A fal

Az utca felől húzták fel.Csak egy kiskaput nyitottak rajta, mert "nem lehet tudni…!" Jó magasra sikerült. Mögötte ott lapult a ház, az udvar, az istálló és az ólak. A gazda,
fekete zsíros kalapját a homloka fölé tolta, mustrálgatta verejtéke eredményét, majd kalap helyre. Összeszedett mindent és betalicskázott az udvarra.Ott megállt, komótosan
a fal felé fordult, kalap ismét fel, és szakértelemmel megvizsgálta művét.
Mormolt valamit a bajusza alatt, csak úgy magának, aztán kalap helyre, a markába köpött, megragadta talicskája két szarvát és eltűnt a csűr mögött.
Az itállóba is eljutott a nagy fal híre. A lovak idegesen dobogtak. A tehenek maguk elé meredve kérődztek. Hogy gondoltak-e valamire, azt csak ők tudhatták.
A csikó az udvaron nyargalt. Amikor az útját álló óriási akadályhoz ért, hátsó lábaival idegesen feléje rugott. Nem értett ő semmit, csak szabadulni szeretett volna.
A tyúkok élték a maguk apró életét a szemétdomb körül, mintha mi sem történt volna. A kakas hetykén felröppent a farakásra, mint aki többet és jobban akar látni. Nézelődött is egy darabig, aztán fejét féloldalasan az ég felé fordította. A Nap állásást kémlelte. Úgy láthatta, még nincs ideje a szólásnak, hát hallgatott.
A pulykák homokban fürödtek a ház sarkánál. Ez a gyönyör mindennél többet ért számukra. Azonban a pulykakakas, a pulykafiak iránti felelőssége tudatában méregbe gurult. Világosan látta, hogy ezek után, az erdő széli sétáknak, még a reménye is odavan.
Ezért tiltakozott. Haragjában kivörösödött, fülsértő hangon rikácsolt, miközben leeresztett szárnyaival dühösen szántotta végig az udvart.
Erre, mint veszélyt jelző szirénára, megbolydultak az udvar azon lakói is, akik eddig tettetett, vagy valódi közömbösséggel elfoglaltságot találtak maguknak a hatalmas udvar zegzugaiban. A gúnár nyújtott nyakkal, elszánt sziszegéssel szándékozott megostromolni az óriási akadályt, amely a patak felé vezető utat zárta el számukra. Nyomában a libák. Gágogásukkal méltóképpen támogatták a gúnár harci felindulását. A fal tövében megálltak, csoportba verődve még hallattak egy-két méltatlankodó hangot, majd letelepedtek a magas építmény árnyékába meghányni-vetni a teendőket.(folyt.köv.).