A Holt Orom Banyája

A hét faluban rettegett banya a legmagasabb szikla csúcsán ült, tépett, fekete esernyővel igyekezett védeni magát a zuhogó esőtől, és pipázott. Nagyon nem volt elégedett a dolgok állásával. Előző látogatójára, a Holt Ormok Rettentő Fenevadjára olyan irtózatosat kancsított, hogy szerencsétlen vén mackó azonnal menekülőre fogta.
A banya nagyot szívott a szortyogó pipából, és sikertelenül igyekezett a sziklaplatón álló harcos arcába fújni a füstöt. Valaha régen úgy tanulta, hogy ez olyan misztresszes dolog. Nem igazán volt tisztában a misztressz szó jelentésével, de szerinte mindig is remekül hangzott.
Szép nagyra nőtt barbár, gondolta magában. ha nem beszélték volna tele a fejét mindenféle botorsággal hősiességről meg kalandról, eszményi favágó lehetett volna belőle. Az agyával lehet a gond, ezeknél mindig ez van. Vagy fertályórája áll már itt az esőben, oszt csak hallgat, mint valami faszent. Még a végén meghűl nekem. Én meg lekésem a tarokkozást azokkal a csúzos vén némberekkel.
– Mi kéne? – kérdezte végül a harcostól.
– Éj Anyja! Add elő a Repülő Halál Pallosát!
Hát, legalább nem állt neki köntörfalazni.
– Egy kis forró tea – mondta a banya – az kéne most neked.
Letette a pipáját a kőre, és meglengette a nyakában lógó termoszt a barbár orra előtt.
– Szokok bele tenni rumot is.
A harcos elszánt képpel lengette meg bal kezének keresztbe tett ujjait az arca előtt, aztán háromszor kiköpött maga elé.
– Nem hat rám a varázsod, Éj Anyja! Add elő a Repülő Halál Pallosát!
– Ejj az anyád már neked is! Ahun van ni az a vacak! – bökött a banya göcsörtös ujjával a párkány széle felé.
És valóban ott volt. A jelzett sziklából rubinköves markolat meredt a sziklapárkány pereme, és a távoli hegyek felé.
– Ha! És mit kell tennem, hogy kihúzhassam a kőből?
– Odamenni. Megfogni. Kihúzni. Úgy gondolnám, némileg óvatosan.
– Ha!
A barbár egy szempillantás alatt ott is volt a sziklánál. Gyanakodva visszasandított a banyára, hátha az valami csúfságot művel éppen. A vénasszony úgy gubbasztott Holt Orom hegyének csúcsán, akár egy rémesen aszott, fekete gomba, aminek a változatosság kedvéért pöfékelni támadt kedve.
– Csak semmi trükk, Éj Anyja!
A barbár letette a bárdot, két kézzel megragadta a kard markolatát, lábát a sziklának támasztotta, és nekiveselkedett. A Repülő Halál Pallosa minden ellenállás nélkül csusszant ki a gondosan olajozott résből.
A banya visszacsattintotta a kis rézfedelet a pipára, zsebre vágta, majd feltápászokodott a szikláról. Zsémbesen indult lefelé a hegyről. Régen mindig mászni kellett, de a törpék nemrég csináltak egy ötletes kis felvonót az egyik rejtett hasadéknál. Mikor leért, odaállt a meredek sziklafal alá, hátát nyögve nekitámasztotta, aztán egyenletes, hosszú lépésekkel megindult a barbár szétzúzódott teteme felé. Elégedetten hümmentett, mikor odaért.
– Tíz lépés és három arasz! Hallja kend?
A másik banya a komor fenyves szélé felől sántikált közelebb.
– Innen csak kilenc lépésnek tűnik, Lojzikám! Kend vagy nem úrilány, vagy nem tud számolni! Hát a megszólítás?
– Éj Anyja.
– Bingó!
– Hogy a fene ott enné meg! De attól még nyertem kendtől tíz garast, meg egy szakajtó tojást!
– Legyen, Lojzikám, legyen! Van magánál acskó? Kormink hetet kölykedzett a minap, elkélne neki egy jó marék friss hús.