A leolvasógép

Munkahelyemen úgy döntöttek, hogy a dolgozók
munkába érkezését és távozását a pontosabb nyomon
követés végett ujjlenyomatos rendszerrel ellenőrzik. Azt
hittük, hogy ez olyan városi legenda, de nem.
Hamarosan jöttek is a szerelők. Fúrtak, faragtak,
aztán már fent is volt a folyosón a két kis doboz.
Azért nem is gondolná az ember, hogy milyen
indulatokat válthat ki két ilyen apró világító kis szerkezet.
Én aztán nem dugom bele az ujjamat! – mondta valaki.
– Miért nem? – kérdezte tőle valaki.
– Hogy miéért? -nézett a kérdezőre Gyurka Bá
kikerekedett szemekkel.
– Normális vagy fiam? Hát nem veszed észre, hogy
rabosítanak. Ezek rabosítani akarnak! Belekerülünk a
központi rendszerbe.
– Gyurka Bá nyugodjon meg, dehogy kerülünk.
– Ez nem az a rendszer ez más rendszer.
– Gyurka Bá ne féljen nem tiltják ki az USA-ból, ha
egyszer elfelejti bedugni az ujját!
Nagy hahotázás kísérte ezt a bekiabálást. Aztán
persze mindenki elkezdett beszélni, arról amiről
konkrétan alig tudtunk valamit. Napok múlva
megjelent a műszaki apparátus, pontosabban egy
biztonságtechnikai mahinációkhoz értő szakember és
egy középvezető akit betanított, hogy rabosítsa a
dolgozókat. Gyurka Bá szavaival élve. Felszólítást
kaptunk, hogy néhányan álljunk sorba. De nagyon
lassan ment a rendszernek ez a folyamat. Mármint mi
rendesen sorba álltunk, csak a masina értelmi
képességével, gyorsaságával volt probléma. A
működési elve valahogy így történt: ujj bedug,
felvillantak a fények piros aztán zöld. Ujj kivesz, bedug
a kimenő oldalra. Most a rögzített ujjlenyomatot kellett
felismernie. Piros fény, zöld fény, mehet tovább.
Aztán következtem én. Gyomorszorító izgalmat
éreztem. Nem tudom elmondani miért, hisz ez nem
fáj, mert talán a lyuk mélyében nincs egy muharegér
ami leharapja az ujjamat.
Mégis mikor odaléptem és bedugtam az ujjam,
bocsánat ráhelyeztem arra a kis karikára, elkezdtek
repkedni a pillangók a gyomromban de nagyon vadul.
Piros. Zöld. Kiveheti! – kiabáltak az emeletről.
– Most dugja a másikba!
Másikba ? – gondoltam magamban. Lelki szemeim
előtt elképzeltem, hogy másikba, vagyis Másik Jánosba
dugom az ujjam, mondjuk az orrába, vagy ilyesmi.
Ebből a fura asszociációból is kiderül, hogy milyen
zavarodott állapotba kerültem én is ettől a fura masinától.
Odatámolyogtam Másik Jánoshoz… bocsánat, a másik
falra szerelt dobozhoz. Bedugtam az ujjam.
Beindult a szerkezet, mint a búcsui céllövölde fényei
Piros, lila, piros, lila, piros… Egy kanyi zöldet nem adott.
– Dugja be rendesen az ujjat! – üvöltötte egy hang
– Bedugtam! – kiabáltam vissza.
Ez így ment, mikor lila fejjel lecsörtetett a lépcsőn a középvezető.
– Dugja bele már rendesen az ujjat! – tajtékozta.
Kicsit megszeppenve bedugtam 567-re is…
Ugyanaz a fényjáték indult el ismételve a két
szint,,,piros , lila, piros …..csipogta a szerkezet.
Elkapta a kezem és vasmarokkal megszorította,
majdnem térdre estem a pillanatnyi fájdalomtól.
Szorította, mint beteg a dunyhát.
Rányomta a karikára. Akkor észbe kapott, hogy
finomabban kéne, és engedett a szorításon, de egy
pillanatra sem elengedve az ujjam. Mit gondolt nem
tudom, hogy leugrik az ujjam a tenyeremről és
elszalad? Hát ilyet!
Sorsomba beletörődve álltam mellette, és vártunk.
A varázsláda beindult. Piros… lila… piros…lila…
piros… Az ember szeme kimeredt, szája kinyílt apró o betűt formázott.
– Ezt nem hiszem el. – nyögte ki nagy nehezen.
Majd kirántotta ujjamat a gépből és tüzetesen
vizsgálgatni kezdte.
– Magának nincs ujjlenyomataaa?- hörögte. – annyira
vékony a bőre, hogy nem lehet azonosítani!? –
Ekkor majdnem elájultam,mert bevillant egy kép. Meg
fognak billogozni belém fogják égetni a szomorú és
nevetős arcot a színház jelképét. Úristen……de hova?
Melyik testrészemre? A marháknak a farára
szoktak……..jó talán ez nem akkora baj, mert
eltakarja a fürdőruha. Vagy tesznek a fülembe
számozott műanyagdarabkát?
Enyhén zöld arccal vártam a döntést……és megszólalt végre.
– Hát magának akkor jelenléti ívet kell töltenie ezentúl
is. – mondta elkeseredett ábrázattal, még mindig a
fejét csóválva a döbbenettől.
Majdnem kicsúszott a számon, hogy akkor nem kapok billogot?
Szerencsére csöndben maradtam, mert mi lett volna
ha ötletelek és kapnak az alkalmon?! Jobb bele sem gondolni.