A mesélő írógép

Ülök a szobámban és némán meredek rá az előttem feketéllő írógépbetűkre. ,,Valamit írni kéne, de ugyan, mit? " – merengek el magamban. Ahogy így gondolkodom, egyszer csak megszólal egy hang valahonnan:
– Mondd már, kedves barátom, min gondolkodsz?
Felocsúdok. Ez nem lehet a feleségem, neki nem ilyen a hangja, más meg nincs is itthon, csak mi ketten. Hát ki lehet vajon? – morfondírozom. Ismét csak megszólalt az előbbi, kissé gépies hang.
– Kiböknéd már végre, hogy min gondolkodsz? – majd a maga gépies hangján így folytatta:
– Ugye meglepődsz, hogy nem tudod, ki szólít? Látom a meglepett arcodon. Bemutatkozom: én vagyok a Te írógéped.
-Valamit írni szeretnék rajtad, de nem tudom, hogy mit. Valami a lelkemben van. – feleltem, majd így folytattam: – Szeretnék írni valami érdekeset, valami különlegeset az embereknek és nem tudom, mi legyen az.
– Én tudnék írni sok mindenről. Válassz. Ha akarod, én repülőgép vagyok és berepülöm veled a világot. Vagy ha akarod, ,,helikopterrel Újbudán" repülhetsz, de száguldozhatsz a Kamaraerdő zöld lombjai felett éppen úgy, mint az Indiai Óceán habjai felett, vagy az Északi, vagy a Déli Sark felett is. Sőt! Beléphetsz a félelmetes tigrisek, óriáskígyók birodalmába is úgy, hogy egy hajszálad sem görbül. Lehetsz koldus, vagy királyfi, lehetsz akármi, ha elém ülsz és kinyitod a tokomat és befűzöd a papírodat a hengeremre. Csak vigyázz! Engem is karban kell tartani, szalagot cserélni bennem! De ennyi karbantartást csak megér neked a sok ingyen utazás általam térben és időben úgy, hogy közben a szobádból ki sem mozdulsz és egyetlen fillért sem kell költeni a jegyekre, szállásokra stb.? – incselkedett velem az én írógépem. Majd egyszer csak így szólt hozzám a gépem:
– És most ébredj, ne álmodozz ! Tekints rá a papírodra és mondd el, hogy mit látsz?
-Jé, egy mese van itt az ezeregy éjszakáról, egy másik papíron meg a képzeletbeli helikopteren utazás Buda felett és egy másikon megint más írások! Ezeket mond te követted el? – álmélkodtam.
-Igen, a Te fantáziád termékei ezek! – szerénykedett az Én Írógépem – Ne csodálkozz! A gépek azért jöttek létre, hogy mindég és mindenkor az életet és benne az embert szolgálják. Amelyik gép nem ezt teszi, az ne méltó arra, hogy fennmaradjon! Ezt a sok mindent Te találtad ki, benned zajlottak le a leírt dolgok, én csak leírtam a Te lelkivilágod termékeit.
-Igen, meg még ezt a párbeszédet is – tettem hozzá-
Az Én Írógépem szerényen így folytatta:
-Kívánsz még írni rajtam valamit, édes gazdám? Mert ha nem, este van, szívesen nyugovóra térnék, hiszen a gépnek is kell pihenni!
Erre csak egyet felelhettem:
-Örülök, hogy Te vagy nekem. Jó pihenést, jó éjszakát!
Majd tokjába zártam az írógépemet és eltettem az iratszekrény mellé egy csednes, nyugodt, neki kellemes sarokba pihenni.
Holnap majd úgyis újra találkozunk, vagy ha nem holnap, akkor holn ap után, hiszen annyi minden megírni való van még az életben, csak győzzük mi ketten, én és az írógépem a munkát! Ahhoz, hogy győzni tudjuk viszont pihenni is kell!