még egy óra és kezdődik a szertartás ahol neked is lesz egy kis feladatod. Majd ha vissza tértél akkor elmondom mit kell tenned.
Oké én elhiszem neki fogtam magam és elindultam fürdeni. A fürdő rész egyszerű kis szobákból állt. Mindegyik szobában egy kád a szélén két kristállyal. Az egyik vörös a másik kék. Nem kell sok logika, hogy kitaláljam mi mit jelent. A vörösre raktam a kezem. A kád aljából kezdet felemelkedni a víz. Majdnem teli engedtem mire rá jöttem, hogy akkor áll el a víz ha újra rá teszem a kezem. Levettem magamról mindent és bele merültem a forró vízbe. Teljesen ellazultam és átgondoltam mindent ami az elmúlt pár napban történt velem. Legyőztem négy elementált. Beszéltem álmomban a saját kardommal. Majd egy ellenséges bázisba törtem be ahol csapdát állítottak nekem majd onnan meglógva megöltem szinte mindenkit. Mozgalmas napjaim voltak. Még hátra van egy szertartás ami során mágikus hatalmat kap a kardom meg én is. Mikor a víz kihűlt lábbal engedtem még be egy kevés meleget. Majd kiszálltam egy selymes törülközővel letöröltem magamról a vizet. Felvetem ledobott ruháim és kész is vagyok egy újabb feladat végrehajtására. Átvonultam a központi terembe ahol most ott volt mindenki. Rengeteg mágus és mind engem nézet. Ilyen híres vagyok? Azt nem hiszem. Középen a fő fókuszkő mellett volt négy állvány rajtuk az általam ellopott gyöngyökkel. Zagor intett magához.
– Xualx emeld a kardod a fókuszkő felé. Majd várj a következő utasításig.
Én megtettem, amit kértek. Oda léptem az állványhoz és a kardom felé emeltem. A négy gyöngyből a fókusz kőbe áramlott az erő. Majd onnan a kardomon át a magasba. Hallottam a tűz sikítását, a víz dalát, a föld ütemét és a szél suhogását. De volt benne még egy gonosz kacaj is. Mindez párosult az én kardommal, egy farkas vonyítás, egy sárkány üvöltése. Ez az egész érzés a kardon keresztül belém áramlott majd a kupolába. Sokkal erősebb lettem és több képességem van érzem, hogy az elemek ugyan kicsit de engedelmeskedni fognak.
– Oh híveim itt az új bajnokuk. Az aki kardjába hordja a négy ősi elemet. A mi mágiánkat de mégse mágus hanem egy démon harcos. Engedjétek meg, hogy először én beszéljek vele személyesen aztán megkapja az utolsó küldetését. Ahol kísérete lesz Thomas és Iván is.
Ezzel felém intett és a saját szóbájába ment. Én utána. Kezdek bele szokni, hogy szó nélkül kövesem őket. Amúgy is érdekelt ez az utolsó küldetés. Bent a szóbájában annyi változás volt, hogy volt most ott két kényelmesnek tűnő fotel. Bele ült az egyikbe majd intett, hogy üljek bele a másikba.
– Most jól figyelj Xualx. Képes vagy az elementális mágiára most már és a mi sötét mágiánkból is kaptál egy darabot. Holnap te Iván és Thomas elvisztek egy szállítmányt Pöröly falvába. Ez a törpe főváros. Velük vagyunk közeli üzleti kapcsolatba. Állítólag találtak egy ősi lezárt kripta termet amibe valami szentség lakozik ti fogjátok megölni nekik. Persze ők ezért fizetnek nekünk és neked lesz esélyed közelebb kerülni hozzájuk. Tudod mi egy ritka dolgot csinálunk velük. Havonta egyszer a bányánk teljes termését elküldjük nekik. Mindent bele értve a termelt csontvázakat is. ők a csontok bizonyos részére forró acélt ömlesztetnek ezzel erősítve meg a csontvázakat. Így nem lesznek annyira törékenyek és nem kell annyi varázserő a gyógyításra, de a mozgékonyságukból se veszítenek jelentősen. Csak hát az előző két szállítmányt banditák támadták meg és fosztották ki. Ezért ti megvéditek. Nem lehet olyan komoly és legalább te is tudod gyakorolni az új képességeid. Biztosra veszem, hogy Thomas és Iván is szívesen segít.
– Rendben segítek és legalább a törpök is a szövetségeseim lesznek. Remélem tudod, hogy nemsokára fel kell állítanod egy klán házat a családi birtokon és ott kell lennie néhány válogatott emberednek.
– Oh hát hogy is feledkezhetem volna meg erről? Amint Iván vissza egyből megkezdi a készülődést. Ő a lény megölése után fog majd csak visszatérni.
– Ez érthető. Rendben további kellemes tanítást. Apropó egy lovat kérhetnék? Az enyémet telihold faluba kellet hagynom.
– Ez a mágia nagy előnye. Iván és Thomas majd útközbe megtanít téged arra, hogy idéz magadnak hátast. Most menj holnap indultok alud ki magad és majd holnap frissen állj neki a tanulásnak.
Majd fogta magát és elment. Én nem tiltakoztam a háló részben megkerestem a szobám és lefeküdtem aludni. Mostanában többet alszok. Ezt fel kell írni valahova.
A másnap hamar jött el és én már vártam az indulást. Kimentem a toronyból és az utcán felfedeztem egy harminc szekérből álló konvojt. Minden szekér teli volt ládákkal és a szekerek ellőtt valamilyen furcsa kőhalmazra emlékeztető valami volt. Na ha ezek azok a hátasok köszi de nem kell. Remélem szebbet is tudok majd leidézni mert ezek kell még egy üres erdőbe se égetném magam. Az első három szekér nagy ponyvás volt. Olyan mint ha egy sátor lenne rajta. Az első arra ténfergő mágust megkérdeztem erről
– Bocs, nem tudod, hogy ezekben a sátrakban mi van?
– Oh nagytiszteletű bajnok ezek lesznek a te és főmágusaink szerény háló helye. Remélem, ez a szerény kis menedék maradéktalanul kielégíti majd minden igényed. Amennyiben gondolod, a női mágus tanoncok örömmel csatalakoznak hozzád hosszú utadon és teljesítik óhajaid.
Na micsoda változás. Néhány hete a városban mindenki milyen goromba volt velem és a borbélyba küldött volna erre itt már köztiszteletnek örvendek. Jól jönne néhány női kísérő. Igen azért vannak vágyaim és igényeim. Meg amúgy is a törpéknél mit várhatok? Azért ez egy megfontolandó ajánlat.
– A többiek igénybe vették ezt a szolgáltatást?
– Iván mester magától is tud magának idézni gyönyörű démoni nőket. Bár Thomas mester igényelt két női tagot akik szépségükön túl, még mágikus tudással is rendelkeznek.
– Rendben tanonc mutasd a választékot. Hát ha megtetszik valamelyik.
A tanonc visszatért néhány percen belül két elképesztően szép nővel. Tuti, hogy két három évvel idősebbek nálam de nem a kor számit. Volt köztük magas és alacsony is. Szeretem a magas nőket akikhez nem nagyon lehajolni, hogy megcsókold. Persze az alacsony lányokkal is lehet szórakozni, mert nekik kényelemseb térdelni, ha ők akarnak valamit. De most ugye nem ez alapján fogok választani. Ezért intettem a két alacsony nőnek, hogy köszi de most kimaradtok a jobból. Maradt a két hozzám magasságban közzel álló személy. Az első egy kékszemű fekete hajú gyönyörűség. Vékony kezein halovány kék forradás csúszót fel egészen a szívéig. Vagyis gyanítom, hogy odáig. És azok a domborulatok. De jó már nekem. Hosszú lábai vannak, bár többet most nem tudok megfigyelni, mert az a köntös szerű ruha többet nem enged. A másik szerencsés hölgy egy velem egymagasságú hosszú élénkvörös hajú szépség volt. Márvány fehér bőrén a vörös haj vérnek tűnt. Szemei szintén vörösek voltak. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges ez, de így van. De mégis valamiért elbűvölő. A ruha szinte rá tapadt mindenére és már teljesen kész is voltam. Nem tudom mért, de ez a két csaj olyan erőt bocsájtott ki magából amit nem voltam képes feldolgozni. Valami, ami bent megfogott és éreztem innen nincs menekvés. Gyönyörűek voltak és az enyémek. A mágia, ami bőrükön át áradt a levegőbe lenyűgöző. Nem is tudom, de ők kellenek.
– Rendben tanonc hozzám ők csatlakoznak. Remélem nincs ellen kifogásod, ha őket viszem.
– Te vagy a bajnokunk többet is érdemelnél, mint e két gyönyörű csillag.
Ekkor a fekete hajú lépet hozzám.
– Szia. A nevem Elizabeth és minden vágyam, hogy téged szolgáljalak Xualx.
Hu ez jól hangzik, azért a fantázia beindult. Most a vörös lépet hozzám majd rám tapadt szinte a számba beszélt.
– Az én nevem Nevan és mindenre képes vagyok azért, hogy erősebb legyek. Ne hidd, hogy azért mert csinos vagyok, nem tudok fájdalmat okozni. Rajtad áll, hogy jól eső fájdalom vagy valami egészen kellemetlen dolog legyen a vége.
Jaj, mik lesznek még itt. Azt hiszem, hogy érdekes utazásom lesz.
– Úgy látom Xualx neked is vannak kísérődi. Te legalább változatos vagy. Viszonylag két különböző lányt viszel magaddal. Persze Thomas ő két szőkét visz. A fő eltérés az árnyalatokba vannak. Hölgyeim itt egy lista ezeket a könyveket hozzák magukkal, hogy útközbe míg a bajnok tanul addig maguk se maradjanak le.
Iván ezzel elreptettet két tekercset Elizabeth és Nevan felé. Persze ők elvették és elmentek a toronyba.
– Nyugi Xualx nem fogja őket a tanulás annyira leterhelni, marad rád is erejük.
– Oh, hát azt gondoltam. Az én kiképzésemhez nem kellenek könyvek?
– Nyugi már mindent bepakoltam amit kell. Már csak Thomast várjuk. A két kísérője már a sátorban várja. Ja igen lényeges momentum, hogy a sátrakat mágikus zajháló veszi körül. Ki nem enged hangokat de be igen. Ezzel meghaljuk, ha jön valaki de ők nem halják, hogy mi épp mit csinálunk.
Milyen ritka praktikus, az ellenség meg ne hallja. Vagy talán azért, hogy ő tudjon aludni rendesen majd… vagy ne haljuk, mit csinál a másik, az bosszantó. Ő még mindig bírja, mit csinálhat? Aztán egész nap másra se tud gondolni az ember.
Thomas jelent meg fekete nadrág, fekete szövet felső rész és természetesen fekete köpeny.
– Remélem készen áltok az indulásra. Mert részemről bármikor indulhatunk. A felszerelésem és a cuccom a kocsimban és a hölgyeim is bent várnak. Apropó Xualx Nevan és Elizabeth egy perc múlva érnek ide. Ivánnal úgy véljük, hogy az lesz a legjobb, ha az ő sátrában fogjuk tartani a képzésed. Remélem nincs ellene kifogásod, te nagy hatalmas bajnok. Ha lenne, ellen kifogásod itt maradsz és tanulsz Zagortól, aki megérti a kicsi érzékeny lelked.
Ezt megkaptam de szó nélkül bementem a sátramba. Nem kell a vita, főleg ha a vitapartnertől még tanulni is szeretnél.
Elindultunk elég nagy tempóval haladtunk, de egy fél óra elteltével megálltunk. Iván lépet be a sátramba.
– Gyere Xualx idő van ideje tanulnod egy kis elemi mágiát.
Én követtem. Egyenesen a sátrába mentünk. Thomas nem volt sehol viszont az asztalon volt néhány kis bőr erszény és néhány cserép föld.
– Na Xualx itt az ideje, hogy tanulj valamit. Először is te különleges eset vagy nem úgy mint egy átlagos kezdő mágus diák. Egy mágus a saját és a környezet energiáit használja fel arra, hogy csodákat műveljen. Nálad ez nem ilyen egyszerű. Neked kell a saját és a kardod hatalma is. Természetesen a környezetből is rengeteg energiát veszel fel. Ne feled te harcos vagy és nem mágus soha ne a varázslatokra támaszkodj, hanem arra, amire eddig is. A saját képességeidre a varázslást ne helyezd előtérbe. Ezért is először a hatalmad rendes felhasználását kell megtanulnod majd azt amit kardal nem fogsz tudni olyan hatásosan. Védekezni fogsz megtanulni és egyéb mágiákat melyek segítségével megkönnyítheted az életed. Először akkor megtanítalak leidézni az erőd. Mivel hallod az erő hangját erre fogok alapozni ezzel nagyon megkönnyítve mind a kettőnk dolgát. Idézd fel magadba a tűz hangját és fokuszálj erőt a kardba.
– Ez menni fog. Jól figyelj.
Na kizárt, hogy sikerüljön. Felidéztem a fejembe a tűz hangját majd a kardomba fokuszáltam. A kard körül izzik a levegő. A sátor nagyon forró lett. Majd a kardból a testem felé csúszott egy kékes láng, ami teljesen körül vett. Nem érzem a melleget. Újra normál idő van a sátorban. Pedig a kard körül lett egy néhány plusz láng réteg. Oké vagy egy méteres oszlop, de nem nevezném ezt igazi tűznek. Volt benne valami kék árnyalat.
– Rendben, most válts át vízre. Ugyan így csak a víz hangjával.
A tűz füstként elszállt az engem körül vevő lángrétek eltűnt és a kardon lecsapódott a pára. Majd a pára cseppek duzzadni kezdtek, de nem estek le, hanem egy folyamatos vízoszlopba álltak össze. Egy mini hordozható tenger… folyamatosan mozog.
– Most gyorsan a szelet.
A víz minden felé szétfröcskölt. Egy része tovább lebeget az örvénybe, ami a kard körül volt. felkavarta a port és kis tornádóként tombolt tovább. A hajam lebeget és a szemembe logót. Kicsit idegesített, de jelenleg nem ez kötött le.
– Most a föld.
A vízcseppek amik eddig a kard körül lebegtek a földre zuhantak viszont a por felhő ott maradt. Alattunk a föld remegni kezdett. Az azért is fura volt mert hát ez a sátor egy szekéren van. A szekér fa alját átszakította néhány nagyobb föld göröngy, ami pont a kard alatt ütött nagyobb lyukakat. A földdarabok a kard kőré csoportosultak és körülötte mozogtak.
– Jó enged el a földet. –a földdarabok a padlón kiestek ott ahol bejöttek. Most látom csak mennyire gyorsan halad a szekér- Most jöjjön egy kis magyarázat. Először ami nagyon lényeges. Mint gondolom feltűnt az a kék árnyalat körülötted míg a tűz aktív volt. Az a láng védd téged a lángtól. Ha az átmegy narancssárgába, akkor az azt jelenti, hogy a védelmed oda. A tűz sebezni fog. Ha nem engeded el időbe szénné égsz. A másik fontos dolog az, hogy a bármit is idézel le a szél előtt azt ha nem engeded el akkor a szél azt szét szórja. Ez lényeges mert amit tűz után például hívod a szellet és a tűzet el engedted akkor a védelmed oda és a szét repkedő láng darabok elkaphatnak. De ha tűzet megtartva hívod elő a szellet akkor egyfajta lángtengert idézel elő. De most meg kell tanulnod az erőd szabályozni. Ehhez van egy igen egyszerű gyakorlat. Te most egy olyan típusú mágus vagy aki csak elemi varázslatokkal rendelkezik. Nem ismered példa okán a természet varázslatokat. Ilyet hogy spontán teremts egy fát el is felejtheted. Viszont ha megtanulod az erőd megfelelően használni fel tudod gyorsítani a fák növekedését.
– Remek így majd vén veteránként elmehetek majd profi kertésznek. De jó lesz nekem majd. Ha nem jön össze a világuralom, akkor még mindig ott van a kertészkedés. Kitudja lehet, hogy jobban is fizet…
– Ez a tudás néha az életed is megmentheti. És ezzel megtanulod az erőd irányítani. Ha mindig ilyen erőket hívsz le akkor hamar felhasználod a környezeted energiáit, majd ha nem lesz mit felhasználni akkor majd mágia nélkül kell próbálkozni. Ez a gyakorlat remek módon fejleszti az energia kibocsájtást.
– Rendben elhiszem. Mond mit kell tennem és én megpróbálom megcsinálni.
– Végre, hogy eljutottunk arra a szintre, hogy tanulni akarja. Na a kardod végét döfd az egyik virág cserépbe…
– Bocs de az imént mért a szekér alól jött a föld és nem a cserépből?
– Azért mert én mágiával bevédtem azt a néhány cserepet, semmi kedvem össze szedni miután te kiborítottad a földre. Vagy talán te össze seperted volna?
– Nem ez igaz. Kérlek folytasd.
– Na miután a kardoddal csináltál egy kis lyukat a földbe fog ezt a magot és tedd be az így keletkezet lyukba. Majd a kardod hegyével temesd be a földet és a magtól néhány centire szúrd le újra a kardod. Ha ez meg volt irányítsd úgy a földet, hogy az abban lévő ásványi anyagok a maghoz kezdjenek menni. Majd a vizet is idézd meg és kezd el egyenletesen adagolni. Pont annyit ami a fejlődéshez kell. Nem egyszerre az összest, hanem részletekbe. Majd a tűz erejét felhasználva melegítsd fel a földet. Amint a nővény kibúj a földből a szelet felhasználva szállítsd oda az összes levegőt ami a növénynek kell. Természetesen ezt mindet egyszerre kell csinálnod. Mit gondolsz menni fog?
Nem kizárt, hogy sikerüljön. Meg se tudtam jegyezni pontosan mit is kell és mikor csinálni. Esélytelen, hogy ezt valaha meg tudjam csinálni jegyzet nélkül.
– Persze elsőre fog menni.
– Oh fő az optimizmus. Na, hadd lássam.
Na akkor, hogy is mondta? Kardot a földbe. Meg van. Most a keletkezet lyukba egy mag. Zseni vagyok. Kardot a lyuktól néhány centire leszúrom. Na itt jön a neheze. A földet hívni kezdtem bele a magba. Nagy pukkanás. Iván mosolyog és nevetni akar. Tuti, hogy valamit elnéztem…
– Elsőre sikerül mi? Ne az egész földet mozgasd hanem csak egy részét. Válaszd ki azt ami neked kell. Most jelenleg az összes földet bele nyomtad a magba és semmi nem maradt belőle. Próbáld újra!
Hát jó ha nem ment elsőre akkor menni fog másodjára.
A földet gondoltba több részre osztottam. Egy rész ami hasznos és fontos a maradék a felesleges. A hasznos részt a mag felé toltam majd éreztem, hogy a magban valami lezajlódik és víz kell. Egy kevés vizet engedtem közben egy jól irányzott hőhullámmal melegíteni kezdtem a földet. Ekkor hirtelen a földből kibujt egy zöld hajtás. Majd ez a hajtás szépen és főleg gyorsan növekedni kezdet. A zöld átment barnába és fásulni kezdet közbe tüskék jöttek ki belőle. Na már most akkora volt hogy én is meg Iván is kénytelenek voltunk hátrálni mert kezdte túlnőni a rendelkezésre álló teret. Persze Iván egyszerűen megoldotta egy szimpla tűzhullámmal. A nővényem elkorhadt és hamuvá éget.
– Na jó Iván minden magyarázatod előtt azt mond el, hogy ezekben a pici cserepekben, hogy lehet annyi ásványi anyag, hogy ez a nővény ekkorára nőjön?
– A válasz rém egyszerű Xualx. Mint te is tudod ez a te edzésed. Mivel a valós harcba ennél a földterületnél több áll rendelkezésre így kénytelen voltam kiegyenlíteni az esélyeket. Egy különleges tápanyagba dús földet készítettem neked ami szinte teljesen mentes a felesleges anyagoktól. Na de mára ennyi volt az okítás most menj és pihend ki magad a sátradba holnap nehezebb dolgot fogunk megtanulni. Ezeket a csomagokat kösd fel magadnak. Az első tasak gyorsan növő lágyszárú nővények. A második futó fás indák a harmadik bokros növények a negyedik pedig fák. Tudni fogod, mikor mit használj, most pedig menj.
Így is tettem a kocsikat egy kötélhíd kötötte össze. Így könnyen át tudtam menni. A karaván folyamatosan haladt. A sátramba volt egy nagy ágy. Benne pedig a két útitársam. Hu de jól fogom ma magam érezni. Elizabeth hívogatóan maga mellé intett és el kezdte levenni azt a hálóing szerűséget, amit viselt Nevanon valami fekete bőrszerkó volt. De jó lesz nekem, érdekes éjszakám lesz az már biztos. Lassan megindultam feléjük majd orra vágódtam. Na jó nem így tervezetem de ez a karaván olyan hamar ált meg. Mivel a lányok se voltak erre felkészülve és a megdöbbenés az ő arcukon is látszott. Itt valami nincsen rendbe. Kirohantam a sátorból és ekkor jöttem rá, hogy mért is álltunk meg. A szekér ellőt egy tűz fal van ami elégedte a megidézet hátasokat. A lángok mögött ott volt az a tűzmágus akinek meg kellet volna hallani. Mellette pedig a vízmágus társa. Mögöttük meg legalább hatvan lovag és harcos. Én persze rohantam üdvözölni őket de a szekérből már kiszállt Iván és Thomas meg persze Thomas barátnői akik közép magasak voltak és nagyon szőkék már szinte tejfehér hajuk ami a sápadt bőrükkel majdnem egybe olvadt. Előre indultam, hogy első ként vegyem fel a kapcsolatot a támadókkal végül is mi már ismerjük egymást.
– Most a taktikai előny nálunk van mágus. Itt van kettő mester mágus négy mágus és egy mágus bajnok míg nálatok csak két elemi mágus és néhány közönséges harcos. Ehhez nem kell sok ész, hogy így mi nyertünk.
– Oh Xualx a bajnok. Csak vajon te tudod e azt hogy az állításodba valami sántít?
Ekkor állt össze a kép minden darabja. Thomas fellé fordultam.
– Azt hittem, hogy a fekete mágusok elvből se tárgyalak a jókkal. Mond mit adnak neked ezért? Bűnbocsánatot?
Iván szembe fordult Thomasszal és a tekintetébe még a vörös fellángolás ellőtt látható volt egy cseppnyi megdöbbenés és egy nagy adag gyűlölet.
– Tudjátok részben igen. Tanítani fognak.
– Ez örültség! Te a fekete mágiát vallod meg tagadtad a fény eszközeit! Elfelejtetted az első leckét? A gonoszság a mi fegyverünk.
Ezt már nem én mondtam úgy látszik a szerepem átvette Iván.
– Iván te is tudod, hogy én mester sötét mágus vagyok. Itt már nem tudok újat tanulni. Aki a gonosz és a jó erejét birtokolja az hatalmasabb mind a két félnél. Én nem tisztelem Zagort soha sem tiszteltem. Eleinte a még úgy véltem, hogy egy külön kolóniát alapítok és elszakadom Zagortól és Mágus vártól, de tudod néhány két hónapja mi közbe épp Benn után kellet mennem találkoztam a fehér mágusokkal. Ők felkínálták a bűn bocsánatot ha cserébe én is adok valamit. Persze, hogy bizonyítsam azt hogy komolyak a szándékaim elmondtam nekik a karaván útvonalát. Majd többször is találkozgatunk és azért, hogy tanítsanak áruba bocsájtottam a többi mágus életét. Azokét, akik az új kolóniába tartoztak volna. Persze ez a terv bukott amikor te kaptad meg a vezetői szerepet. Akkor úgy véltem Zagor élete elég lesz nekik cserébe. És elég is. Sőt azt is megengedték, hogy néhány dolgot megtartsak majd Mágus várból.
– Te szemét a fókusz kövek kellenek neked mi?
– Pontosan. Ezért megadtam nekik az irányt merre van Mágus vár. Persze azt, hogy is kell semlegesíteni az illúziót ők találták ki. Majd mikor nem sikerült bevenni a várost elárultam nekik a ceremónia részleteit. Persze Zagor gyanakodni kezdet ezért Evítát meg kellet kérnem arra, hogy csalja ki Benn-t. Ő pedig ment mert azt hitte hogy megint a szerelme várja. Én pedig egyenesen a lovagokhoz irányítottam. Az az ostoba most állítólag a lol várba van bezárva. De jött ez a barom Xualx és mindnet bekavart. Még napok kérdése és sikerül megölnöm Zagort.
– Hát akkor kezdődjön a meseterek harca. Xualx enyém Thomas a többit rád bízom.
Hát meg kezdődött az életem eddigi legnagyobb harca. Maradt nekem kettő mester mágus kettő mágus és hatvan harcos. A tűz mágus egy hatalmas láng örvénnyel nyitott. Ez most vagy az egész csata teret lángba akarja borítani vagy fél hogy álló helyből ugrok kilométereket. Ha most csak magam köré hívok egy kis vizet azzal energiát is spórolok és a támadást is kivédem. Nevan és Elizabeth lépet mellém és emeltek körénk egy víz burkot. Elizabeth halkan a fülembe súgta.
– Ne pazarold az erőd ezt bízd ránk.
Mielőtt a tűz hullám elért volna mienket egyszerre két dolog történt Thomas kísérői egy villogó fénycsóvát küldtek felém ami fényesen izzani kezdet. És a vízmágus egy eső hullámot indított útnak, ami elérte a tűzet. A tűz erejét vesztette és a víz elpárolgott, ami hatalmas gőzzel járt. Semmit nem láttam csak azt a idegesítő villogó fényt. Van egy gyanúm hogy összebeszéltek. Egy hangos kiáltás törte meg a gondolatmenetem.
– Harcosok tűz!
Csak hallottam azt amint számszer íjak és nyilak lövik ki tartalmuk. Hatvan nyílvesző suhant felénk és én itt vagyok ebbe a hatalmas ködbe egy kivilágított kör közepén. Ők tudják azt amit én nem. Hogy hol vagyok. Nevan fel üvöltött és a hangja acélos hideg hullámként öntötte el a levegőt. A fény megszűnt és a nyílveszők vissza csapódtak. Néhány harcos nyögőt fel.
– Hülye szuka.
Ez Thomas egyik kísérője volt. A hang irányába rohanni kezdtem kardala kezembe és karom is fel van már csatolva. Eltüntethetném ezt a ködöt, hogy orra ne essek, de így a meglepetés ereje az én oldalamon áll. Ki értem a ködből és a szőkeség előttem volt kardom lendült és egy csapással lefejeztem. Arcán megmaradta döbbenet. A vízmágus reagált először. Egy jég dárdát vágott nekem, amit a kardom azonnali felrántásával és tüzesítésével semlegesítettem. Egy hatalmas lökést, ami engem és a vízmágust is a levegőbe repítette. Még a levegőbe próbáltam vissza nézni, hogy mi is kapott így telibe. A másik szőke talált el, de elég idegesnek tűnik, mert már egy másik varázslatot készít elő. Nevan lépet mögé halkan és villantott elő egy pár vámpírfogat. Mikor néztem ezek még nem voltak ott. A szőkeség pupillája kitágult és a szája széléről csurogni kezdet a vér. Nevan szembe fordította magával és lenyalta. Közbe mivel ez teljesen lekötötte a figyelem sikerült földet érnem méghozzá a vízmáguson. Ő is meglepődött azon, hogy még él és én is, hogy még nem nyírt ki. Viszont a közelbe egy katona ezt kihasználva próbált ketté vágni. Épp hogy sikerült a kardommal blokkolni a csapását. A karrom beragadt közém és a mágus közzé. Időt kell nyernem valahogy.
– Mond, hogy lehet, hogy ti még mindig éltek? Az a robbanás erős volt nagyon. És a többi mágussal mi lett?
– Tudod mindenki próbált minél több embert védeni a varázslatával. Sajnos azzal a mágiával nagyterületen csak a tűz és víz mágia bizonyult hatásosnak. A szélfal nem bizonyult hatásosnak és a földgömbbe lévők is megsültek élve. Sok a hallottunk, de a gonosz pusztításáért megéri.
– Megéri az, hogy egy fiatal démon miatt a sereged nagy része elpusztul?
– A végső cél Zagor. Te csak egy állomás vagy.
– Számodra a végső állomás.
Ezzel a végmondattal elkezdtem megidézni a tűz erejét. A katona kardja izzani kezdet és a mágus ruhája is lángra kapott. Persze egy vízmágus ellen a tűz nem nagy fegyver, de figyelem elterelésnek első osztályú. Felpattantam és a harcost átdöftem és a mágus irányába rántottam, aki egy jég dárdával próbálkozott. Persze ez is arra volt csak jó, hogy a saját katonáját még jobban megölje. A lángoló kardot felé suhintottam mire ő felemelte mind két kezét és egy jégpáncéllal blokkolta a kardom. Erre a karommal gyomron döftem. Úgy látszik hiába a nagy erő ha nem lát a saját védelmétől.
– Mágus tud meg így utoljára az első támadás elterelés a második pedig végzetes.
– Tud meg harcos, hogy egy mágus nem hal meg olyan könnyen.
Ezzel a végszóval felrobbant és a teste jégkristályokká vált. Nem tudtam már mit tenni a jég szilánkok nekem vágódtak. De a várt fájdalom elmaradt. Ezt nem értem el kezdtem hátra fele repülni érzem a nyomást a mellkasomon, de nem érzem azt a fajta fájdalmat, ami arra utalna, hogy átszúródott volna bármi is rajtam. Lenézve a mellkasomra láttam, hogy a jégkristályok még mindig ott vannak, de a ruhám nem engedi át magán őket. Talán valamire mégis jó ez a mágikus ruha. De most nincs időm áldani a szerencsém két harcos felé estem, akik számszeríjaikkal épp rám céloztak. Egy nagyobb széllökés kellene, amivel mind a kettőjüket földre taszítom. Koncentráltam és próbáltam megidézni a szél hatalmát. Majd legyintettem az ellenfeleim felé. Valamiért csak annyi sikerült, hogy a nyilakat eltérítsem. Továbbra is feléjük zuhantam, ők pajzsaik előre tették azzal a céllal, hogy én azon fen akadjak. Lábbam előre lendítettem majd elrugaszkodtam a pajzsaikrol. A levegőbe forogtam még egyet és simán földet értem. Persze mindezt elegánsan. Egy régi mesterem szerint minden mozgásom legyen elegáns és akkor az ellenfél azt hiszi, hogy nagyon tudom amit csinálok. Gyors rohanásba megindultam a ledöbbent harcosok felés és egy egyszerű oldalcsapással végeztem velük. Egy hatalmas tűzcsóvára lettem figyelmes, ami tőlem nem messze volt. A tűzmágus küzdött a két segítőmmel. A tűzcsóvát Elizabeth semlegesítette egy jég örvénnyel miközben Nevan ölte az embereket szikra esővel. Rohanni kezdtem, ha már én nem tudok elég mágiát összeszedni a közelemből akkor már ők se húzzák sokáig. Két lovagot kénytelen voltam hátba szúrni és még egyet pedig egy késsel hatástalanítani. A tűz mágus elé rohantam majd megpróbáltam ugyan azt a trükköt összehozni, amit a vízmágussal. Kardom a fejéhez lendítettem és ő a várt módon reagált egyik kezével egy lángcsóvával kivédte a kardcsapásom közbe a karmot próbáltam bele mélyeszteni a mellkasába. Ő lángoló kézzel megragadta a kezem.
– Itt a vége harcos.
Nem tudom meddig bírja még a ruhám. Vér csapódott a mellkasomra és a mágus testén átment egy kristálykard. Ezután oldalról is bele fúródott egy villám kard. Elizabeth és Nevan akcióba léptek. A mágus szemébe düh csillant fel. És csak düh semmi félelem vagy hasonló. Egy lángrobbanással hátra repített minket a kristály kard eltört a villám kard pedig eltűnt. A mágus átalakult egy lángoló madárrá és elkezdet távolodni tőlünk. Egyik késem dobtam felé de a lángoktól amiből a madár ált a kés elolvadt. Egyelőre nem tehetek semmit Iván fellé fordultam. Ő és Thomas közt egy meghatározhatatlan színű és típusú varázsörvény volt. Mind a ketten a környezet energiáit szívták fel ettől a táj lassan kezdet sivatagosa válni. Elizabeth lépet mellém.
– Tudod Xualx egy mágus ereje nem attól függ mennyire erős varázslatokat ismer. Hanem attól, hogy mennyi energiát képes elő állítani. Sok olyan kezdő mágus van, akiknek a hatalmába nagyon erős varázslat áll. De ezt csak egyszer képesek használni rövidtávon. Két használat közt pihenniük kell. A mester mágusok nem csak a környezetükből és saját magukból képesek energiát szerezni hanem az ellenség varázslatából is. Ez van itt is, amit Iván küld Thomasra azt Thomas vissza veri Ivánra és felerősíti, ezt a löketett pedig Iván küldi vissza. Ha valaki hibázik akkor azonnal meghal. Egy ekkora örvényt, ha még be is nyel azt ha nem tudja azonnal használni akkor az erő felemészti.
Thomas ekkor magába hívta az örvény felét és a másik felét visszaküldte. Hirtelen nyolcszorosára nőtt és vörös lett a bőre. Szarvai nőttek és egy hatalmas démon páncélba burkolózott. Iván az energia örvény másik felét egy hatalmas energia labdába formálta és hozzá vágta Thomas testéhez. A vért megsemmisült Thomas ott ált démoni formába csak egy nadrágban.
– Semmi esélyes Iván menekülj. Mindent kiszívtunk a környékből.
– Sikerült magunk körül mindent tönkre tenni de sok dolgon nem ártana elgondolkoznod Thomas én jobb vagyok, hiába is mondtam neked, hogy ne akarj ellenem harcolni, hiába késő én szóltam. Xualx, Nevan, Elizabeth ideje nektek is tenni valamit. Ültessetek nekem öt fát. Addig én feltartom.
Elő kaptam a kis fás zsákomat le szúrtam a kardom majd a földre szórtam öt magot. Elkezdtem koncentrálni, hogy nőjenek ki de gyorsan és nagyra. Éreztem, hogy a többiek is adják az erőt és a fák pillanatok alatt kinőttek. Volt rajtuk levél és rengeteg ág.
Xualx figyelj jól mássz fel a középső fára és rejtőzz el.
Ezúttal Iván turkálta fejembe. De elnéztem neki. Felmásztam a középső fára és az egyik hátsó ágon elrejtőztem. Iván Thomas felé küldött egy jég ketrecet ami megállította. De ez nem tartott sokáig pillanatok kérdése és ki tőr. Iván lépet a fákhoz majd egy kést húzott elő a mellényéből amit bele szúrt a tenyerébe majd a vérző tenyerével egyenként megérintette a fák törzsét. A fák megmozdultak és kiemelkedtek a földből. Ekkor Thomas kacagott fel démoni hangon.
– Ostoba vagy Iván. Azt hiszed ezek meg tudnak ölni? Erre pazarolni az életed, ismerem ezt a varázslatot a saját lélek energiádat adod a fáknak legyengülsz de ők felélednek és küzdenek.
A fák tényleg megindultak, persze velem együtt. A legszélső fát Thomas egy ütéssel szétzúzta a másik szélen lévő elkapta Thomas karját és lefogta másik kettő pedig ütni kezdte az én fám kicsit hátrébb volt és gyökereivel lefogta Thomas lábát. Thomas azt ami lefogta egy újabb ütéssel szét verte majd azokat akik ütötték átölelte és a mellkasán szét törte. Amelyiken én voltam az maradt csak. Talán tényleg nem volt Iván részéről ez a legjobb lépés? Thomas a földre ütött amitől megemelkedet a fám és a gyökerei leváltak róla. Majd Megindult Thomas a fához és a szarvaival kettétörte. A fa felső része amin én is voltam Thomas hátára eset. Itt van az én időm. A kardom bele vágtam gerincébe. Hangos üvöltés közepette vissza változott embere és Iván oda lépet hozzá.
– Látod Thomas mi lett a véged? Az ész és a taktika többet ér mint a hatalmad. Nem öllek meg. Vagyis megöllek de vissza hozlak, hogy a végtelenségig engem szolgálj.
Ezzel a kezébe lévő tőrrel szíven szúrta.
A nap felkelt mindenhol hullák hada. Mi győztünk de a nagy csaták még hátra vannak. Ez is csak egy csata volt amiből jól jöttem ki. Ha nincs a ruhám meghalok, ha nincsenek segítőim meghalok, ha nem tanulom meg a faidézést meghalok. És a tűzmágus megszökőt. Érdekes utam lesz pöröly falváig. A napfelkeltét nézve rájöttem, hogy már nincs vissza út. A mágus megszökött és néhány harcos is. Tudják, most már kivagyok. Talán hamarosan a körözési listán is rajta leszek. Aludnom kell és gondolkoznom. Vajon ha én is elárulom Ivánt úgy járok mint Thomas? Egy életre kell majd szolgálnom zombiként? A gondolat is szörnyű de rám nem ez a sors vár. A valódi sorsom előttem és már csak rám vár.
2 hozzászólás
Csalodtam bennetek. Komolyan vártam azt hogy ha pontoztok írtok értékelést is de ezzek szerint tévedtem. Azon kivül elrejtettem egy titkos csomagot is a műbe hát ha valaki meglelli de tévedtem de most Én szoltam… ja igen még egy kis segitség egy Grenma szám ról van szó.
A történet tetszik, de ugyanaz érvényes itt is, amit az előző részek kapcsán mondtam: tele van hibával és ez agyonüti az egészet, őszintén szólva igénytelennek tűnik tőle az írásod. Több helyen pongyolán fogalmazol, máshol viszont jó.