A fog

– Ne, várj, meggondoltam magam!-kiáltotta Carl ijedten.
Éppen az utolsó pillanatban szólt, már készültem berántani az ajtót. Carl ugyanis harmadik napja fájlalta a fogát. Arca feldagadt, tekintete megkínzottá vált, éjszakáit jajveszékelve ébren töltötte. Próbálkozott különféle gyógyírekkel, fájdalomcsillapító tablettákkal, pálinkás öblögetéssel, gyógynövényekkel, masszázzsal, de valamennyi kísérlete hatástalan maradt. Javasoltam, hogy menjen el fogorvoshoz, ám ezt mereven elutasította. Ki nem állhatta az orvosokat, szerinte csak megkínozzák a betegeket, de nem igazán segítenek rajtuk. Ezzel nem értettem egyet, de tiszteletben tartva állásfoglalását nem erősködtem tovább. Sajnáltam, hogy szenvedésének tanújaként vele együtt kell átélnem a kín végtelennek tűnő óráit, anélkül, hogy segíteni tudnék. Különösen éjjel vált már szinte elviselhetetlenné állkapcsában az éles lüktetés. Amikor már nem bírta tovább, nyöszörögve fel-alá járkált egy szál pizsamában a hűvös lakásban, állát fogva.

Elérkezett az a pillanat, amikor megelégeltem a dolgot. Miért ez a sok fölösleges szenvedés? Ha már orvosi segítséget nem hajlandó igénybe venni, egyetlen mozdulattal megszüntethető lenne ez a gyötrődés. De vajon mit szól hozzá Carl? Odamentem hozzá, megsimogattam kócos fejét, majd gyengéden átöleltem.
– Carl, azt hiszem, tudok rajtad segíteni.
Bágyadt tekintetét rám szegezte:
– Hogyan?
Elmagyaráztam az egyszerű megoldást, amit már ősidők óta alkalmaznak az odvas fogak eltávolítására. Bizonyos elszántság szükséges a végrehajtásához, ami Carlban csak morzsáiban fedezhető fel. Így aztán visszafeküdt, hogy újra átadja magát a sötétség lidérceinek. Némán figyeltem vergődését, mígnem egyszer csak felordított:
– Hol az a madzag?!!

Hát akkor miért gondolta meg magát? Nem olyan nagy dolog, csak egy pillanatig tart az egész. Ez a pillanat azonban örökkévalóságnak tűnhet, aki még sohasem próbálta. Carl csapzottan, két öblögetés között fejtegette:
– Ha megválsz egy fogadtól az olyan, mintha éned egy részét szakították volna ki belőled. A fog is a nagy egység része, amit a tested alkot, és ha kidobod, soha többé nem lesz már egész. Mindig hiányzik majd.
Elgondolkodtatott, amit Carl mondott, ugyanakkor tudtam, hogy ami ennyi fájdalmat okoz, az már inkább rombolja a szervezetet.

Végül megtörtént. A kínok okozója felrepült a levegőbe, aztán a szekrény alatt landolt.
– Ugye megkeresed- kérte Carl, miközben a száját törölgette.- Szeretném eltenni emlékbe.