Hétfő reggel 9 óra van. Csörög az órám, hirtelen felriadok és a vekkerre csapok. Következő percben már a zuhany alatt tusolok, és a fogam mosom, hogy szép és üde legyek a pszichológusomnál. Tetszeni akarok neki. Határozottan kijelentem, ő a tökéletes nő nekem. Magas, kecses a járása, az utcán bármelyik férfi utána fordulna és randira hívná. Éppen ezért kell cselekednem gyorsan, míg el nem halásza előlem valaki.
Na igen, és a hangja édesen csengő, lágy, olyan mint egy zongora. Megszólal és rögvest kiráz tőle a hideg. A szeme olyan, akár az égbolt, nagy és kék színű, és ha belenézel, látod magad, amint bután nézel rá. Már-már annyira fürkészed a tekintetét, hogy elkezdesz magadban mosolyogni, hátha meg lesz azaz esti vacsora. és akkor jön az újabb kérdés tőle… Igen, azok az unalmas kérdések, amitől a falra tudnék mászni, de mégis maradok, és tovább hallgatom, ahogyan beszél hozzám. Artikulált hangom kérdezi tőlem:
– Mi a hobbija?
– Mi a hobbim? Ez egy igen bonyolult, de mégis egyszerű kérdés. A nők. Imádom a szép hölgyeket. Magas, hosszú combú, karcsú lábakat szeretem, nagy kerek hátsóval, szép arccal, és legyen jól hangolva, mint egy gitár. Kielégítő a válaszom? – felelek mosolyogva, szerényen.
-Szóval nem veti meg az egy éjszakás kalandokat sem, ezt értsem így? A felesége szerint, aki szintén a páciensem. ön egy szexmániás, vén kéjenc. Ezt tagadja, vagy hajlandó bevallani? Hány éve is házasok? Miért romlott meg a kettejük közti viszony? – kérdezi tőlem.
– Igen, nem vetem meg, de ezt ha kérhetem, és maga mint orvos, ne említse a feleségemnek, tudja baj van a szívével, ezáltal nem tudunk elegendő alkalmat megragadni az ágytornát illetően. Akárhányszor belekezdünk, a nejemnek felmegy a vérnyomása. Ez itt a fő gondom. Nekem viszont nem elég a heti egy alkalom, amit ő tud nyújtani, és így máshol keresem a vigaszom. Tudja azok a fránya hormonok, még ennyi idősen is dolgoznak a férfiakban. Már próbáltam a jógát is, de nem segített, így maradnak a hosszú combú hölgyek a bárból, ahol heti kétszer-háromszor megfordulok és leiszom magam bánatomban.Még csak negyvenöt éves múltam idén. Nem hetvenéves, aki elvan otthon, nincsenek erekció, mert már kiműtötték a prosztatáját. Mondja el mit tegyek! kérem, legyen szíves!
– Nagyon helyes, hogy ezt elmondta nekem. Jó úton jár a gyógyulás felé Peter! Folytassa kérem! Tehát a kimaradt kérdésem: mióta házasok Elenával?
– Kemény húsz éve. Amikor megismerkedtünk, teljesen elbűvölt az egész kisugárzása, a mosolya, a lábai, a feneke, meg minden ami csak rajta és hozzá köthető volt. Két éve kezdődtek nála a vérnyomás problémák, addig semmi gond nem volt a nemi életünkkel. Állandóan fájt a feje, nem érezte jól magát, ezáltal a pásztorórák is ritkultak, amitől én csak egyre jobban elkeseredtem. Próbáltam segíteni neki, de nem volt hajlandó erről beszélni. Igen, bevallom, sokszor néztem a pohár fenekére eleinte… Majd jöttek az egy éjszakás kalandok. Amikor hazamentem,már nem mondtam a nejemnek, hogy szeretkezni akarok vele, csak mellé feküdtem, mint egy rongybaba, és horkoltam is. Már szexuálisan se tudtam ráhangolódni az utóbbi időben, csak a többi nő érdekelt. Cseverészni se tudok már miről vele, olyan mintha nem is ismernénk egymást egy ideje, elbeszélünk egymás mellett. Már nem aggódom mi lesz a kapcsolatunkkal. Részemről vége van, Nincs mit ezen gondolkodni. Őszintén? El akarok válni tőle, független férfi akarok lenni. Unom már a szürke házaséletet vele. Élni akarom az életem nélküle. Hiszem, hogy van életem utána is.
Tudja milyen érzés mikor nincs meg a családi idill, mikor hazamegy a munkából? Nem várja semmi étel az asztalon, senki nem szól magához, csak a négy fal veszi körül? Szerintem fogalma sincs. Maga csak itt ül, és hallgatja mások baromságait. Félreértés ne essék, nem kritizálni akarom, meg sértegetni, de… Várja önt valaki egyáltalán otthon? Volt valaha szerelmes? Én igen, csak sajnos, kiégett a szikra az utóbbi két év alatt.
Miért mosolyog? Netán vicces? Én nem kérdezhetek?
– Mosolyogtam? Dehogy.
– Határozottam kijelentem, ön mosolygott. Megszegett egy szabályt. Tehát, ha lejár az egy óra, én jó fej leszek, és nem írok a honlapjára, hogy kinevetett. Cserébe ön eljön velem vacsorázni, és tovább firtatjuk a savanyú szerelmi történetem.
– Ha felmer írni, válaszolok… Odaírom, hogy kikezdett velem, és amit ön nem tud, a beszélgetést rögzítettem imént.
– Az jó dolog… tényleg? Áruljon el valamit még : miért lett pszichológus?
– Kint van a honlapomon elolvashatja…
– Igazán? Én az ön hangjával szeretném hallani, az jobban tetszik, mint egy üres, semmitmondó szöveg, amit olvasni kell… Hallgatni jobban szeretek, mint olvasni.
-Peter, lejárt az idő. Azt hiszem mindent megbeszéltünk, de ha nem, akkor itt a privát számom, és hívjon fel, kérem! – kacsintott rám, és megint mosolygott.
– Ezt most nem értem… Minek adja oda a saját privát számát?
– Hívjon fel holnap napközben, és megtudja a választ rá. Szép napot!
– Jó… Rendben.
Felálltam a kanapéról, és a zakómért siettem. közben töprengtem, miért történik ez velem. Tuti valami csel…, de mi lehet az? Köszöntem illedelmesen, majd kiléptem az ajtón. Beültem a kocsiba. Annyira elgondolkoztam, hogy nem bírtam tovább… fél óra is eltelt mire úgy döntöttem, nem várok holnapig tárcsázom a számot. Megtörtént. Beleszólok:
– Üdvözlöm. Peter Johnson vagyok. Emlékszik rám? Most voltam nem rég önnél, már nem bírtam tovább, így úgy gondoltam most hívom fel. Nem zavarok? – mondtam vigyorogva.
– Nem zavarsz Peter, de… Elena vagyok, a nejed. Megtudhatnám kinél voltál imént? Ki adta meg a telefonszámom neked, az újat?
Ültem és köpni-nyelni alig bírtam. Szorított a nyakkendő is…. úgy éreztem megfulladok…
Elena tovább beszélt a telefonban, már annyira alfában voltam, hogy olyan volt, mintha hangárból beszélne. Torzult a hangja.
– várj egy kicsit… úgy érzem, megfulladok, lazítok egy kicsit a nyakkendőmön.
Csak kapkodtam tovább a levegőt, mire benyögtem a telefonban:
– Válni akarok! elegem van belőled! Élni akarom az életem! Remélem megérted…
– Rendben Peter, én is tartozom egy vallomással:leszbikus vagyok! A saját nememhez vonzódom, és erre két éve jöttem rá. színleltem a fejfájást mind végig. A vérnyomás problémát is. Makk egészséges vagyok. el akartam mondani, de… te minden éjszaka hulla részegen jöttél haza, és nem volt alkalmam rá. Nem haragszom rád, hogy lefeküdtél nőkkel, mert én is ezt tettem. Ne haragudj…
– Micsoda? Az nem lehet! Ismételd meg… Nem kapok levegőt, úristen!
– Peter, leszbikus vagyok! válni akarok!
Zúg a fejem… érzem, hogy ver a szívem. rosszul vagyok. elhagy az erőm. Eszembe jut mi lenne a bíróságon a váló okunk: "Feleségem leszbikus, de ne aggódjon bíró, mert én is lefeküdtem mellette pár nővel. "
Ekkora szégyent nem bírnék elviselni… Töprengek mit tegyek…
A töprengésből ájulás lesz, az ájulásból kórházi ágy… szívinfarktus gyanúval…
A kérdés túlélem-e a traumát, amit a feleségem okoz, vagy örök nyugvásra térek…
Meghagyom nektek, én most alszom egy ideig…
Szép álmokat addig is!