A Donor- avagy a testvéri szeretet ereje

Valahol London városában élt egy család, a szülők és két gyerekük Sandy és Tom. A két testvér nagyon szerette egymást. Sandy tizenhárom éves volt, Tom pedig kilenc. Egy nap a szüleik elementek síelni mint azt minden télen tették. A testvérek ilyenkor a nagyszüleiknél laktak amíg szüleik haza nem értek. Három nappal később telefonhívás érkezett, a telefont a nagymama vette föl. Amint elkezdett beszélni a telefon túlsó végén lévő emberrel arcán látni lehetett az aggodalom és szomorúság jeleit. Pár percig beszélt majd lerakta a kagylót és sírva a földre borult. Sandy és tom rögtön odarohantak hozzá és megkérdezték mi történt. A nagymama a szemében végtelen fájdalommal csak ennyit mondott:
– Anyukátok és apukátok meghalt ma reggel síelés közben, elsodorta őket egy lavina és már nemtudtak rajtuk segíteni.
A gyerekek némán néztek maguk elé egy pár percig majd halk zokogásban törtek ki és nagymamájukat átölelve sírták ki magukat. Mindannyian sírtak és nagyon el voltak keseredve.
A két gyerek szüleik halála után a nagymamához került. Telt múlt az idő a testvérek már lassan földolgozták szüleik halálát. Egy nap újabb szörnyű dologra keltették fel figyelmüket.
Egy rutin vizsgálat során kiderült, hogy Tom szívénak súlyos billentyűzavara van és ha nem kap egy szív donort gyorsan akkor akár 3 éven belül meg is halhat. Ez a tény újabb sötét felhőket terelt az amúgy is lelkileg megtört család köré. A bajt tetőzte még az is, hogy a nagymama ennyi tragédia hallatán súlyos beteg lett és három hónap múlva meghalt szívrohamban. A két testvért London központjában lévő árvaházba adták. Sandy nem tudott beletörődni testvére szívbetegségébe, mindenáron meg akart szökni az árvaházból, hogy valamilyen módon munkát keressen és pénzt gyűjtsön egy esetleges életmentő műtétre testvérének. Egy éjszaka mikor már mindenki elaludt Sandy kiosont az udvarra és átmászott az árvaház kerítésén, majd kiugrott az utcára és elszaladt. Az árvaházbeli emberek rögtön utána futottak mivel ahogy kimászott megszólalt a riasztó. A lány csak úgy szedte a lábát, futott ahogy tudott egyre gyorsabban és gyorsabban. Szerencsére nem érték őt utol és elbujt egy kis utcában. Másnap reggel Tom egy levelet talált az ágya melletti asztalon melyben ez állt: „ Kedves Tom! Ahogy tudok visszajövök érted, elmentem munkát keresni, hogy legyen pénzünk a műtétedre! Sandy „
Tom hirtelen megijedt, hogy testvére csak úgy ott hagyta őt, de ismerte és tudta ha azt mondta visszajön érte akkor vissza is fog jönni. Telt múlt az idő, Sandy talált egy felmosói munkát egy közeli kis étteremben, nem kapott sok pénzt de úgy gondolta valamire ez is jó lehet. Minden héten ellátogatott az árvaházhoz hátha egy nap meglátja testvérét az udvaron, de eltelt fél év és nem látta őt. Már nagyon elkezdett aggódni így úgy döntött visszamegy az árvaházba és megkérdezi mi van Tommal. Így is tett. Egyik nap elment és becsöngetett. Egy hölgy nyitott neki ajtót, elmesélte a hölgynek, hogy az árvaházban volt egy bizonyos Tom nevű fiú aki az ő testvére és megkérdezte mi van vele. A hölgy így felelt.
– Tomot két hónappal az eltűnésed után örökbefogadták, egy nagyon kedves családnál él a címet megadom és meglátogathatod. –mondta a hölgy.
– Köszönöm a nagyon jó lenne. – válaszolta Sandy.
Az asszony adott neki egy címet Sandy azonnal buszra szállt, hogy megkeresse a helyet ahol kisöccse lakik. Sok keresgélés után meg is találta, egy szegényes kis házikó volt, kertel és állatokkal az udvarban. Megállt és becsöngetett. Egy fiatal nő nyitott ajtót és megkérdezte ki ő és mit akar itt.
– Tom nővére vagyok, együtt laktunk az árvaházba csak én megszöktem és megigértem neki, hogy visszamegyek érte, de nem találtam őt ott és erre a címre küldtek, hogy itt lakik- válaszolta.
– Igen Tom tényleg itt lakik, de most kórházba van, sajnos súlyosbodott az állapota és azt mondják sürgősen egy szívre lenne szüksége különben meghal. – mondta az asszony.
Sandy arcára rögtön kiült az aggodalom, hirtelen azt se tudta mit mondjon, hiszen tudta, hogy nincs elég pénze egy életmentő műtétre. Így csak ennyit mondott az asszonynak:
– Kérem jöjjön délután háromkor a King utcában lévő hármas számú lakásba, ott hagyok valamit ami talán megmentheti a testvérem életét, az ajtó nyitva lesz jöjjön majd be.
Mondta Sandy majd el is futott gyorsan. Végig szaladta az utat a buszmegállóig, könnyei egymás után folytak le az arcán. Fél óra buszozás után hazaért a lakásába. Azonnal tudta mit kell tennie. Elővette a szekrényből a gyógyszeres dobozt, letette az asztalra majd írt egy levelet. Majd a nyugtatókat teljes nyugalommal bevette, egymás után egyre többet, majd elájult és soha nem kelt fel. Három órakor Tom örökbefogadó anyja megérkezett a lakásba, belépett az ajtón és meglátta, hogy Sandy a földön fekszik. Két karja mozdulatlanul a padlón, hosszú haja a vállára omlik és arca a halál tekintetével mered a semmibe. Odarohant hozzá és elkezdte ébresztgetni de hiába a lány csak mozdulatlanul feküdt és nem reagált. Majd a hölgy meglátta a levelet Sandy mellett. Elolvasta. A levélben ez állt: „ Kedves Tom! Azt hittem össze tudom gyűjteni a pénzt a műtétedre de nem sikerült sajnos, soha nem bírnám ki ha téged is el kéne veszítenem ahogy anyut, aput, és a nagyit is ezért átgondoltam a dolgot és neked adom a szívemet, hogy megmentselek. UI: Kedves örökbefogadó szülők remélem gondját viselik majd a kisöcsémnek! Sandy”
A levél elolvasása után az asszony fölkapta Sandy mozdulatlan kis testét és a kórházba sietett vele. Az ajtón belépve rögtön azt kiabálta: „ Megvan a donor” Az orvosok odarohantak hozzá és megkérdezték hol van. A nő elmesélte, hogy a kisfiú nővére akit itt tart a karjai között hősiesen föláldozta az életét csak hogy megmentse testvérét. Az orvosok könnyes szemmel hallgatták végig ezt és legmélyebb tiszteletükkel elvitték a lány holttestét, hogy szívét átoperálják a haldokló kisfiúnak. Hat órán át tartott a műtét, Tom szülei a folyosón vártak. Majd egyszer csak behívták őket.
– A műtét sikeres volt és Tom jól van, bemehetnek hozzá. – mondta egy orvos.
A szülők rögtön be is mentek. A kis Tom rögtön arról érdeklődött, hogy ki adta neki az új szívet. A szülők egymásra néztek könnyes szemmel majd így válaszoltak:
– A növéred volt az, egy igazi angyal, ő mentette meg az életedet. Az ő szeretete az ami életben tart most is és örökké, egy igazi hős.
Tom a tíz éves kisfiú e szavak hallatán egy perc alatt felnőtt és megkomolyodott, rögtön megértette mi is az a valódi és igaz testvéri szeretet amelyet a szívében hordoz és soha nem múlik el. Megértette, hogy nővére nem bűnt követett el avval, hogy öngyilkos lett hanem ő volt a legönzetlenebb és a legtöbb szeretettel telibb ember akit valaha ismert.
– Örökké büszke leszek rá, hogy egy ilyen ember szíve dobog bennem. –mondta Tom.
Majd büszkén és könnyekkel küszködve átölelte az új szüleit.