1. fejezet
Mason Michael Matthews
A walzer hangjai lengték be a folyosót. Megálltak a bálterembe nyíló, faragott ajtó előtt. A tölgyfába bevésett harci jeleneteket arannyal cikornyázták. Az ajtó előtte álló két strázsa kezében lévő három méteres dárda eltörpült a bejárat méretei mellett.
Mason sajnálta a köznép csoportjához tartozó két szerencsétlent, amiért itt kellett díszelegniük őrségben a tavasz köszöntő bálon. Együtt érzett velük, hiszen maga sem vágyott eme úri szórakozásra.
– Őfelsége a király, a királyné, és Mason királyi herceg – harsogta a reszelős hangú konferanszié.
Látatlanból tudja, miként zajlott le ez a pillanat. A bemondó koppantott egyet minden titulusnál a fej magasságig érő, kétméteres botjával, melyen a hat hercegi család címerét ábrázoló szalagokat erősítették, a tetejére pedig a királyi hatalmat jelképező ezüst spirált helyezték. A terem pedig fényárban úszott, mindenből a szemérmetlen gazdagság áradt. Mindenütt kristály edények, selyem szövetek és gyémántból faragott szelencékbe zárt energia. Nemesi rendezvény lévén ez elengedhetetlennek számított, hiszen a bárói rangig minden arisztokrata megjelenhetett, és ők kevesebb pompával nem érték be. A házigazda pedig enélkül szégyenkezhetne és előkelő körökben mellőznék a társaságát.
Az ajtót a két strázsa kitárta előttük, a teremben mindenki feléjük emelte a tekintetét és az uralkodó család a fennhéjázás minden gőgjével belépet. Mason irtózott tőle, noha elkerülhetetlen számára ez a viselkedés. Egy mezei uralkodónak sem lehetett hétköznapi élete, a Matthews családnak végképp. Nemcsak egyszerű uralkodócsaládnak számítottak, hanem az extracție-k királyi házának. Lényekének, melyek más élőlények energiáját csapolják le és a természetfeletti világ meghatározó teremtményei. Adnak a szavukra és kijelölhették a természetfeletti világ a politikai fősodort. A természetfelettiek lények mágikus szövetségének, a MCMC-nek is vezetője volt az extracție király.
– Mosolyogj fia, egy királyi sarjhoz illően – szólt rá az apja.
Nem nézett a fiára, csak felszegette fejjel haladt lefelé a lépcsőn. Az ifjú követte az utasítását. Az alattvalók sorra hajoltak meg előttük. A hercegi családok vezetői előtt elhaladva a szikár termetű király – Aaron Matthews – egy elegáns kézmozdulattal üdvözölte őket. Az ovális arcú, görbült szemöldökű férfi már megjelenésével eleganciát sugárzott.
– Ő méltóságod – hajolt meg Campbell herceg, az európai területekért felelős extracție és az estély házigazdája egyben.
Körülötte állt a családja: szorosan mellette a felesége Brigitte hercegné, a két lánya a háromszáznegyvenegy éves Leola, az alig kétszáz éves Lizette. A két hölgyemény le se tagadhatta germán származását. A hosszú hamu szőke haj, világos bőr – majdnem, mint a hó –, kiálló állkapocscsont, közepes termet pont mint anyjuk. Cseppet se örököltek apjuk kerekded arcából és rövid orrából szerencséjükre.
– Campbell herceg – köszöntötte az uralkodó.
– Engedje meg, hadd ajánlhassam Lizette hercegnőt Mason királyi hercegnek, mint leendő ara jelöltet.
Mason fogadhatott volna David kuzinjával, hogy az európai herceg ezen az estébe beajánlja a lányát. Miért is cselekedne mást? Mason Michael Matthews, az extracție világ elkövetkező királya, aki apja uralkodásának kétezredik évében átveszi a trónt.
A rinktik – energiai gyűjtők – uralkodói házában két fiú gyermek született, így nem akadt, akit feleségül vehessen, ahogy ezt tette apja anyjával. Ezért asszony után kellett nézni egy elrendezett házasság helyett. Nem tehetett mást. Több tízezer évre visszanyúló szigorú törvényeik szerint a béke érdekében a két faj között a királyi herceg és a rinktik hercegnő összeházasodtak. Ha ez kivitelezhetetlen, kimaradt egy generáció. Ekkor a extracție világ leendő uralkodója fajtája hercegi, őrgrófi és grófi családok hajadonjai közül választ feleséget. Ennek értelmében a királyi hercegnek kétszáz éves kor óta minden család, ahogy a lányuk elérte a kétszáz évet felkínálják feleség gyanánt.
A választást az elmúlt tizenkét évben sikeresen elodázta. Rávette apját, engedje meg, hogy az emberek között elvegyülve kiélhesse a vágyait az önmegvalósítás iránt. Ennek jegyében színészek állt. A világ, mint híres brit előadóművészt ismerte. Apja viszont kezdte a pórázát szorosabbra húzni. Kijelentette, az utolsó szerepét vállalhatja el, aztán vissza kell térnie népéhez, egy évig udvarol a választott hercegnőnek, eljegyezi és fél év múlva elveszi.
– Örömömre szolgál Manual herceg.
Az ezerhétszázhuszonkét éves herceg elégedetten festett. Nem úgy mint Mason. El kellett, hogy vegyen egy nőt, akit nem fog szeretni. Igaz, tarthatott mellette megannyi szívének kedves kurtizánt, noha az nem ugyan az, mint szerelemből házasodni. Apja szerint egy uralkodónak a sorsa a vezetés és nem a szerelméért feláldozni mindent, káoszt hozva a népek között és a természetfeletti világban. Aaron király könnyen beszélt, a Kristine királynéval kisgyerekkoruk óta egymásba voltak habarodva.
– Megtisztel Campbell herceg, eme nemes virágszálat, melyet házának legbecsesebb kertjében nevelt nekem ajándékozza.
– Lekötelez, Mason királyi herceg –hajbókolt.
A zsugori herceg, aki még az új báli ruhára is bánná a pénzt, ha nem röstellné, hogy elmarad a legújabb úri divattól, eléledten nyugtázta a szavait.
– Hercegnő, – tartotta a királyi herceg a kezét Lizette felé – ajánlkozhatom a ma esti partnerének?
A lány elvörösödött. A trónörökös kérte fel, egyértelmű volt, hogy csak egy bolond utasította vissza. Ám a lány meg se mozdult. Brigitte hercegnő egy kecse mozdulattal oldalba lökte, miután Campbell herceg haragtól fűtött teintettel nézett rá, ami kezdett feketévé változni.
– Igen, Mason királyi herceg – felelte Lizette.
Az apró fehér kezét Mason tenyerébe helyezte. Komolyan tartotta tőle a királyi herceg, hogy össze fog esni a lány az izgatottságtól.
– Folytatódjék az este – zengett a király robusztus hangja.
A zenekar erre a klasszikus angol keringőt kezdte játszani. Lizettét a táncparkett közepére kísérte Mason, megtartva a tisztességes távolságot. Feltételezte, nem merné megszegni a hercegnő az etikett szerinti távolságot. A bátrabb és felvilágosodottabb lányok intimnek számító közelségben léptek hozzá ilyenkor. Tény, ami tény elég lett volna egy éjszakát hálnia a királyi herceggel és törvény kötelezne a házasságra, ha gyermek áldás lenne az éjszaka gyümölcse.
A párok ezalatt sorra csatlakoztak hozzájuk, néhány perc múlva megannyi színes szoknya forgása borította be a táncparketett. A hercegnőn látszott, igyekezett zavarában elkerülni, hogy Mason a lábára lépje. Túl élte volna a királyi herceg, azonban az etikett szerint ez egy kisebb felségsértésnek számított.
Együtt érezett szegény teremtéssel a királyi herceg. Nemcsak vele kellett táncolna, hanem a rá szegeződő több száz szempár gyilkos tűzét is érezhette a magán, amit azon nemesek küldtek felé, akiket kitúrhatott a kegyből, hogy az uralkodó család részesei legyenek.
Katalin/Kathlyn Kovács
– Jaj, ne! Elkésem az egyetemről!
Fogalma se volt, hogy megint miként lehetett képes lenyomni az ébresztőórát és tovább aludni. De összehozta. Felpattant az ágyból. Gyorsan magára kapkodta a farmert és a pólót. Egy röpke megállót tartott a tükör előtt, hogy mentve a menthetőt összekösse a rakoncátlan göndör tincseit.
– Legközelebb a szoba másik végébe teszem az órát – morogta.
Lerohant reggelizni, amire hosszú három perce maradt. Tíz kellett, amíg elért a vasútállomásig, meg öt, ha a szomszéd kutyái kint garázdálkodtak és még öt a fürdőben.
– Basszus! Csak tizenhat percem maradt. Francba, ne legyenek kutyák. Kelle egy fogmosás.
Amint végezett a fürdőszobában a nappaliba rohant, felkapta a laptop táskáját és elindult.
– Sikerült!
Kapkodta a levegőt és fájdalom nyilallt a lábába, azonban még két percet várnia kellett a vonatra. A fekete szövet kabátját a hátára terítette és a zöld csíkos sálját a nyakába hagyta lógni. Másfél órányi zötykölődés várt rá Debrecenig, így befészkelte magát az ülésbe. A méreg zöld plüss ülés kényelmes volt, ha maga a kocsi fala és padlója koszos is. Az ablak üveget pedig kívülről összekarcolták.
Ette a kíváncsiság, hogy kapott-e e-mailt Michaeltől, így némi internetezés mellett döntött. Mich, az amerikai levelező társa, akivel már november óta ismert. El se hitte, hogy végig levelezték a karácsony másnapját és a szilvesztert. A férfi egy hónappal azután jelentkezett, hogy regisztrált egy külföldi levelező partnereket kereső oldalon. Az első hetekben több kétes alaktól is kapott Katalin üzenetet. Az egyik azt állította katona, aki a spanyol államfő testőre. Egy másik – aki egy negyvenkét éves férfi volt – már az első levelében magához invitált ki Dél-Afrikába. Már lemondott, hogy találjon egy rendes levelezőtársat, amikor Mich írt. Elsőre vonakodott válaszolni. Két nap múlva mégis megtette, meggyőzte, hogy csak a hobbijáról érdeklődött és az övéiről beszélt, mint a kemping és a színjátszás, amiről kiderült a munkája.
A leveles ládában már ott várakozott egy e-mail tőle:
Drága Kate,
Megkaptam a szerepet! A castingon a nagy riválisaimat, mint Kevint és Thomast utasítottam magam mögé. A rendezőt megfogta a lehengerlő brit akcentusom. Három évig, így nem kell városból városba ingáznom. Ezért szeretnélek meghívni magamhoz San Franciscoba. Igen válasz esetén szerzek munkát, a szállástés. Nyár elején már jöhetnél is.
Love
Michael alias Lord Drakula Basarab, Havasalföldi fejedelem
Nagyokat pislogott a lány. A kallernek többször kellett szólnia, mire felfogta, hogy mellette állt és a bérletét akartja csekkolni.
– Köszönöm – mondta bosszúsan.
Visszaadta a bérletet és a diákját. Katalin erőltetetten mosolygott. Ez már így is úgyis cinkes helyzet volt.
Mich levele meglepte. Beszéltek már róla, hogy jó lenne személyesen találkozni nem csak e-mailben értekezni vagy Skype-on csevegni. A levele viszont váratlanul érte. Próbálta magát elképzelni Amerikában, az egyik színészcsillag Michael Matthews vendégeként egy évig. Ez nehezére ment. Egykor az is meglepett ki is ő valójában: Mr. Magas, smaragdzöld szemű, vöröses barna hajú, lányok millióinak álma Matthews.
– Michaelről álmodozol? – kérdezte Ágnes.
Ágnes volt Kata legjobb barátnője már általános óta. Mindketten Hajdúszoboszlóról Debrecenbe utaztak az egyetemre. Hosszú barna haját, mindig lófarokba kötötte.
– Tessék? – ugrott egyet az ülésben. – Szia, Ági.
A laptopja megcsúszott a kezében, ám időben elkapta, mielőtt leesett volna.
– Az amerikai lovagod írt? – érdeklődött sejtelmesen.
Legszívesebben hozzá vágta volna a laptopját, ha nem sajnálná a gépet, ami munkaeszköze volt a térinformatikai feladatok elvégzéséhez.
– Nem a lovagom. Mich a barátom és a vele való levelezés segít az angol tudásom fejlesztésében. Tudod a doktori képzéséhez és a térinfo munkához elengedhetetlen az angol nyelv.
– Na persze.
– Ne, na persze itt nekem Nem estem bele – adta a sértődöttet.
– Biztos?
– Ne kombinálj.
Próbált minél meggyőzőbb lenni. Hazudott volna, ha azt állítja a férfi nem vonzó, de nem esett belé. Nem tehette meg. Ha elfogadta a meghívást akkor is egy évet tölthetett csak vele. Mindent bonyolultabbá tett volna egy románc Michaellel.
Ági Katalin arcát fürkészte. Biztos vette a szőke loknis lány, barátnője sejtette, hogy rejtegetett előtte valamit.
– Kata. A barátod vagyok, árul el, mit írt. Kiböki a kíváncsiság az oldalamat.
Bosszantotta, hogy megint átlátott rajta.
– Nem is tudom – mondta tetetett bizonytalansággal.
– Kérlek, áruld el, ha nem teszed a végén még kétoldali kíváncsiság gyulladást fogok kapni!
Katalin elmosolyodott kislányos lelkesedésén, amin már meg se lepődött. Egy másfél méteres posztert rakott ki évekkel ezelőtt a szobájába Michről, amin félmeztelen. Ahogy tudomást szerzett róla, hogy ő a levelező partnere Katalinnak állandó jelleggel ostromolt, hogy kérdezze ki, mint egy katonatiszt. Végül Mich küldött a Budapest Conon résztvevő Liammel egy ajándék csomagot Áginak egy autogrammal ellátott fényképpen, dedikált DVD-vel és egy pár soros levéllel. Azóta Ágit csak az e-mailekben folytatott beszélgetéseik tartalma érdekelte és nem akarta kérdésekkel bombázni.
– Írt.
– Mit?
Felcsillant a szeme. Sejtette, nem kis hírt fog vele megosztani Kata.
– Meghívott egy évre San Franciscoba. Ott forgatják az új filmjét. Emlékszel meséltem: Basarab, a Havasalföldi fejeledelem címmel. Már a nyár első felében mehetnék is.
– Ez komoly?! – visította.
– Tipikus rajongó – jegyezte meg Kata magában.
A körülöttük ülő többi utas között akadt, aki feléjük sandított, de olyanok is voltak, akik nyíltan bámulták, hogy mi is történt, ami miatta Ági megtébolyult. Katalin felnevetett, az egész helyzet, annyira örültnek tűnt. Főleg, amikor barátnőjéből is előtört a kacagás. Pár idős néni ekkor egyenesen megbotránkozva méregetett őket.
– Dilis – nyögte ki Katalin, mikor alább hagyott a nevetése.
– Meséld el a részleteket.
– Meghívott magához egy évre. Ha beleegyezek segít munkát találni és papírokat intézni.
– Ez szuper! – kiáltott fel.
Már megint feléjük fordultak az utasok. Kata az ablak felé húzódott, hogy észre se vegyék, mire Ági csak megcsóválta a fejét. De egyből visszatért az eredeti témához, jobban érdekelte, hogy minden apró kis infót kihúzzon barátnőjéből:
– Mást is írt?
– Az új filmjéről tett még pár levéllel ezelőtt említést. Drakulát fogja alakítani.
Barátnője sejtelmesen elhúzta a száját. Ilyenkor képtelen sztorikat szokott kikombinálni egyetlen aprócska mondatból.
– Hmm. Lehet tényleg egy billió éves vámpír. Ha jobban megnézzük már már természetfelettien sármos. Azok a vöröses göndör tincsek, meg a az ijesztően szexin sötét szeme. A borostájáról meg ne is beszéljünk – kuncogott.
– Lehet.
Ugrott egyet az ülésén és olyan hévvel kezdett bele a mondandójába, mintha a következő percben véget érne a világ:
– Egy billió éves szeretőd lenne, ha kiutazol hozzá – kacsintott.
– Elment az eszed. Barátok vagyunk és azok maradunk Michaellel.
– Te tudod – emelte fel a kezét –, de én a helyedben elutaznék hozzá és kiélvezném, ami nyújthat.
– Neked tényleg elmentek otthonról. – Vágott egy pofát.
Ahogy kimondta már meg is bánta.
– Utazni azért utazol, ugye?
– Nem tudom.
– Menned kell! – közölte Ági diktatórikusan. – Félre téve, mennyire dögös férfi. Az ajánlata egy remek lehetőség világot látni, kapcsolatokat építeni. Különben is, egyszer vagy fiatal.
– Gondolod?
– Naná. Ha mégse jönne be, bármikor haza utazhatsz.
– Mondasz valamit.
A lelkes rajongó beszélt belőle jórészt, bár nem tévedett. Legalább két hónapig kint lehetne Katalin és bőségesen maradna ideje hazarepülni, ha a környezte nem neki való.
– Még megfontolom.
Ági elégedetten dőlt hátra az ülés támlájának, hogy sikerült a bogarat elültetnie a barátnője fülében, miszerint el kellene fogadnia Michael ajánlatát.
1 hozzászólás
Kedves Judit!
Légy üdvözölve! Kezdődő műved nagyon színes fantáziára vall, és szövevényesnek ígérkezik.
Laca