A lét kérdése

Miért küldött el az asszony a boltba? Engem! Aki még soha sem járt ilyen helyen. Az igaz, hogy már majd egy hete olyan beteg, hogy az ágyból is alig tud kikászálódni, és a hűtő is üres, de akkor is! Megemlítettem a nagyapáinkat akik zsíroskenyéren éltek. Mit mondott erre? Azt, hogy akkor hozzak zsírt is.

Miért nem táblázzák ki jobban, hogy merre vannak a boltok? A feleségem szerint kilépek a kapun, jobbra fordulok, megyek egyenesen úgy 300 métert és már ott is vagyok. És ha nem 300, hanem 250, vagy 350 méterre van az a bolt? Ott állok egy lakás előtt, és vajon mit csinálok akkor? Becsöngetek azzal, hogy csókolom, egy kiló zsírért jöttem?

Miért ilyen nehéz bejutni egy boltba? Bejövök két ajtón, átkecmergek ezen a forgó izén, és akkor derül ki, hogy nincs nálam kosár de kellene, és ugye az kinn van. Kezdhetem elölről a bejövetelt. Mert nem írják ki, nemhogy jól láthatóan, de sehogy sem, hogy kosár használata kötelező, ha sokat akar vásárolni valaki. Ráadásul én semmit sem akartam vásárolni, de elküldött az asszony!

Miért nem lehet itt megtalálni semmit? Milyen bolt ez? Amikor anyám még gyerekkoromban elvitt az ABC-be, akkor odaálltunk a pult elé, megmondtuk mit akarunk, odaadták, leszámoltuk a pénzt és pár percen belül meg is voltunk. Most meg már több mint másfél órája bolyongok itt a zsírt keresve.

Miért nem kocsival mentem mégis? 300 métert cipeltem ezeket a dög nehéz szatyrokat, ha ugyan 300 méterre van az a bolt. Az ajtótól a konyhaasztalig érni pedig kész katasztrófa. De megcsináltam!

Miért nem kér teát és tojást az asszony, ha egész nap tojást akar enni és egy csésze gőzölgő kamillateát inni hozzá? Pedig felraktam a tojást a tűzhelyre, vártam kicsit, majd bementem hozzá megkérdezni, hogy meddig főzzem a tojást? Azt felelte, hogy a víz forrásától számított öt perc elteltével már biztosan jó. Csodálkozva kérdeztem: miért víz is kell hozzá? Erre azt mondta, hogy hagyjam a francba a tojást, és teát sem kér, mert jobban érzi magát. Ebben lehet is valami, mert egész jókedvűnek tűnt.

Miért éltek zsíroskenyéren a nagyapáink? Már tudom! Sokat betegeskedtek a nagyanyáink. Olyankor elővették a bicskájukat, szeltek egy jó nagy karéj kenyeret, vastagon megkenték zsírral, és békésen falatoztak mit sem gondolva a boltra. Én is jóízűen eszem a kenyeremet az asztalnál, bár az jár az eszemben, hogy hozhattam volna több zsírt is!