A lóápoló 38. fejezet

38. fejezet

László reggel korán ébredt. Óvatosan felkelt Éva mellől, és kiment a konyhába. Mivel nem volt tisztában menyasszonya pakolási szokásaival, ezért elkezdte nyitogatni a szekrényeket. Szerette volna megtalálni, elsősorban a kévét, aztán a csészéket, a cukrot, és a kanalakat. Ezzel volt a legkevesebb problémája, mert az evőeszközt mindenki fiókban tartja, és mivel összesen kettő volt, hamar kezében csörgette a keverő eszközöket. A főzőt sem kellett keresni, mert az kint volt a pulton a tűzhely mellett. Elkezdte sorba venni a pult fölötti szekrényeket. Kicsit félt, hogy felébreszti Évát, mert a mágneszárak hangosan csattantak, ahogy egymás után nyitogatta az ajtókat. Negyedik próbálkozás eredménnyel járt, ott volt a szeme előtt egy fém aromatárolós doboz. Kipattintotta a záró fület, és nyomban lelombozódott. Felrémlett benne, hogy összeesküdött ellene a világ. A sors nem akarja, hogy megvalósítsa tervét: Frissen főtt kávéval ébreszti Évát. A kezében lévő dobozban, nagyrészt csak a kávé illatát találta, mert az őrleményből csak félkanálnyi lehetett. Megerősítette magát elhatározása végrehajtásában: – Ilyen könnyen nem adom fel – gondolta. Mivel a tároló doboz mellett nem látott bontatlan csomagot, ezért megfordult a háta mögött lévő spejz szekrények felé. Mellészegődött a szerencse, mert az első ajtó kinyitásával megtalálta, amit keresett. A mellmagasságban lévő polcon különböző teásdobozok között talált egy bontatlan csomag kávét. Remélve, hogy Éva ezt nem ajándékba vette valamelyik ismerősének, feltépte a tasakot. A főző víztartályát feltöltötte, majd a kávétartó karba először a tároló dobozban lévő maradékot kanalazta, majd a már nyitott zacskóból folytatta a feltöltést. A frissen nyitott kávét nem öntötte bele a kiürült tartóba, mert nem tudta, Éva hogy szokta. Lehet, hogy a friss kávé beöntése előtt elmossa a dobozt. A kart visszarögzítette a helyére, majd bedugta, és bekapcsolta a főzőt. A cukrot nem kellett keresni, mert a felső szekrények nyitogatása közben, már megtalálta, hol tartja Éva a sót, a cukrot, és a fűszereket. Amíg lefőtt a kávé, keresett egy tálcát, amire előkészítette a csészéket, a cukrot, és a kanalakat. A hűtőből kivette a kávétejszínt, azt is odakészítette. Az ébresztő ital hamar kijött. Kitöltötte a két adagot, és elindult Éva szobája felé. Az ajtóban kicsit megállt, hallgatózott. Mivel semmi nesz nem szűrődött ki, halkan benyitott, és odasompolygott az ágyhoz.
– Ezt meg tudnám szokni – szólalt meg Éva, még mindig csukott szemmel.
– Jó reggelt, kedvesem – ült le az ágyra László.
– Jó reggelt – nyitotta ki a szemeit, és nyújtotta ölelésre karjait Éva. – Kávé előtt kérek egy ébresztő csókot – nézett csábosan mosolyogva.
László nem kérette magát, letett a tálcát az éjjeliszekrényre, megölelte, és megcsókolta kedvesét.
Elfogyasztották a reggeli italt, és ugyan nagy késztetést éreztek, hogy visszafeküdjenek, de Petra miatt nem tehették. Először Éva vette birtokba a fürdőszobát, addig László eltakarította a kávézás szennyesét. Amíg László intézte tisztálkodását, addig Éva reggelit készített, és megterítette az étkezőasztalt három személyre. Közben azon gondolkodott, hogy nagyon régen nem volt szükség ennyi terítékre. László, amikor végzett, halkan kijött a fürdőből, és Éva mögé osont. Hátulról átölelte, és megpuszilta a nyakát. Éva megfordult az ölelésben, és csókra nyújtotta a száját. Hallották, hogy nyílik a kislány szobájának ajtaja, de nem tudták abbahagyni. Petra meglátva őket, csatlakozott az öleléshez, összefogva mindkettejüket.
– Örülök, hogy így együtt vagyunk – mondta köszönés helyett.
– Mi is örülünk – simogatta meg a fejét Éva -, de futás gyorsan mosakodni, mert asztalon a reggeli, utána meg irány az iskola.
Mivel nem akarta elrontani a jó hangulatot, szó nélkül szaladt a fürdőszobába.
– Mit terveztél mára? – kérdezte László.
– Semmit – jelentette ki határozottan Éva. – Miért kérdezed? Van valami terved?
– Nekem délelőttre nincs tanítványom – gondolkodott el László. – Nincs kedved elkísérni az Önkormányzathoz?
– Mit akarsz intézni? – kérdezte csodálkozva Éva.
– Én úgy gondoltam, hogy mind a kettőnknek lenne mit intézni.
– Kettőnknek?
– Igen, ha te is úgy gondolod, kérhetnénk egy időpontot az esküvőnkre – húzta magához jegyesét, és megcsókolta.
– Ha ennyire hiányzik a papír – incselkedett Éva -, akkor bemehetünk.
– Soha nem voltam házas, ezért nem tudom, milyen az, ha papír van róla, hogy szeretlek, de egyszer szívesen kipróbálnám.
– Én sem voltam eddig még házas, de igazad van, ki kellene próbálni. Petrának is jobb lenne, mert ez így az iskolában, igaz nem mondja, de gondot okozhat neki. Még akár csúfolhatják is.
– Nem féltem a lányodat, elég talpraesett, hogy ezt megoldja az osztálytársaival.

Petra elment iskolába úgy, hogy nem avatták, be mire készülnek.
Meglepően sokan várakoztak az anyakönyvi iroda előtt, így mire megkapták az időpontot, majdnem dél volt. Az Önkormányzat épülete előtt búcsúztak, Lászlónak már indulni kellett a lovardába, mert egy órára, Gézával beszélt meg találkozót, és nem akart elkésni. Éva buszra szállt, de elhatározta, hogy bevásárol, mert még így is időben hazaér a táncóra kezdetére.

Géza már felnyergelte Rozsdást, mire László megérkezett.
– Nyergeld fel Csillagfényt is – mondta László köszönés helyett. – A doktor nagyon elfoglalt lehet, mert már régen lovagolt rajta, nem árt, ha megmozgatjuk egy kicsit.
Mire László lovagláshoz öltözve visszatért az istállóba, már mind a két ló indulásra készen várta.
– Hova megyünk? – kérdezte Géza.
– Kilovagolunk az erdőbe, közben tudunk beszélgetni.
Mind a ketten nyeregbe szálltak, és elindultak az ösvény felé. A fákon egyre kevesebb volt a levél, és az is már rég elvesztette zöld színét. Az utat vastagon beborította az elszáradt levélszőnyeg. A paták dobogása helyett inkább csak a levelek surrogását lehetett hallani. A késő őszi nap sütötte a hátukat. László ügetésre ösztönözte lovát. Géza követte a példáját, mert nem akart lemaradni. Így haladtak csendben egy darabig, amikor László visszafogta Csillagfényt, és Gézára nézett.
– Szeretnék változtatni a munkaköri leírásodon – mondta minden bevezető nélkül.
– Hallgatom, főnök… akarom mondani László.
– Kezdjük azzal – gondolkodott el egy kicsit László. – Elég régóta dolgozunk már együtt, én, amióta ismerlek, tegezlek, te meg magázol. Ezentúl tegezz te is, és felejtsd el végre a főnöközést.
– Megpróbálom, de már megszoktam, és mindig az jön a számra – magyarázkodott Géza. – A tegezés elég szokatlan lesz, mert én úgy nőttem fel, hogy apámat is magáztam, így nekem az a természetesebb. Ő is tegezett, mint maga,… vagyis te.
– Jól van, ne erőlködj, majd megszokod – nyugtatta meg László. – Ami ennél fontosabb, hogy ne tekints főnöködnek, inkább legyünk munkatársak.
– Megpróbálom.
– Sok mindenen módosítani szeretnék, és nem csak a lovardában, hanem a saját életemben is.
– Miken változtatnál? – kérdezett közbe Géza.
– Tervezem, hogy kiköltözöm a szobámból, és több időt töltök leendő családommal.
– Évával?
– Igen, és Petrával, szeretem őket – vallotta be László. – Még karácsony előtt összeházasodunk.
– Gratulálok – szólt közbe ismét Géza. – A lovardában, már amúgy is azt sugdolózzák, hogy ebből hamarosan házasság lesz.
– Gondoltam, mivel nem titkoltuk a kapcsolatunkat. De beszéljünk a te munkádról. Szeretném, ha átvennél tőlem pár feladatot. Persze úgy, hogy az eddigi teendőidből az istállótakarítást, és az etetést átadjuk másnak.
– Én örülnék neki, de így is kevesen vagyunk erre a munkára. A többi istállófiú is le van terhelve. Ki venné át az én munkámat.
– Múlt héten jelentkezett munkára egy új fiú. Jövő héten tud kezdeni, ő fogja átvenni a munkádat.
– Milyen tapasztalata van a lovakkal – kérdezte Géza.
– Állattenyésztő a szakmája, most fejezte be az iskolát. A lovakról pont annyit tud, mint minden más állatról, de majd betanítod.
– Nekem, mik lesznek az új feladataim?
– Elsősorban az istállók, és a lovak tisztántartását kell felügyelned, és átveszel minden ezzel kapcsolatos teendőt. A takarmány, és alomrendeléseket ezentúl te csinálod. Tartod a kapcsolatot az állatorvossal, hogy a rendszeres vizsgálatok, oltások ne maradjanak el. Ezen kívül, figyelned kell, hogy mikor melyik lovat kell patkolni.
– Elég összetett a feladat – állapította meg Géza. – Alkalmas vagyok erre?
– Meg fogod tanulni – nyugtatta László. – Eleinte együtt csinálunk mindent, így fokozatosan belerázódsz, addig betanul az újfiú is.
– Ez így már egész jól hangzik – állapította meg Géza.
– Nekem több szabadidőm lesz, amit arra tudok fordítani, amit egyre inkább szeretek csinálni.
– Mire gondolsz?
– Szeretnék több tanítvánnyal foglalkozni. Zsófi ráébresztett, hogy mennyire fontos számomra a versenyzés, és ha én már nem indulhatok, legalább a tanítványaimon keresztül átélhetem azt az izgalmat, ami eddig is hiányzott. Most jut eszembe, meg akartam kérdezni, hogy mi van köztetek Fannival?
– Remélem, hogy van valami – mosolygott Géza. – El sem tudtam eleinte képzelni, hogy egy ilyen lány érdeklődhet irántam. A vágta óta egyre sűrűbben jön, és nagyon sokat beszélgetünk. Holnap lesz az első igazi randink – dicsekedett. – Elviszem moziba, utána beülünk valahova egy italra.
Beszélgetés közben visszaértek a lovardába, ahol Zsófi már várta őket. Géza bevezette Rozsdást a bokszába. László mikor Zsófi elé ért leugrott a lóról, de mielőtt szólhatott volna a lány megelőzte egy nem várt vallomással: – Lehet, hogy terhes vagyok.