A fogtündér

Este fél kilenc volt. Sötétség borult a Harris házra. Fél óra múlva kezdődik az előadás. Joe Harris már rég kész volt. Kedvenc öltönyében toporzékolt az előszobában, és várta, hogy végre elinduljanak.
Ezek a nők órákat képesek a tükör előtt állni! – gondolta Joe, majd újabb cigire gyújtott. Amikor beszívta a cigaretta füstjét elszállt minden dühe.
– Drágám, ideje lenne indulni! Utálok az utolsó percben indulni. Siess, kérlek! – mondta Joe, színlelt udvariassággal.
– Egy pillanat, csak elköszönök a gyerekektől.
Elena felment a gyerekszobába vezető lépcsőn. Először a nagyobbik fiúhoz, Brandonhoz nyitott be.
– Jó legyél, amíg nem vagyunk itthon!
Majd Jimmy szobája felé vette az irány. Még nem aludt.
– Miért nem alszol már?
– Várom a fogtündért.
– Ne várd, csak akkor jön el, amikor már alszol!
Megsimogatta Jimmy bozontos fejét, és amikor a fiú nem figyelt egy huszonöt centest rakott a párnája alá, a tejfogat pedig kivette.
– Na, jó legyél. Szép álmokat! – köszönt el Elena, majd egy puszit adott kisfia arcára.
A villanyt égve hagyta, mert Jimmy nagyon fél a sötétben. Lement a lépcsőn és elindult a bejárati ajtó felé.
– El se hiszem, hogy kész vagy! – szólt mogorván Joe.
– Ne piszkálódj, inkább indítsd az autót!
Azzal kiléptek mind a ketten. A zár kettőt kattant. A fiúk már csak léptek zaját hallották, ami hamar elhalt. Még hallották a kocsi motorjának bőgését is, aztán semmit. Síri csend borult a Harris házra. Egyedül maradt Brandon és Jimmy.

***

Jimmy izgalmában nem tudott aludni. Várta a fogtündért.
Vajon milyen lesz? Kedves? Öreg vagy fiatal? Vajon mennyi pénzt hoz majd? – ezek a roppant fontos kérdések nyomasztották a kis Jimmyt, és e kérdések miatt nem tudott aludni. Dúlt benne a kíváncsiság, még ezekben a kései órákban is. Ránézett az órára, ami féltizenkettőt mutatott. Megfordult a fejében az, hogy aludni kellene, de elvetette ezt az ötletet. Bár Jimmy szobája vakító fényességben úszott, ezt a környezetéről nem lehetett elmondani. A szomszédoknál már egy villany sem égett, és az éjszaka ragadozói is javában tevékenykedtek. A házelőtti fán egy bagoly huhogott. Hirtelen elsötétült minden. Jimmy szobájában lassan kinyílt az ajtó, s közben a parketta hangosan recsegett a léptek alatt.
A kisfiúnak halálra ijedt, amikor lekapcsolódott a villany, ezért gyorsan a takaró alá bújt. De a félelem sem volt elég erős ahhoz, hogy legyőzze a gyermeteg kíváncsiságot. Lassan kidugta a fejét a takaró alól. Egy sötét alak állt az ágya végében.
– Bú! – üvöltötte az alak, és a feje hirtelen ragyogni kezdett. Jimmy óriásit üvöltött riadalmában. Ez után vette észre, hogy csak Brandon az, és egy zseblámpával világítja meg az arcát. A kisfiú sírva fakadt a rémülettől.
– Na, most aztán megijedtél, kis pisis. Aludj, különben elmondom anyának, hogy még féltizenkettőkor sem aludtál – mondta Brandon, és visszament aludni, de a villanyt felkapcsolta.
Jimmy belátta, hogy már tényleg késő van, ideje aludni. Forgolódott-forgolódott, de nem jött álom a szemére. Elhatározta, hogy kimegy, és iszik a bögre meleg tejet. Halkan kinyitotta az ajtót, hogy Brandon meg ne hallja, és leosont a lépcsőn. Kinyitotta a hűtőt, kivette a tejet és kedvenc bögréjét színültig tele töltötte vele. A mikroba tette, majd amikor kész volt a gyorsan kihörpintette a meleg tejecskét. Visszaindult a szobájába. Amikor kinyitotta az ajtót, egy süveges, lila tallárt viselő nénike ült az ágya szélén. A döbbenettől földbe gyökerezett a lába.
– Szia, kisfiú! Én vagyok a fogtündér. Hogy hívnak? – szólt a nénike.
Nagyon közvetlen volt, úgy beszélt vele, mint akik évek óta ismerik egymást. Nyugalmat, nyugodtságot árasztott ezért Jimmy hamar feloldódott.
– Engem Jimmynek hívnak. Tényleg te vagy a fogtündér?
– Bizony Jimmy, én vagyok.
– Ez csodás! – zengte miközben örömtáncot járt – Itt a fogtündér! Én mondtam, hogy eljön, én mondtam! Anyának nem volt igaza! Mert ő azt mondta, hogy csak akkor jössz el ha… Nem lehet az, hogy álmodok?
– Nem bizony! Arra mérget vehetsz!
– Ez csodás! Rögtön szólok Brandonnak! – mondta, és még mielőtt elindult volna a fogtündér rászólt.
– Ne szólj neki! Ez maradjon a mi titkunk! – javasolta az anyóka mosolyogva – Inkább nézd meg mit hoztam! – és a párna felé mutatott.
Jimmy odaszaladt a párnához ahol egy huszonöt centest talált.
– De jó! Köszönöm!
– Én köszönöm a fogadat.
A kisfiú most vette észre a néni vállán logó táskát, amiben nyílván a fogakat hordja.
– Téged nagyon megkedveltelek, Jimmy. Mit szólnál, ha elmennénk hozzám és meginnánk egy teát. Még sütit is sütök neked!
A kisfiú elgondolkodott az ajánlaton.
– Az anyukám nem engedné meg, sajnos…
– De megengedte. Ebben biztos lehetsz!
– De jó! Akkor indulhatunk is!
A fogtündér csettintett egyet, mire a seprű jelent meg. Felült rá, és szólt Jimmynek, hogy ő is tegyen így. A kisfiú kérdés nélkül végrehajtotta az utasítást.
– Hopp! – kiáltotta az anyóka, mire a seprű felszállt, és kirepültek a nyitott ablakon.
A kisfiút lenyűgözte a látvány. Egyre távolodtak házuktól majd egy idő múlva már nem is látta, olyan magasan voltak. A többi ház is apró pontokká zsugorodott, a haját kellemesen borzolta a szél, egyszerűen csodás volt!
– És mikor jövünk vissza, fogtündér-néni?
– Időben, de most egy ideig nálam leszel, Jimmy. Jól fogjuk érezni magunkat, meglátod!
Ezzel elrepültek ketten a végtelen, sötét éjszakába; egy seprűn; egy kisfiú és a fogtündér.

***

A másnapi újságból egy részlet:
Tegnap éjjel szörnyű tragédia történt. Egy kisfiú kiugrott a második emeleti ablakból, seprűvel a kezében. Azonnal szörnyethalt. A holtestet, a hazajövő szülők fedezték fel. A halál oka ismeretlen. A fiú szülei sokkos állapotba kerültek, nekik pszichológus segít feldolgozni a történteket. Az orvosok csak a fejüket fogják, de az biztos, hogy valamiféle pszichés betegség késztette a fiút arra, hogy kiugorjon. Szörnyű katasztrófa. Részvétünk.