A negyedik nő 18+

Mi a francot keresek én itt? – kérdezte Edvárd magától a sötétben
Ez a csaj nem enged be a bugyijába. Na jó, picit talán igen. De mikor odakerülnék, hogy bedolgozzam neki a lompost, egyszerűen eltol magától és közben ezt nyöszörgi a fülembe:
– Ne! Ne! Ezt most ne!
Már egy ideje tollászkodunk itt egymáson, mint a francos vándormadarak. Kissé verejték szagú ez az egész.
Edvárd eddig négy ilyen nőbe botlott. Ez volt a negyedik. Tiszta időpocsékolás. Eddi nem volt egy erőszakos se egy rámenős figura. Tiszteletben tartotta a nőit. Ha összejött, akkor összejött, ha nem, akkor nem. De ezt a baszakodást ki nem állhatta. Az ehhez hasonló sztorikat kudarcként élte meg. Soha nem volt az a skalpgyűjtő tipus. Ő csendben evezgetett és türelmesen lavírozgatott, míg a hálójába nem akadt a számára megfelelő fogás. de néha, mint ahogy a példa is ezt mutatja megharcolt a napi "betevőért".
A nők, akikkel megismerkedett gyakran meghívták és beengedték lakásaikba. Némelyik még főzött is neki. Édesek és kedvesek voltak, de azzal is tisztában voltak, hogy a következő lépéseket ők irányítják.
A lány felült. Edvárd már rég az ágy szélén gubbasztott és majd szétrobbant, de nem mutatta. Nála a tartás erénynek számított. Egyetlen egyszer sem akarta megadni azt az örömöt a másik fél számára, hpogy epekedése a szex után felszínre törjön és elveszítse ezt a csatát elméletben, amit már gyakorlatban úgyis elveszített
– Ne haragudj, de nem megy – közölte Glória.
– Akkot mi a frásznak hívtál ide?
– Fogalmam sincs. Talán mást képzeltem.
– Mégis mit?
– Nem tudom. Egyszerűen meggondoltam magam és kész.
– Ez őrület – mondta Eddi. – ezért volt ez a nagy hajcihő? Főzőcske, gyertyák, satöbbi?
– Nekem ez nem volt fáradtság.
– Viszont nekem annál inkább fáradtság. Kibaszott fáradtság.
– Lehet, hogy csak látni akartalak.
– Tessék láttál
– És beszélgetni.
– Tessék beszéltél
– Ne légy cinikus és főleg ne ilyen paraszt.
– Egyik se szeretnék lenni. De számomra ez kibaszás
– Igen?
– Igen.
– Megtudhatnám, hogy miért tartod annak? – kérdezte Glória
– Rém egyszerű kedvesem. Mert a hiúságomon esett csorba.
– A hiúságodon? Miért? Mert nem engedtem, hogy megfarkalj az első randinkon?
– A másodikon – jelentette ki Eddi.
– Tényleg? Akkor csak hazakísértél.
– Mindegy Glória. Hagyjuk a matekot. Egy kielégületlen szarnak érzem magam.
– És én, hogy érezzem magam Eddi?
– Az a te dolgod. Mindenesetre nekem megvan a véleményem
– Nekem szintúgy az ilyen szaralakokról.
– Remek.
– Tűnj a francba! Te szemétláda! – harsogta Glória
– Ezer örömmel – Válaszolta Eddi.
Szeretet volna még hozzá fűzni valamit, de nem sok értelmét látta.

Eddi ült továbbra is az ágy szélén. Glória felkelt és felkapcsolta a villanyt. Ezzel tudatára adta Eddinek, hogy végképp elszálltak az esélyei a kivilágított szobában.
Eddi hallgatott. A dialógus, amit rögtönzött gondolatban, valahogy most nem tört felszínre.
Az óráját bámulta. Az éjszakai műszakig volt még háromnegyed órája. Felállt és elköszönt. Semmi felhajtás. A hormonjai a sztratoszférát bökdösték. Sétálnia kellett. Megállt egy bokornál és vizelt egyet. Fájdalmas volt és szomorú
Beért a munkahelyére és tette a dolgát.
A gondolatai úgy fél óráig még a múlt eseményein pörögtek, majd szép lassan kihunytak
Glóriával sohatöbbé nem látták egymást.