A legnagyobb ajándék

Bevezetés: Ha az emberek jobban megbecsülnék az életet, és nem mindig csak a rosszra emlékeznének akkor nem történne ennyi szörnyűség a világban, és nem dobná el annyi fiatal és öreg az életét egy apró kis probléma miatt.

Ted 18 éves fiú, nagyon sok barátja van és sokan szeretik. Nagyon ügyes, okos és tehetséges, sok mindenhez ért. Olyan könnyedséggel tud verseket írni, szövegeket, zeneszámokat, hogy mások is megcsodálják műveit. De viszont ő maga az őt körülvevő jó dolgok ellenére mégis úgy gondolja nem boldog az élete. Mindig is családi problémái voltak, sose jött ki jól a szüleivel és előfordult, hogy az apja meg is ütötte őt. Egy nap mikor már nem bírja tovább a családjában zajló konfliktusokat úgy dönt véget vet értelmetlen életének. Ragyogó nyári napsütésben kisétált a házukhoz közeli erdőhöz és leült egy fa tövében, elvitte magával a konyhából a kést is majd elkezdte a karjához szorítani a kést, de előbb még mielőtt erősen az ereibe vágta volna elkezdett gondolkozni. Lassan végigfutott az agyán életének minden fontosabb eseménye. Első emlékeként egy kiskori eset jutott eszébe. Kisgyerek volt még, talán 4-5éves lehetett. A többi környékbeli kisgyerekkel futkározott a réten és játszottak, fogócskáztak. A nap akkor is ragyogóan sütött, napsugarainak finom érintését szinte érezte az arcán.
– Milyen boldog is voltam ekkor. -gondolta magában.
– Semmi problémám nem volt még. Kicsi voltam és éltem az életemet.
Ezek a gondolatok futottak végig az agyán, majd hirtelen beugrott egy következő emlék kép is. Itt éppen az iskolában ült. Kicsi padok voltak és csupa kisgyerek. Talán olyan első osztályos lehetett. Éppen valamit fölolvastatott velük a tanárnő. Majd Tedre került a sor. Elkezdett olvasni, és életében először hibátlanul elolvasott egy mondatot. Büszkesége kiült az arcára és a tanárnőére is. Meg is dicsérte őt. Ez most lényegtelen esetnek tűnhet, de akkor 7 évesen hatalmas boldogság volt számára, hiszen megtanult olvasni.
Gondolatai tovább cikáztak. Következő emléke egy ballagás volt. Nyolcadikos ballagása, ahol virágokkal a karján mosolyogva sétált végig a termeken, csupa számára fontos ember gratulált neki és vette őt körül. Majd eljött a bankett amely után a csillagos ég alatt először csókolt meg egy lányt. Élete legromantikusabb élménye volt. Csak ő volt ott a lány és a csillagok. Sose felejti el ezt hiszen ez volt számára az első csók. Majd egy újabb emlék következett. Egy színpadon állt és szalagot tűztek a zakójára. Igen, ez volt a szalagavató, ami szintén egy felejthetetlen esemény egy fiatal fiú életében. Az utolsó kép mely megjelent lelki szemei előtt már nem volt ilyen vidám és szép. Rengeteg embert látott, fiatalokat, idősebbeket, és a szüleit, csupa ismerős arc, tanárok és barátok, együtt mind fekete ruhában álltak és zokogtak, mindenki sírt, és egy koporsót eresztettek le a földbe oldalán a következő felirattal: „Ted Stevens élt 18 évet”. Ezt a képzeletbeli képet meglátva Ted hirtelen rájött arra, hogy ha vannak is rossz dolgok az életben, nem azokra kell emlékezni. Majd elgondolkozott rajta, hogy tényleg ezt szeretné, hogy a számára kedves emberek a koporsója felett zokogjanak. Lassan eldobta a kést amelyet már majdnem a karjába vágott. Majd fölkelt és elindult hazafelé. Egész úton azon gondolkozott, hogy, hogy fordulhatott meg a fejében, az , hogy eldobja a legnagyobb ajándékot amit ember valaha is kapott: AZ ÉLETET.