A legszebb nyár

Linda tavasszal költözött a szemben levő házba. Azonnal megtetszett nekem. Minden meg volt benne, amit egy lány csak kívánhatott. Gyönyörű kék szemek, szeplős, tiszta tekintet, gyönyörű mosoly és lehengerlő egyéniség. A szembe levő házba költöztek be a családjával. Egy bátya és egy öccse volt. Tom és Nick. Linda láttán elakadt a lélegzetem, de tudtam, hogy van esélyem közelebb kerülni hozzá. Vettem egy mély levegőt, átmentem az úton és rákérdeztem, hogy hogyan bírnék segíteni. Azelőtt az öreg, zsörtölődő Mrs. Henderson lakott. A baseball labdák a véletlennek köszönhetően mindig az ablakait vették célba. Nem tehettünk róla, hiszen a pálya pont a ház mögött volt. És mindannyian tudtuk, hogy a baseball nem arról híres, hogy betartsa a határokat.
A pakolás után is kimentünk páran játszani, de valahogy nem tudtam koncentrálni. Úgy éreztem, hogy figyelnek. Ideges voltam és türelmetlen. Lindával akartam lenni és David szerint egy fiatal lány engem bámult az ablakból. De én ennyivel nem voltam megelégedve. Többet akartam belőle. Azt akartam, hogy az enyém legyen. Csak a szerencse jószívűségében bízhattam. Annyira tökéletes lett volna, minden, amit elképzeltem. Nem volt konkurenciám és közel laktunk egymáshoz, egy gimnáziumban tanultunk. Ennél jobbat nem is kérhettem volna. Nem nagyon akartam hazamenni. A közelében akartam maradni, érezni akartam a tekintete perzselő kínját, ami többre és még jobbra ösztönöz. Arra, hogy vegyek magamon erőt, álljak elé, ha kell valami. De muszáj volt haza mennem. Nekem is vannak kötelességeim otthon.
Alig vetettem le magamról a dzsekit és a baseball felszerelést, máris csengettek. Már megint nekem kell kinyitnom, mert én vagyok az ajtóhoz a legközelebb. Linda volt az. Egy vacsorára hívott át minket és onnantól tudtam, hogy ez az este az én esélyem. Mindent megtettem, felkészültem mentem át hozzájuk. A szüleink pedig csak tették a dolgukat, nevettek és ismerkedtek pár üveg bor mellett. Mi elvonultunk és kettesben voltunk. Csak az járt az eszemben, hogy megérdemlem-e én őt? Hiszen olyan édes és magával ragadó, de csak magamnak akartam. Volt rá egy nyaram és minden tökéletesen ment. Közösen csináltunk programokat és a két család egyre jobban összebarátkozott. Szembe laktunk egymással, ami azt jelenti, hogy egy út választott el bennünket. Nem volt forgalmas, sem nagy, de úgy éreztem, mintha egy szakadék lenne, mintha minden egyes látogatásomnál át kellene ugranom. De miután Lindával meg volt az első csókunk és elmondtam neki, hogy szeretem, mindennél jobban alakultak a dolgaim és utána már az út is csak egy út volt.

Eddig féltem a jövőbe nézni, de most már, hogy tudom, ő is benne van, bátrabb vagyok. Remélem, hogy ott lesz mellettem, bármi is történjék…