A százéves rejtély

Mint megannyi rózsaszín mákszem, mint huhogó baglyok, mint eső a déli, zord hegyvidéken, belépett Vilmos a boltba éppen. Nem volt nála nagyobb, erősebb ember a városban, mégis mindenki híres széles mosolyáról ismerte fel, mely a figyelőtől ellazult nyakat követelt.
– Mit adhatok? – kérdezte az eladó.
– Látom maga új, még nem ismer engem – felelte Vilmos – mindenből kérek, ami a boltban van. Abból a sorból (arra a sorra mutat) mindenből kettőt, a többiből egyet.
Az eladó nem csodálkozott, ami fura. Elkezdett pakolni és néha-néha óvatosságból megkérdezte egy-egy terméknél, hogy biztosan kér-e azt is, de minden alkalommal bólogatás volt a válasz.

– Ezekből is kér?
– Fiam, az apám remek katona volt, a testsúlyom értéket képvisel, a gyomrom szunnyadó vulkán.
Ennek semmi köze ehhez, gondolta az eladó, pakolt hát tovább.

Időközben megérkezett a bolt tulajdonosa, és jelezte az ifjú eladónak, hogy ez az eset mindennapos és rendben van.
Vilmos és az öreg már ismerték egymást, ezért hogy ne unatkozzanak, beszélgetni kezdtek.
– Nyílnak-e már a fülemilék? – Tért a lényegre az öreg.
– Nem – válaszolta Vilmos jó ismerőshöz illően.
Nyílt az ajtó és egy gyerek érkezett. Vilmoshoz ment és egy papír cetlit adott neki, hozzá tette, hogy az anyja küldi.
– Ő a mostoha fiad? – Kérdezte az öreg tulaj.
– Nem, ő az ostoba fiam. A mostoha fiam otthon van a feleségemmel.
– Az ostoba feleségeddel?
– Nem, tőle váltam el. A mostoha feleségemmel.
Az eladó ekkor elejtett valamit, de ennek nem lettek következményei.
Amikor végzett a pakolással és a pulthoz lépett, Vilmos véletlenül belélegezte az eladót, de az megbocsátott neki, miután kifújta.

Bocsásson meg – fordult az öreg az eladóhoz – a maga kocsija az, amelyiknek még most is megy a motorja?
– Igen, nem áll le.
– Nem valami jó hír ez nekem.
– Sajnálom uram, jó hír viszont, hogy három hónap után végre beindult egyáltalán, ezért tudtam ma bejönni.
– Minden rosszban van valami jó.
Vilmos itt bekapcsolódott.
– Ismerős helyzet, én tavaly a sírba vittem a szomszédot a kocsimmal, mivel hullaszállító vagyok.
– Akkor ez nem teljesen ugyanaz a helyzet, nemde? – kérdezte vagy az eladó vagy az öreg.
– Azt mondtam volna? Bocsánat.
Egy darabig vigyorogtak egymásra, majd zavarba jöttek, ezért abbahagyták.
Vilmos pénzzel akarta kompenzálni a vásárlást, ami csodák csodájára sikerült neki. Felkapta szatyrait és elindult könnyű léptekkel.
Az öreg eme alig hihető momentumra (hogy csak így elbírja azt a sok mindent) humoros megjegyzést akart tenni:
– Vilmos, itt az ideje, hogy bebújj valaki ágya alá és féljenek tőled.

A bolti eseményeknek ezzel vége szakadt Vilmos szemszögéből. Ő átment a közeli papír és rovarírószerbe. Ott is ismerős arc fogadta, ami pár másodperc elteltével már nem csak ismerős volt, hanem egyértelműen valaki.
– Hogy vagy? – Megint egy jó kérdés.
– Köszönöm jól. Illetve holnap el kell mennem az orvoshoz.
– Értem, de ne a fadoktorhoz menj, mert az fából van és nem vaskarika.
– Tudom – felelte Vilmos, még ha nem is tudta.
Kettejük közül, aki nem Vilmos volt, rágyújtott egy cigarettára, és mikor kifújta a füstöt, Vilmos elszállt vele.

Mikor hazaért, otthon érezte magát. Üdvözölte mostohafeleségét.
– Mit csinálsz?
– Gombakrémlevest eszem – mondta, mint aki gombakrémlevest eszik.
– Jó éjtvágyat!

Vilmos napjának egy részét most eltöltötte, később ment dolgozni a temetőbe. Aznap egy igen gazdag polgárt temettek.
A temetés végeztével Vilmos nem akarta megtartani a véleményét, ezért odament a paphoz, akivel a baja volt.
– Elnézést atyám, elment az esze? Hiszen tudja, mi a maga dolga. A hit erősítése.
– Igen, értem – felelte a pap – Mit mondott?
– Ön azért kell, hogy a jóról beszéljen, megmutatni, hogy a halál nem csak pusztulás, hanem valami új. Hogy ne csak a rosszat lássák.
– Felhívtam a figyelmet az örökségre.
Vilmos erre nem tudott mit mondani, megfordult (vele a világ).

Hazafelé cammogott. Azon gondolkodott, hogy kivesz egy kis szabadságot, mert már lassan a saját ügyfele lesz.
– Abban a hitben élek jelenleg, hogy alvás szándékával fejezem be a napot – mondta csak magának – de előbb adok a gyerekeknek egy jóéjszakát nyuszit.
Végül betakaródzott, és elaludt nagy kíváncsisággal. Kíváncsi volt, hogy mi lesz a reggeli.