Mindenki életében van egy időszak. Egyidőszak, amit nem lehet elfelejteni. Ami egy életre szóló emlék, élmény. Aminek minden egyes pillanata, minden egyes rezdülése veled marad életed végéig. Amire öreg korodban is ugyan úgy emlékezni fogsz, mintha tegnap lett volna, mert ez az esemény egész további életed alapjául szolgált. Megváltoztatta a világról alkotott képedet, a helyzetekhez való hozzáállásodat, új embereket ismertél meg esetleg közben, akikkel talán soha sem találkozol többet. De itt nem ez a lényeg. Maga a pillanat. Az, hogy ott, abban a helyzetben mit gondoltál, mit láttál, mit éreztél, miközben a madárraj repülése alatt megnyomtad a fényképezőgép gombját rájuk irányítva a lencsét, vagy hogy a tó és az ég találkozási pontját kerested a szemeddel a messzeségben kutatva valahol, miközben az ismerőseid, akikkel soha sem gondoltad volna, hogy ilyen eseményt hoz majd össze az élet, a sziklákon fel-alá sétálva gyönyörködtek a tájban. De az élet mindent elrendez. Összehoz olyanokkal, akikről sohasem gondoltad volna, hogy találkoztok, eljuttat olyan helyekre, amikről álmodni sem mertél volna. Ezek azok a pillanatok, amikhez tűzön-vizen át ragaszkodni fogsz és bármi történjék, soha sem fogod elfelejteni. Amik még életed utolsó pillanataiban is leperegnek majd előtted, mert ezekért érdemes élni.
1 hozzászólás
Kedves melaszpuding!
Igen, köszönöm a pillanatot!
Szeretettel: Szabolcs