A néni

Miután meggyőződtem, hogy minden gép áramtalanítva van és sehol nem ég a világítás a kabátom után nyúltam és kezemben a slusszkulccsal az ajtó felé mentem, hogy véget vehessek ennek a napnak. Amíg a zárral vacakoltam egy halk „Jó estét” hangzott el a fülem mellett.
Megfordulva egy idős nénit láttam a fal mellett.
– Mondja kedveském, van még bent valaki? Esetleg egy doktor? Szemész?
– Már nincs fent senki. – a kulcs végül a zárba került és én elfordítottam.
– Holnap reggel kilenckor tessék visszajönni.
A néni halkan elköszönt és háttal fordulva nekem a szatyrát nézte. Nem mozdult. Egyre csak lefelé, a szatyor belsejébe lesett.
– Tudok esetleg segíteni? – a néni felém fordult, majd megint a szatyrát nézte. Pár pillanat múlva újra rám nézett, mosolyogni próbált és azt kérdezte.
– Mondja kedveském, ha valakinek a szeme vörösen csillog és nagyon fájlalja, mit kell adni neki?
Elmosolyodtam. Talán épp egyik rokona, vagy ismerőse betegen fekszik otthon az ágyban.
– Szemcseppet szoktunk felírni neki, de ha eltetszik hozni holnap, esetleg megnézzük, hiszen lehet, hogy kötőhártya gyulladást kapott. Arra még gyógyszert is kell ám íratni.
A néni zavartan toporgott, nem tudta mit tegyen.
– Minden rendben? – kérdeztem.
– Tudja, azért jöttem önökhöz, mert este kilencig volt a nyitva tartás. – a faliórára pillantott, amin már negyed tíz is elmúlt.
Belenéztem az aggódó néni szemébe és nem kerülte el a fegyelmemet remegő keze, ahogy a szatyrot szorongatja.
– Milyen messze lakik a rokona?
– Milyen rokonom? – kérdezett vissza.
– Akinek a szeme vörösen csillog és fájlalja. Esetleg megnézném.
– Á nem kell mennie sehová. – rám nézett, és kisszatyrát kinyitva egy apró házi cicát vett elő, ami épp, hogy elfért remegő kezében.
A néni most talán még jobban összehúzta magát, mint eddig.
– Tudom én, hogy maguk nem foglalkoznak állatokkal, de sajnos az állatorvos ma már nem volt hajlandó fogadni és azt reméltem…
– Tessék jönni. – már nyílt is az ajtó és felkísértem a rendelőbe.
A néni lassan vette a lépcsőfokokat, miközben a cicát nyugtatgatta.
– Ne félj kincsem, jó kezekben leszel.
A vizsgálat kimutatta, hogy egyszerű huzatot kaphatott a cica. A fiókból egy teli szemcseppes üveget vettem elő.
– Tessék este és holnap reggel a szemébe cseppenteni.
A néni hálásan a pénztárcája után nyúlt.
– Tessék hagyni. De kérem, holnap mindenképp vigye el egy állatorvoshoz.
A néni szemében a könnycsepp olyan fényesen csillogott, mint a sarkcsillag. Pár perc múlva elment, kezében a kiscicával. Én csak néztem, ahogy az ajtó becsukódik mögötte és a téli havas úton hazaindul.
Kezében a szatyorral.