A hetvenhetedik szoba titka

Hol volt, hol nem volt, Bergengócián innen, Bergengócián túl, élt egyszer egy király. Volt egy fia, Mikus. Hetvenhét szobás palotában laktak. A hetvenhetedik szoba, a vár magas tornyában volt, és hét lakat függött rajta. Ide senki sem mehetett be. Mikus hiába kérdezte apját, miért van lezárva, választ nem kapott. Elhatározta, hogy márpedig ő, utánajár a dolognak, kideríti, mi, vagy ki lehet abban a titokzatos szobában.

Amikor az apja elment vadászni, fellopakodott, és lefűrészelte az első lakatot. Így tett minden nap, amikor az apja nem volt otthon. Felosont és szép sorban levágott egy-egy lakatot. Arra lett figyelmes, hogy amíg ő nyiszatolt és fűrészelt, bentről furcsa zajok, nyögések szűrődtek ki. El sem tudta képzelni, hogy mi, vagy ki adhat ilyen hangokat. Hét napig tartott, mire az utolsó lakat is lekerült az ajtóról.

Kíváncsian kukkantott be. Hát, uramfia! Egy görbe hátú, púpos, hosszú ősz hajú fekete ruhás banyó ült egy széken. Jártányi ereje is alig volt, nehezen bírt csak felállni. Ujjai hajlottak, göcsörtösek voltak, és nem körmök, hanem inkább karmokban végződtek. Azzal kapott a fiú felé, aki elugrott előle.
– Nem bántalak édes fiam! – mondta rekedtes hangon. Csak meg akartalak simogatni köszönetképpen, hogy kinyitottad az ajtót.
– Nem várok én köszönetet, csak arra lennék kíváncsi, hogy ki vagy te? Miért záratott ide be az apám?
– Majd elmondom, de előbb, hogy megerősödjek, menj be a kamrátokba, ott a hetvenhetedik polcon hátul jól elrejtve, találsz egy fekete üveget. Azt hozd ide nekem!
Mikus királyfi szaladt a kamrába, meglelte az üveget, vitte a vén banyónak. Az meg egy hajtásra ki is itta. Utána böffentett egyet, majd megrázta magát. A púp eltűnt a hátáról, a dereka kiegyenesedett, a hajából is eltűntek az ősz tincsek. Karmos kezével a királyfi felé kapott, majd egy szempillantás alatt odakötözte a székhez. Vészjóslóan kacagni kezdett.
– No, te oktondi királyfi! Most aztán pórul jártál! Kár volt ilyen kíváncsinak lenned! Én vagyok Leszintia, a gonosz banya. Apád azért csukatott be ide, mert amíg szabad voltam, csak rosszakat tettem. Bajt hoztam az országotokra. Szerettem látni, hogy minden fenekestül felfordul, amihez csak nyúltam. Most, hogy újra szabad vagyok, folytathatom a gonoszkodásaimat. Mikus már bánta, hogy kíváncsiságával ilyen nagy bajt okozott. Leszintia előkapta a sarokból a seprűjét, vihogva rápattant. Három lakattal lezárta az ajtót, és ezt mormogta:

– Seprű, seprű, drága seprű!
Vigyél innen nagyon messze,
Repíts engem Banya-hegyre!

A seprű egy szempillantás alatt elsuhant vele. Mikus királyfi segítségért kiabált, de azt, senki nem hallotta.

A király, amikor hazaérkezett a vadászatból, keresni kezdte a fiát, de nem lelte. A szolgák, inasok, urak sem tudták megmondani, hová tűnt a királyfi. Tűvé tettek mindent, de hiába. Szomorkodott a király, míg egyszer csak eszébe jutott a toronyszoba. Szalajtott is izibe egy szolgát, hogy nézze meg, rajta van-e a hét lakat az ajtón. Lélekszakadva jött vissza a szolga, és jelentette a királynak:
– Felséges királyom, az ajtón csak három lakat van.
Azonnal mentek, leverték a lakatokat és ott találta a fiút, aki elmesélte, hogy mi történt. Szánta-bánta tettét.
– Apám! Hogy tehetném jóvá? Elmegyek, és előkerítem Leszintiát, akár a föld alól is! Nem engedem, hogy megint galibát okozzon, rosszat tegyen.

Mit volt, mit tenni, a király beleegyezett. Felnyergeltetett egy paripát, pakoltatott némi elemózsiát. Az apja nekiadta kedvenc kardját, hátha arra is szüksége lesz.
Mikus királyfi vágtatott erre, nyargalt arra, de senki nem tudta megmondani hol lakik Leszintia. Már majdnem feladta a keresést, amikor egy róka szegődött mellé. Leült falatozni, a róka meg egyre közelebb és közelebb húzódott hozzá.
– No, éhes vagy rókácska? Gyere, ne félj, megosztom veled az ennivalómat!
– Köszönöm kedves királyfi – szólalt meg emberi hangon a róka.
– Te tudsz beszélni? Ki vagy? Hogy hívnak? – kérdezte csodálkozva Mikus.
– Miranda a nevem. Valamikor királyleány voltam, de a gonosz banya, Leszintia, átvarázsolt rókává. Azóta itt bolyongok az erdőben.
– Én Mikus királyfi vagyok. Pont ezt a galád banyát keresem, mert meg akarom akadályozni, hogy újabb ármánykodásba kezdjen. Tudod -, hajtotta le a fejét a királyfi-, én engedtem ki a toronyszobából, ahol fogva tartotta az apám.
– Én ismerem azt a helyet, ahol a háza áll. Ha akarod, odavezetlek- mondta a rókalány.
Azzal elindultak. Mikus maga mellé ültette a lóra, hogy gyorsabban haladjanak. Hamarosan megérkeztek a Banya-hegy lábához.
– Nézd csak! Ott a hegycsúcsán áll a gonosz pára háza. Ott találja ki, kinek mivel ártson, ott kever-kotyvaszt. Mielőtt átváltoztatott, nála voltam fogságban. Láttam, hogy van a kamrájában egy nagy üveg, abban valami kotyvalék. Amikor fáradt volt, abból ivott, és attól mindig új erőre kapott, megfiatalodott. Ha azt összetörnéd, akkor elfogyna az ereje, és többé nem tudna gonoszkodni. Akkor aztán kiszedhetnéd belőle azt is, hogy változhatnék vissza királylánnyá. A palotánkban élők pedig nem egerek, hanem emberek lennének újra, és végre találkozhatnék a szüleimmel is.

Mikus egyedül indult, fel a hegyre. A kalyibánál óvatosan belesett az ablakon. Meglátta Leszintiát, aki épp egy könyvbe mélyedt. Beosont és egy nagyot kiáltott. A banyó ettől úgy megijedt, hogy leverte a könyvet, ő maga meg lehuppant a székről.
– Megvagy! – fogta le azonnal Mikus, és a széklábához kötözte Leszintiát. Nem engedem, hogy újabb mesterkedésbe kezdj! Nem engedem, hogy átvarázsolj embereket, és hogy borsot törj az orruk alá! Hibáztam, amikor túl kíváncsi voltam, és bementem a hetvenhetedik szobába. Most azért jöttem, hogy ezt jóvátegyem.
Azzal beszaladt a kamrába, megtalált azt az üveget, amiről Miranda mesélt, és gyorsan összetörte.
– Mit tettél te átkozott királyfi! Megsemmisítetted az életerőt adó, fiatalító italomat. Ezért megfizetsz! – azonban egyre erőtlenebb, gyengébb lett.
– Most, hogy erőd elvesztetted, nem tudsz többé ártani senkinek. Azonnal mondd meg, hogyan változtathatom vissza Mirandát és családját!
– Azt már ugyan nem! – felelte morcosan a banya.
– Neeem? Akkor… – azzal kivonta a kardját a királyfi, és fenyegetően a banya felé indult.
– Jaj, ne bánts! Hagyd meg az életem drága, kedves Mikus! – fogta könyörgésre Leszintia.
– Meghagyom az életedet, de akkor áruld el, hogy lehet rókából ismét királylány Miranda! – parancsolta a királyfi.
– Sajnos, én olyan erőtlen vagyok, nem tudom visszaváltoztatni a lányt, meg a többieket. Ha adnál abból a kifolyt italkából egy kortyot, akkor, talán meg tudnám tenni. De így, ilyen gyöngén…
A királyfi ismét meglendítette a kardját a banyó felé.
– Tényleg nem? – kérdezte haragosan.
– Jól van na…- egy próbálkozást azért megért – morogta a banya. Oldozz el, mert így nem megy a varázslás! Be kell mennem a kamrába, ott van egy fiola, ha annak a tartalmát kiissza, akkor ismét királylány lesz.
– Nem! Ne próbálkozz semmi trükkel! Majd én kihozom, csak mondd melyik az! Aztán adj valamit arra is, hogy a családja se legyen többé egér.
Leszintia grimaszolt egyet-kettőt, hogy ez a terve sem jött be. Hamarosan a kezében tartotta Mikus királyfi az üvegcsét, meg egy spriccelőt.
– Ha ezzel lefröcsköli az egereket, akkor mindenki visszaváltozik emberré – mondta a banya.
A királyfi kifelé indult, hogy Mirandának odaadja a varázsitalt.
– És, és velem mi lesz? – kérdezte Leszintia. Így itt akarsz hagyni? Oldozz el! Kérlek! –könyörgött a banya.
Mikus gondolkodott egy darabig, aztán gyorsan felitatta egy ronggyal a kiömlött életerőt adó italt, a rongyot meg a tarisznyájába tette, hogy még véletlenül se szopogasson akár egy cseppet is az italból a banyó. Kardjával elvágta a kötelet, és elindult Mirandához.

Miranda azonnal megitta az italt és gyönyörű királylánnyá változott. Lóra pattantak, majd a lány palotájához érve, mindenkit lespricceltek, az egerek emberekké változtak. Végre találkozhatott királylány a szüleivel.
Mikus megkérte Miranda kezét, mert mi tagadás, egymásba szerettek e kalandos úton. Mikus királyfi hintót küldetett az apjáért, hogy ő is részese legyen a boldogságuknak. Nagy lakodalmat csaptak. Három napig mulattak, táncoltak.

Leszintia tovább éldegélt a házikójában. Tán még most is azon töri a fejét, hogy tudna újabb italt kotyvasztani, amitől ismét visszanyerheti az erejét, és tovább tudna gonoszkodni.
Ez azonban ez idáig még nem sikerült neki.