A rántott hús metafora

Amikor panírozni tanultok, senki nem mondja meg, hogy a rántott hús készítése maga az élet.
– Fogd azt a darab húst, mosd át szépen, fűszerezd meg, most fel fogjuk öltöztetni.
A halott szerv ruhát kap. Megkap mindent, ami csak kell neki ahhoz, hogy ínycsiklandóan nézzen ki, hogy szeressék.
A liszt mindennek az alapja – oltalmat adó cipóba bújik a magyar ember. A liszt selymes, fehéren csillog, mint a hintőpor. Lágyan érint, hús és hús egymásnak feszülésének elválasztása. Rátapad, megfogja, finom burokba vonja, mint édesanya a gyermekét.
Utána a felvert tojás jön, nyúlós-nyálkás. De mielőtt a húst belemártjuk, a tojást meg kell repeszteni, nekivágni valaminek, szétszedni az ő védőburkát. Beleöntjük a tálba. A sárgája szép kerek, kontrasztban áll a fehérje részével.
Hozzáérni először nem túl kellemes, mintha csak egy selyemmocsárba ragadtunk volna. Mégis, aki egyszer kipróbálta, nem adná oda semmiért. A tojás egy félig élet. Kell a húsnak a máz, a szépen csillogó sárgás védőburok. Könnyen tapad a lisztre, teljesen bevonja az életet. Nincs kiszáradás.
A hús megint védtelen, csak folyik körülötte a máz, nem tud mit kezdeni, úgy érzi, megfullad a sok nyálkától.
Az utolsó lépés a prézli, avagy zsemlemorzsa. Keményt burkot ad, szilárdan védi a kiszolgáltatott húsdarabot. Jó erősen beletesszük, minden irányból beprézlizzük, hogy ki nem maradjon egyetlen rész sem, ami a lágy tojásé lenne. Az végső réteg a folyamat befejezése, a fő védelmező, erős páncél. Így már lehet sütni a húst, már nem fog neki nagyon fájni – leszámítva az égési sérüléseket.
Az olajt erős lángon felforrósítjuk, majd óvatosan, egy fém fogó segítségével belehelyezzük a panírozott húst. Ég, tüzel, lángol. Szinte sikít, de az olaj sistergése elnyomja. Sütés közben vígan énekelhetjük az Ég a város című népdalt.
Miután a húsdarab minden oldaláról életét vesztette, megsült, az közepe fehérré vált, kivesszük, és egy tálba helyezzük.
Frissen fogyasztva a legjobb bekebelezni. Minden falatot óvatosan rágunk; valamiféle tiszteletet ezzel megadva a sült, halott húsnak, mely gyomrunkban reinkarnálódik. Ha szerencsénk van hozzá.