Kopogtatást hallottam, a bejárati ajtón, amin felül egy téglalap alakú üveg lett bevágva. így meg lehetett állapítani, ha kint várakozik valaki. Csengőt nem szereltek fel, nem is igazán tetszett, de a családi házakban, ez régebben ritkaság számba ment.
Kis idő elteltével újból hallottam. Megállt kezemben a portörlő rongy, és lassan indultam az ajtó felé. Senkit nem láttam, de újból hallottam, most már erőteljesebben. Ami furcsa volt, Dinó, a kutyánk nem ugatott. Elfordítottam a zárba a kulcsot, és ott állt Móki, a mezőőr.
-Hát te? A frászt hozod rám! Olyan kicsinek lettél teremtve, mint a kutya ülve. – mosolyogtam kissé megkönnyebbülve.
– Nem akartalak én ijesztgetni. Jó- jó, csak nem látszott a fejed búbja az üvegen keresztül, ott felül. Hallottam én valami kopogtatásfélét, de egészen nem voltam biztos benne.
– Mi a helyzet? Jól vagytok? Gyere beljebb, ha nem sietsz. Feldobok egy kávét.
– Éppen sok időm nincsen, hoztam egy kis melót a párodnak. Nincs most itthon, intézi a dolgait, de hagyd csak itt nyugodtan. A puskaszíjat kellene megjavítani, ő már tudja, miről van szó, tegnap megbeszéltük.
– Várj! Beviszem a műhelybe gyorsan, no, ülj már le!
Mókinak, roma felesége lett. A szülők hallani sem akartak erről a házasságról. Móki édesanyja a faluban az élelmiszerboltot vezette, apja vasutas volt. Köztiszteletben álló emberek. Testvére diplomás ember, tehetős család lányával állt oltár elé.
Móki is leérettségizett, de tovább nem folytatta a tanulmányait felsőbb iskolában. Értelmes ember volt, jól vágott az esze, minden témához hozzá tudott szólni. Társasági emberként is megállt a helyét.
Ez a mezőőri állás, amikor megüresedett, elvégzett egy átképzést, és elvállalta. Gazdálkodtak otthon, sok állatuk volt, disznók, kecskék nyulak, baromfik.
Mari, a felesége ezért otthon maradt, a két gyerekkel, és tevékenykedett az állatok körül, a háztartás, a gyerek, volt mit tenni nap, mint nap.
Móki szülei szinte belebetegedtek ebbe a házasságba, de semmit nem tudtak tenni, mint beletörődni.
Szidi néni, igyekezett palástolni fájdalmát, de megszerette a menyét idővel. Sok divatos, szép ruhát vásárolt, neki, példát mutatva hetente fodrászhoz mentek együtt, és az unokák is kárpótoltak mindent.
Csinos volt Mari, mindig ápoltan láttam, annak ellenére, hogy a nap sok órájában, az állatok között volt.
Kedvesen beszélt, mosolygott, a gyerekeket szépen nevelték. A házukban patyolat tisztaság volt mindig. Igyekezett. A bőre árulta el, hogy roma, a beszéde, és persze azok a jegyek, amelyek a vonásokat mutatták. Ő nem tanult tovább.
Édesanyja, még az az igazi bőszoknyás cigányasszony, kis ház, szegénység. Ez jellemezte a családot.
Testvérei mondogatták is mindig. – De kikupálódott, kivakarózott, ez a Mari.
A kávé mellett, beszélgettünk egy kicsit, majd ígértem, úgyis megyünk a városba valamelyik közeli napon, és akkor a szíjjal beugrunk, addigra biztosan készen lesz.
Sokszor gondolkodtam én is azon, és nem értettem hogyan keveredhetett össze a Marival? Híre volt régebben, mondogatták, megbolondult ez a Móki. Aztán minden, ami csoda, ez is csupán három napig tartott, az esküvő után.
Egyszer vacsorára voltunk hivatalosak náluk, hát olyan kaját rittyentett, hogy ámulat. Tudva lévő dolog, a romák nagyon tudnak főzni. A húsleves aranylott, az íze fenséges volt, a zöldségek nem agyonfőve, de ízletesen puhára voltak főve. A töltött csirke töltelékében, gomba került, ami egy igazán kellemes ízt kölcsönzött, és a zserbó, az az igazi falusi nem sajnálok semmit belőle kategória volt. Kitett magáért.
Mégiscsak jól választott ez a Móki!- nyugtáztam magamban.
Ez tartott, egészen odáig, míg elérkezett a nap, és az autóba ülve, elindultunk a városba. A puskaszíj az ölemben, készen arra, hogy beadjuk. A nagy meleg miatt az ablakot letekertem, és ahogy befordultunk az udvarba, az autó leállítása után, rikácsolás félét hallottam.
– Mi ez?- fordultam a férjemhez.
– Ki ordibál, ilyen eszeveszettül? Hát a Mari! Nem hallottad még?
– Én? Dehogy hallottam, és micsoda szavak hagyják el a száját! Káromkodások, szitkolódások. Szegény Szidi néni, ha ezt hallaná. Úristen! Egészen letargikus állapotba kerültem.
– Gyere csak be velem. Majd meglátod, nem fogja magát akkor sem visszább.
– Nekem ebből, már most elég volt. Dehogy megyek én beljebb! Add oda, amit hoztunk, és gáz, menjünk innen. – legyintettem.
Móki papucs lett. Nem mostantól, csak én lettem ennek most fültanúja. Aki sűrűbben bejáratos volt hozzájuk az volt tisztában ezekkel a dolgokkal. Állítólag, Mari vitte a puskát, mindenben. A férje ugrott, mint a nikkelbolha, bármi volt is az óhaj-sóhaj. Olyan kétélű lett az egész számomra. A külső megnyilvánulások, mennyire tévútra képesek mindent vinni.
Meggyőződésem, hogy köze nincs ennek ahhoz, hogy Mari roma, mert a magatartás, az származástól mentes.
Mégis több helyről hallottam, hogy kellett ennek a Mókinak roma nőt feleségül venni, és, hogy a fejébe szállt a jólét. Az alaptermészet az megmarad, bármennyire is hiszi az ember, hogy nem. Ami a vérben van, az ott is marad.
Nem tudom. Egyet azért megállapítottam, méghozzá azt, hogy minden szög egyszer kibújik a zsákból.
10 hozzászólás
Kedves Marietta!
Azt szokták mondani, hogy olyan a család, amilyen az asszony. A cigányok is azt tartják közülük valónak, akit cigány anya szült. Ha az apa cigány, de az anya nem az, azt nem tartják cigánynak.
Aki cigány lányt vesz feleségül annak számolni kell vele, hogy a hagyományosan nevelt leány szája igencsak nagy lesz, ha asszony lesz.
Nekem van egy cigány költőtársam a városi íróklubban, amikor bemutatjuk egymásnak az alkotásainkat, hát ő is írt már panaszos verset, hogy világgá menne a felesége szája miatt… 🙂
Judit
Kedves Judit!
Nem ismerem ezeket a szokásokat, de Marinak ezek szerint felvághatták a nyelvét. Olyant már igen, hogy nem jó leállni vitázni, ellenkezni velük, erős a habitusuk.
Nekem is vannak roma ismerőseim, kedvelem őket. Egyiküket kimondottan. Örülök, hogy hozzászóltál. :))
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Nekem nagyon érdekes, ahogyan vezeted az olvasót, bemutatsz egy emberpárt. Mint amikor körbejárunk egy házat, a bejárati "kirakattól" eljutunk a hátsó ajtóig, a szépítetlen valóságig.
Általában ez jellemző a roma asszonyokra. Ritka a kivétel.
Örömmel olvastam!
Ylen
Kedves Ylen!
Édesanyám helyettesített, kimondottan cigány osztályban egy teljes évet. Sokat mesélt, otthon, a tanítványok elmondása, tapasztalatok alapján, és a családlátogatások kapcsán is .
Amikor az ember betekintés nyer, egy család életébe valamilyen formában, persze akaratlanul, akkor érhetik meglepetések. A kifelé mutogatás, a minden rendben színlelés, egy csalóka játék. Persze magánügy, de aki így éli az életét, annak mindig készenlétben kell lenni. Hogy ez a kép maradhasson meg. Nagy meló lehet. :-). Vagy természetes a franc tudja.
A romáknál tudom, ez a játék frankón megy.
Szeretettel:Selanne
Szia Marietta! Számomra azért volt érdekes a történet, mert elég közelről is merem a cigányokat. Gyermekkoromban volt egy nagyon jó cigány barátom, olyan volt velem, mintha a testvérem lett volna, Ismertem a családját, a környezetét. Amit írtál, abszolút beleillik abba a képbe, amit én is megismertem. A Zögling-ben írtam erről a cigány barátomról! Tetszett, nagy érdeklődéssel olvastam! Üdvözlettel: én
Szia Laci!
Igen, aki már nyert betekintést, vagy tapasztalatot, vagy élményt, könnyebben érti miről is Írtam.
Bár, sok nem roma családnál is megtapasztalható, csak idő kell mindenhez. A kifelé mindent kedvezőnek mutató, szépnek, rendezettnek, aztán van a szöges ellentéte.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Érdekes történet, jól megírva!
Szeretettel: Marica
Köszönöm szépen, Marica!
/Szép a neved/ :))
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm,hogy betekintést kaptam egy dologról,
amelyröl halvány fogalmam sem volt eddig!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Már ezért megérte akkor, feltennem ide. 🙂 Köszönöm, hogy jöttél.
Szeretettel:Selanne