A mosolygós alma története
Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy nagyon kreatív emberke, aki egész nap a vevőket szolgálta ki. Mikor üres volt az üzlet, gondolta, feldobja valamivel a pult arculatát. Kiválasztott egy szépen mosolygós almát, és citromlé segítségével, smile-t varázsolt, gömbölyded formájára. A vevők csak mosolyogtak, és egyre többen jöttek megcsodálni a mosolygós almát. Hiába kérték, az eladó nem adta, amíg oda nem tévedt egy anyuka a kisfiával. A kicsi nagyon szerette volna a mosolygós almát. Olyan szépen nézett az eladóra, hogy végül is a mosolygós almával távoztak. Otthon aztán fő helyre került az alma, és mosolygott még a kisfiúra pár napig. Akkor hazament látogatóba a nagyobbik gyermek, és elkérte az almát, amelyen már kezdtek jelentkezni az öregedés jelei. A tesó nagy örömmel mutatta meg otthon a párjának, akinél történetesen ott volt az anyukája. Neki is megtetszett az alma, és a tesó neki adta. Anyuka haza vitte, és mint egy kis kincset. A férjnek megmutatta. Jót mosolyogtak. közben a férj szemügyre vette az almát, a matricát le akarta törölni. Ez nem sikerült, mivel a piros részt a citromlé kiszívta. Ő is elkérte, hogy beviszi a munkahelyre megmutatni a kollégáknak, mert ilyet még ő se látott. Közben a mosolygós alma egyre csak sóhajtozott. Nem akart megöregedni. Azon gondolkodott, hogy miként vehetne már rá valakit, hogy beleharapjon, és jóízűen megegye. Elege volt már a népszerűségből.A férj munkahelyén is megcsodálták, de akkor azt gondolta, ha megüti magát, és elkezd barnulni itt ott, akkor nem fog megráncosodni, és nem veszíti el üdeségét, zamatát. Ezért addig addig mocorgott, amíg egyszer csak megindult nagyot huppanva elgurult. A férj utol érte, és azt mondta. Meg akartál lógni, kis barátom? Feltette úja az asztal közepére, és elkezdett falatozni. Te majd később jössz , kacsintott a mosolygós almára. Így történt hogy amikor felriadt álmából, akkor egy hideg zuhany alatt lubickolt. Utána szépen megtörölgették, és hamm beleharaptak mosolygós arcába. Az almának sajgott minden egyes harapás, de boldog volt, mert nem érezte többé haszontalannak magát. Szép lassan elfogyott, és a megfelelő helyre érkezvén tápanyaggá alakult
2014-02-11
kedves
Folytatom a mesét:
Teltek az évek, mire egyszer az alma megint a feleség képernyőjére került. Mosolygott magában, mert rögtön eszébe jutottak azok a pillanatok, amikor megérkezett a mosolygós almával. Azonnal tovább akarta adni az alma történetét a kis unokájának, aki időközben megtanult olvasni, és szerette volna vele elolvastatni. Később persze el akarta mondani, hogy ez a történet az ő nagypapájáról szól. Ám valahogy nem sok kedve volt a kis legénynek, hiába hívta a mami . Anyukája mégis átküldte. Ő durcásan mezítláb kelletlenül átsétált a másik szobába. Anyukája a papuccsal a kezében után, és ráparancsolt hogy bújjon bele. A mami csak nézte a jelenetet, magához húzta a kis unokáját, és azt mondta. Gyere mesélek neked valamit. Közben pillanatok alatt kapott egyet a buksijára, mert dacoskodott. A maminak ideje sem volt elhárítani a fenyítő kezet. A kis unoka, meg sírva fakadt, kiugrott a mami öléből, és átrohant a másik szobába. A mami könnyes szemmel nézett utána, de nem tett semmit, csak csendesen becsukta az ajtót, leült, és megírta ezt a történetet. Közben potyogtak a könnyei. Majd máskor, ha már nagyobbacska lesz, gondolta, talán erre téved és elolvassa ezt a történetet. Akkor majd megérti mennyit jelentett volna a maminak. ha nyugton marad az ölében és együtt olvassák el a mesét, amit a mami régen írt egy mosolygós almáról, amit történetesen az ő nagypapája evett meg a végén, aki más akkor nem volt közöttük.
2017/02/11
kedves51
4 hozzászólás
Vidám is szomorú is drága Anikó!
Az eleje bájos tanmese, de fel kell nőni ahhoz, hogy megértse egy gyermek, hogyan működik az élet, hogyan múlik el.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Icu!
Igen meg kell érteni… puszim küldöm.
Anikó
Nagyon szép mese kedves Anikó !
Egyetértek Icával, bizony meg kell érteniük, így kell felnőni.
Nagyon tetszett !
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Ma megint ide keveredtem..
és igen!.. talán majd egyszer, amikor már a mami sem lesz köztük.. és picit nagyobbacska lesz.
baráti ölelés
Aniók