Van egy világ, hol már nem jár a halál. Ott hol az ember állandó s nem kopik, csupán az örök életben sütkérezik. Ott ahol ez a világ van szomorú minden ember, mert bár halhatatlanság volt vágyúk, de ez lett a vesztük. Örök élet mily szép is ez, de csak ott hol ez kincs s nem átlag. Ott áldás ezen állapot, hol a világ mozog. De halál nélkül az élet megáll, mert nincs semmi mi előre mozdítaná. Csak áll az idő, mert az végtelen, s nem egy drága gyémánt mit megélni érdemes. Csupán egy a végtelenből, nem más mint értéktelen homok szem a végtelenség tengerpartján.
A test megáll, hisz nincs fájdalom. Miért is fájjon, ha meg nem halhat, csupán idő, míg helyre áll, de az mint már mondtam végtelen. Nincs éhség mi mozgatná a testet, nincs félelem mi olykor fékezésre késztet. Minek ide a fajfenntartás, hisz ez a faj örök. Így a szerelem gyümölcse a gyermek, ide nem jöhet. Nincs mi miatt ez a faj éljen, mert a halál már nem veszély. Minek álmodni egy jobb életről hol minden könnyebben megy? Mi értelme lépni, hisz évezredekig állhatnak. Az unalom mit olykor átkozol, csak kényszer, hogy üres értékes perceidnek értelemet adj. De itt nincs unalom, mert a percnek nincs értéke. Minden megélt nap közelebb visz minket a véghez, ezért küzdesz, ezért kelsz fel reggel, mert ezt túl kell élned. De itt nincs értelme felkelni se, hisz a test nem éhez, nincs szüksége vízre, csupán létezik a végtelen egyetembe. Mi alszunk, mert igényli testűnk, de halál nélkül az álom se talál. S az ember olyan álmok nélkül, mint a tenger víz nélkül, a napfény nélkül, az éjszaka csillagok nélkül, a jó rossz nélkül és a zene hangok nélkül.
Nincs miért küzdeni e pokoli helyen, nincs semmi itt. Csupán itt ragadt, lelkek kik megélt helyzetek nélkül egy szinten rezegnek. Mert ha egy élet során eléred kijelölt célod, megtanulod, mit tudnod kell akkor jön a halál, hogy egy új helyen kezdhess. Egy új élet hol megélhetsz új helyzeteket, hol a lelked egy lépéssel közelebb kerülhet a végső fényhez.
Azt gondolod, hogy a halál gonosz? Ne tedd. A halál csak egy elkerülhetetlen vég, mi mindenkit utolér. Egy ok ami miatt minden percben küzdhetsz, egy tény amit el nem kerülhetsz. Az öreg kaszás ki elől szalad a világ, de közben észre sem veszed, e ténynek köszönheted életed. Mert ők kik halál nélkül élnek e távoli helyen, vágyakozva nézik minden tettünk. S titkon mind reméli, egy nap újra futhat a kasszással egy utolsó verseny. Születéstől a halálos ágyig, megy ez a játék, de csak az nyerhet ki a percet megéli, kiben a félelem a haláltól erős annyira, hogy ne hagyja elveszteni a perc értékét.
Hát tedd fel magadnak a kérdést, drága halandó lélek. Érdemes vagy e arra hogy létez? Megéled a percet? Érzed úgy este, hogy ma mindent megtettem? Van értelme annak, hogy létezel? Mert nem az életed értelmét kell keresned, hanem ezt saját magadnak teremtened. Ez a te történeted, mit te magad írsz, csupán rajtad áll merre mész.
9 hozzászólás
A bölcselkedés nem szerencsés műfaj egy – bocsáss meg – kezdőtől. Rögtön orra alá dörgölik: Ki vagy te, h ilyen közhelyszerű maszlagokkal etetsz minket. Más a helyzet, ha ugyanezeket a gondolatokat egy sikeres, ismert író, celeb, stb mondja el. Hozsannázva fogadják, idéznek tőle. Ez az ábra. De különben sem eléggé átgondolt és összeszedett. "Idő" különben nem létezik, azt az emberek találták ki, amikor az állandóan mozgásban lévő anyag változásaihoz kezdték mérni a saját múló életüket. Éreztél már gyötrelmesen fájó és mégis édes érzést, olyasmit, hogy lebegsz, s eltölt valami…valami amit nem tudsz megmagyarázni? Na, az, az öröklét…
Kedves braxux!
Olvastam az anyagodat, de nem csak azt, mert kíváncsi lettem a bemutatkozódra is. Itt, most, csak annyit: levélben bővebben írtam, itt kevés a hely. Kérlek, olvasd el.
Üdvözlettel: Kata
Egy a jó a halálban: SENKI SEM TUDJA MI VÁR RÁ! ha egyszer az ember megtudja, nos akkor vége az életnek! A haláltól nem kell félni, az odavezető út, az a nem mindegy, és az nem más mint az élet. Ezek a sorok jutottak eszembe.
szeretettel-panka
Szerintem még túl korai neked, hogy ilyesmiről filozofálgass. Kevés az eredeti gondolat. Nem lehet kijelenteni, hogy: „van egy világ, hol már nem jár halál”. Ezt a leghíresebb gondolkodó is csak feltételes módban meri használni, ha meg buddhista az illető akkor egyel talán meg se fordul ilyesmi a fejében. Az időről egy kissé homályosak a gondolataid, álló végtelen idő, itt valami nem stimmel, az idő mindenhol telik valahogy, gondolj rá mi történik, ha leáll. Ha nem tudod elképzelni, akkor nézz utána és utána próbáld leírni. Üdv István
Kedves braxux!
Bölcselkedés az élet értelméről. Én nem szeretem az ilyet. Ez miféle kérdés?
"Érdemes vagy e arra hogy létez? Megéled a percet? Érzed úgy este, hogy ma mindent megtettem? Van értelme annak, hogy létezel?" Ezzel mit akarsz közölni?
Aki nem hasznos a társadalom számára kösse fel magát? Bocsánat a nyers véleményért, de Te kérted.
Ági
Köszönöm szépen mindenkinek az értékeléseket és a véleményeket. Engedjétek meg hogy így egybe reagáljak mindenkinek.
Bödön: Igazad van nem a legszerencsésebb az ismeretlenek számára az ilyen jellegű művek nyilvánosságra hozása. Személy szerint csak azért a pár emberért teszem fel akik megértik és értékelik az ilyen műveket.
Finta Kata: A levelezésünkben már megbeszéltük, ennek ellenére itt is megköszönöm a pozitív építő kritikát.
Panka: Nagyon köszönöm, hogy megértetted művem mondani valóját.
Istefan: Egy idézettel reagálnék először is a közhelyes részre:
"Ha közhelyekkel éltem, én csak a világot tükröztem"
Én így látom ezt a világot és az időről lentebb írtak egy szép gondolatot, kérlek olvasd el. Tanúságos. Nem csak a kortól függ az hogy valaki milyen "bölcs".
Krómer Ágnes: A kérdésedre válaszolva: Aki úgy érzi nem éli meg a percet, nem úgy éli az életét mint ahogy szeretné és ahogy azt saját magától elvárja annak kell változnia. Egy olyan irányba ami már megfelel az elképzeléseinek és a magában alkotott képnek.
Mégy egyszer köszönöm mindenki véleményét és továbbra is várom mások gondolatait is
Bocsánat, de én nem mondtam, hogy közhelyeket használsz, én az eredeti és jó gondolatokat hiányolom, mert ami bölcs gondolat, az nem a tiéd, ami meg a tiéd nem igazán bölcs. Pl. hogy lehet valakinek a hallhatatlanság a veszte? Ki köszönheti a halál elöli futkorászásnak az életet? Tudtommal az élet egyedül Istennek köszönhető, ki más tud adni életet? Az írásod mondanivalója tulajdonképpen ez: Emberek, hagyjátok a fenébe az örök életet, amit a Teremtő ígért nektek, csak oda ne kívánkozzatok, mert a guta megüt ott az unalomtól! Ezeket neveznéd egy hívő ember bölcs gondolatainak? Üdv. István
Két külön dologról beszélünk. Az általam vázolt helyen mindenki halhatatlan és más mint az Úr által kínált örök élet. Mert amit Ő kínál az más, vagyis én hiszek abba, hogy ha még meg is hal valaki akkor is nyomon tudja követni a még élők dolgát. Ha egyszer meghalok és kiérdemlem az öröklétet akkor azt úgy szeretném eltölteni, hogy a családom és az egész világ életútját nyomon követem. Mert az öröklétet csak azok becsülik ki már megtapasztalták a halált.