A hiány

Sajnálom, hogy minden nap veled akarok beszélni. Már dacból nem írok neked, mert amikor az a bizonyos valami megszakadt köztünk, azt hittem, hogy megpróbáljuk rendbe hozni. Vártam, hogy te keress. Nem írtam neked, mert túl büszke voltam, most viszont már nem lenne értelme. Ha egy nap megkérdeznéd, hogy vagyok, lehet, hogy hazudnék neked. Lehet, hogy azt mondanám, hogy minden rendben és már nem hiányzol. De nem lenne igaz. Az igazság az, hogy még mindig ugyanúgy szeretlek. Mióta nem vagy velem semmi sincs rendbe, minden egyes nap hiányzol. Azt akarom, hogy bocsásd meg, hogy elengedtelek az életemből olyan egyszerűen, hogy még csak nem is küzdöttem érted, és te sem akartál maradni többé. Itt maradtam én és a hiányod. Minden nap együtt vagyunk. Azt kívánom bárcsak itt lennél, bárcsak láthatnálak, ha hozzád érhetnék és beszélhetnék veled minden más lenne. Nem érezném egyedül magamat. Ilyen lelki társ csak egyszer adatik egy életben. Mi pedig csak ott voltunk egymással szemben és szótlanul hátat fordítottunk egymásnak. El akarom mondani, hogy nagyon hiányzol. Hiányzol és szeretném, ha itt lennél…