A kisgyermekek vágya

Márta átlagos nő volt, abból az időből, amikor már az volt a természetes, ha a feleség is dolgozik. Valójában egy fizetésből már nagyon szűkösen lehetett megélni, különösen, ha gyerekek is voltak.
Mikor az első született, még gyes se volt, így sokáig nem tudott a kicsivel otthon maradni, vissza kellett mennie dolgozni. A második gyermeknél már járt ez a támogatás, de ezt se állt módjában kimeríteni, mivel időközben elváltak.
A munkahelyen nem szívesen alkalmaztak gyerekes asszonyokat, tartva attól, hogy a kicsik gyakorta megbetegszenek. Mivel Márta a válás következtében családfenntartó lett, nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy hiányozzon, sőt időnként még betegen is bement dolgozni, hogy egy esetleges leépítésnél ne ő legyen az áldozat. Szerető édesanyja vállalta a gyermekeket. Hogy többre vigye, esti iskolákat is elvégzett, mindig épp az elvárásoknak megfelelőt. Gimnáziumi érettségivel helyezkedett el, de mivel akkortájt szükség volt gyors- és gépírói tudásra, ezért beiratkozott egy esti tanfolyamra. Ettől kezdve nappal dolgozott és este tanult. Ezt követte a közgazdasági szakközép különbözetinek a letétele, melyet mivel kitűnő eredménnyel végzett el, a vállalat beiskolázta Mérlegképes könyvelői tanfolyamra is. Kitartó szorgalmának köszönhetően azt is eredményesen fejezte be.
No, de ugye, ha az ember lánya dolgozik és tanul, akkor keveset van otthon. A gyerekeknek egyébként is szükségük van a szüleikre, de ha csak egy van belőlük, akkor ez az igény fokozódik.
Márta nagyon sajnálta, hogy ilyen kevés idő jut rájuk, hiszen, mikor elhelyezkedett, még szombaton is dolgoztak az emberek, majd nagy öröm volt, amikor minden második szabad lett. A szabad hétvégeken nem kellett korán kelni, a gyerekek reggel bejöhettek az ágyába, ott mesélt nekik, énekeltek, megtervezték, hogy mit csinálnak majd napközben, egyszóval nagyon jól érezték magukat.
Egyik alkalommal azt mondták, hogy az lenne a jó, ha három édesanyjuk lenne. No, nem három különböző, hanem abból a meglévő egyből lenne három. El is mesélték, hogyan képzelik el. Az egyik eljárna dolgozni pénzt keresni, a másik tanulna, hogy jobban fizető álláshoz jusson, a harmadik pedig mindig velük lenne.
Márta szemében csillogott a könny a meghatottságtól. Szegény kicsi gyermekei, milyen nehéz lehet nekik, mennyire igényelnék őt, ahogy azt is fájó szívvel látja, miként várják az édesapjukat a kapuban, ráadásul többnyire hiába.