Olyan fura érzés ez. Semmi okom nem lenne feszengeni. Hisz végre a jó úton járok! Egy hónap után megjött az eszem, felhagytam kétségbeejtő életformámmal, és… Na de hagyjuk a múltat. Ne rágódjunk ezen. Belátom én is, hogy hülyeség volt. De a szívem mélyén tetszett a dolog. Valamit valamiért, és ha nem kapom meg azt, amit elvárhatok, akkor úgy vélem igenis jogosan jártam el. Jogosan, még ha nem is erkölcsösen.
Félek a találkozástól. Pedig nem tud semmit. Nem sejtheti. Hisz mindig nagyon óvatos voltam. Néha persze hazudnom is kellett. De hát ki az, aki még sosem hazudott. Én azt mondom, megéri. Megérte. Mert most már vége!
És mégis ez a fura érzés. Főleg, mert tudom, hogy közeledik. Jön, lassan már ideér hozzám! Még csak fel sem merülhet benne a gyanú! Az nem lehet! Mégis félek, hogy ideáll elém, és azt mondja: „Mindent tudok! Lebuktál!”
És már látom is őt. Mindjárt ideér. És legszívesebben felugranék, hogy odarohanjak hozzá, leboruljak elé, és a bocsánatát kérjem. Hogy végre megszűnjön ez a szorongás, és feloldozást nyerjek.
De nem tehetem! Jobb lesz, ha nem tud róla. Nekem is jobb, sőt talán csak nekem jó. És már itt áll előttem, a szemembe néz. És azok a szemek. Ahogy kérdőn rám néznek. A szívem kalimpál. Átlát rajtam! Tudom.
És a tudat, hogy ez már minden nap így fog menni, hogy szorongás lesz az életem. Én ebbe beleőrülök. Nem ért annyit ez az egy hónap!
„Gyere és kínozz meg! Hadd szenvedjek! Megérdemlem! Kérlek, oldozz fel, Uram!”
Majd megszólal, és az a két szó magamhoz térít:
– Jegyeket, bérletek!
Én meg remegő kezekkel, meggyőződve arról, hogy már nem érvényes, felmutatom februári bérletemet. És ezerszer is megátkozom a napot, amikor elsöröztem a januári bérletem árát, és egy hónapon át ingyen vettem igénybe a Kisalföld Volán szolgáltatásait. És mindez milyen jó heccnek tűnt, amíg ma reggel, ott a busz elejében, meg nem láttam azt a piros karszalagot…
De már vége! Az ellenőr már rég nem rám figyel. Valahol hátul kiabál egy szerencsétlennel. Én meg remegve, összetörten gondolok arra, mi van, ha ez a találkozás 5 nappal korábban történik.
9 hozzászólás
Ez jó! Nem gondoltam volna,hogy ez lesz a poén!
Köszi, Gunoda! 🙂
Hát ez jó! 🙂
Én először nem tudtam mi lesz a vége, valami párkapcsolatoknál való titkolózásra gondoltam, aztán valami baráti konfliktusra…de jó a csattanó.
Köszi sanna! 🙂
Most próbáltam elkerülni a “felébredek az ágyban” befejezést! 🙂
Ehh, ez milyen off 😀 Gratulálok, nagyon jó lett a vége 🙂 Mikor azt olvastam, hogy “Jegyeket, bérletek!”, akkor csak mondtam egy naaagy “Loooool!”-t :D:D
Kösz, Crys! 🙂
Örülök, hogy tetszett, és hogy kiváltottam belőled egy LoL-t! 😀
:)jahjjjjj…
tudva, h hányszor lógtam már buszon, tudom mit érezhettél. 🙂 dehát így leírni… frenetikus 🙂
köszi szépen Liz! 🙂
és hát bliccelni nem szép dolog… ne csinálj ilyet! 😀
köszi, hogy olvastad!
üdv
Arnodre
Jó, nagyon. Én tudtam, hogy nem lehet szerelmes-megcsalós, mert az túl egyszerű lett volna, de eeeez, tuti végkifejlet, gratulálok!
Hanga