Nehéz ez a bőrönd! Ráncigálom, húzom, de sehogy sem sikerül átrángatnom a küszöbön. Túl magas, mintha nem is embernek tervezték volna, pedig hát… valakinek ide is be kell rendezkednie, nemde?
Nincs itt senki más, elég kihalt egy környék. Nincs, aki segíthetne átküszködni a cókmókomat az ajtón. Habár, lehet, hogy az én csomagom túl nagy, már azt sem tudom, mit pakoltam bele, csak azt, hogy minden benne van: apró, nagy, kicsit tartozik hozzám vagy nagyon… minden. Itt hagyom egy picit, úgysem vinné el senki, én pedig talán könnyebben jutok be nélküle.
Na de mégis! Még nőtt a küszöb! Ó, te, engedj már be ugyan, hűvös van, didergek! Hát jó, akkor majd bemászom. Magasra nyújtom a kezem, hogy elérjem a fa akadály tetejét, megfeszítem az izmaimat, egy nagy rántás, és… semmi sem történik, apró döccenéssel visszaérek a bőröndöm mellé. Na de engem nem olyan fából faragtak ám, hogy csak úgy kifogjon rajtam holmi küszöböcske! Újra nekigyürkőzöm, a kezeim kitapogatják az előttem álló torlasz tetejét, körmömet mélyen belefúrom a fába, mintha macska lennék, a izmaimat felkészítem, hatalmas lendületet veszek, és… ez az! Sikerült, hiába minden csúszása a küszöbnek, rajta állok immár! Fenn, rajta… de valahogy túl széles, nem ilyenre számítottam. Elgondolkodom: tényleg ide vágyom? Körülkémlelek, belesek az ajtón. Az ablakon kacagva áttáncol a fény, az ágy puhára bevetve, mindenhol tisztaság és csodálatos szépség uralkodik. Nem értem, hogyhogy nem költözött még ide senki? …
Aztán hirtelen megvilágosodom. Leguggolok, megsimogatom a küszöböt. Te véded ezt a kis otthont, ugye? Miattad nem jött még senki? Persze, hiszen nem is tudnának. Leugrom, óvatosan, nehogy felsértsem a padlót. Nem is sejtem, milyen anyag, de puha, pont a lábamnak való. Segíti a járást, szinte kéri, hogy lépjek beljebb. Megérintem a bútorokat, éppen az én ízlésem szerint van itt berendezve minden. Leülök az egyik kanapéra, hátradőlök. Kényelmes ez is. Az Álom döngicsélve szempillámra száll, elpilledek kicsit. Olyan kellemes itt lenni!
Ó, máris ennyi az idő? Muszáj valahogy áthúznom a bőröndömet. Felállok, a küszöbhöz megyek. Nini, hiszen már egyáltalán nem is magas! Csupán egy nagyot kell lépnem, és máris a csomagom mellett vagyok, jól megragadom a fülét, de mintha ólommal lenne tele. Ej, túl sok a kacat, talán ki kellene szednem belőle dolgokat… kár, hogy ami számomra a legkedvesebb, az a legnagyobb. Hosszú búcsúzás lesz és fájdalmas is. Na de… itt meg mi történt? Teljesen visszasüllyedt az ajtóakadály! Lassan visszapakolok a poggyászomba, behúzom rajta a zipzárt, a fülére kulcsolom az ujjaimat, felkészülök, nekifeszülök és… Egyszerűen csak hátraesek a lendülettől, mintha a terhem súlya elillant volna. Behuppanok vele az ajtón túlra, a padló finoman felfogja az esésemet. Feltápászkodom, a bőröndöt felemelem – olyan könnyű, és beviszem a helyiség közepébe. Leteszem, körülnézek. Erre vártam, ide akartam eljutni… otthon vagyok itt, soha, de soha nem is akarok elmenni innen többé.
Látod? Beléd költöztem, benned maradok.
4 hozzászólás
érdekes történet, először azt hittem, hogy megszemélyesítése egy kis állatnak, amelyik éppen be akarnak sunnyogni valamilyen lakásba.
a végére persze lejött, hogy akár valami átvitt értelembeni párkapocslati hódításról is lehet szó, a kezdeti nehézségek utáni egyesülés…
nekem legalábbis ez esett le, persze még részletezhetném, de inkább nem vezetnék meg másokat…(kinek mit mond).
Kedves Liz!
Már harmadszor térek vissza elolvasni ezt a művedet. Olyan érdekes, olyan talányos, annyi féle síkon annyi mindent lehet beleérteni. Egyet értek Ultimussal, a legegyszerűbb történettől a legáttételesebbig mindent ki lehet olvasni belőle. Olyan, mintha egy Delphoi jóslat lenne, aminek meg kell keresni a jelentését.
Judit
Köszönöm szépen
A lényege pont ez, hogy sok mindent ki lehet olvasni belőle, csak a valósághoz nem szabad kötni. Úgy már mindennek lesz értelme, meg kell találni, hogy például micsoda a küszöb.
Hirtelen ötlet.
nem árulom el, hogy valójában miről írtam, mindenki fantáziájára bízom…
Mivel te sem árulod el miről is szól igazándiból ez a történet, így én sem árulom el, hogy mi jött le nekem belőle …
Nagyon jó !