A hóember és a banya

A hóember nehézkesen vánszorgott át az úttesten. Túl kövérre sikeredett, nagy has, kis fej, hosszú répaorr. Ráadásul az egyik, szénből való szeme is állandóan kipotyogott a helyéről. A seprűvel kellett kotorászni érte a hóban, mire megtalálta. Mert, hogy is nézne ki fél szemmel, világ csúfjára. Az orra már így is tele volt csőrnyomokkal. A gyerekek a parkban egy fa alá építették, az ágakon nagy, fekete varjak ültek.
− Jé, egy répa!
− Kóstoljuk meg!
− Kár, hogy ilyen fagyos.
És a madarak bele-belecsipkedtek a vörös répaorrba. Hát ezért kellett eljönnie a varjú-fa alól békésebb helyre, ahol holmi szárnyasok nem háborgatták. Egy nagy, tízemeletes ház tövében pihent meg, rátámaszkodott a seprűjére, hogy egy kicsit megpihenjen.
Egyszer csak kivágódott a lépcsőház ajtaja, és éktelen ricsítás kezdődött, elnyomva az úttesten brummogó autók hangját.
− Na, végre, hogy kegyeskedett megjelenni! Hol a fészkes fenében volt eddig, megmondaná?
A hóember körülnézett, hogy kinek szól ez a szívélyes fogadtatás, de amint megpillantotta a kapuban kiáltozót, elbámult egy pillanatra.
− Hú, azt a jóságos teremtőt, aki képes volt ilyen fertelmes kreatúrát létrehozni – gondolta magában, mert megszólalni nem mert. – Inkább csőrnyomok legyenek az orromon, mint olyan bibircsókok, mint az övén.
− De drága hölgyem… − kezdte volna mondani, de a drága hölgy közbevisított.
− Mi? Hogy merészel engem drágámnak szólítani?! Inkább mozogjon, ne azon a seprűn támaszkodjon! – és horgas ujjaival a cirokcsomó felé böködött.
− Boszorkány ez, hát persze, azt hiszi, hogy elloptam a seprűjét. Pedig elég baj az nekem, hogy a gyerekek a kezembe nyomták, cipelhetem magammal, akárhová megyek.
− Ha ezen a havas járdán elesek, és eltörik a lábam, azt maga nem éli túl!
− Bárcsak a nyakad törne ki, vén banya! – morogta magában a hóember. – Bárcsak sose láttalak volna!
Azzal kiszedte mind a két szénszemét, homlokába húzta a lepattogzott zománcú fazekat, jó erősen megmarkolta a seprűt, és ott a fal tövében, mint aki se lát, se hall, mozdulatlanná merevedett.