A te házad az én váram – Kicsit másképp 04.

2011. április 24. (másnap), New York, USA
16:11 new yorki idő szerint

Karl Kesthler, a pénzember, az IMF korábbi erősembere, aki legújabban politikai babérokra tört, és minél több közéleti szerepvállalás lehetőségét igyekezett megragadni, saját mamutvállalata Brooklyn Fulton Street-i székházának liftjébe szállt be épp. Ez a lift természetesen nem azonos azzal, amelyet a személyzet tagjai és az ügyfelek használnak. Az egy másik, párhuzamos felvonóeszköz. Ennek földszinti ajtaja előtt szoborszerű biztonsági emberek állnak (akik nem azonosak az épület minden szintjén jelenlévő egyenruhás biztonságiakkal), külön kameraegységek figyelik, a földszinttől egyenesen a saját tulajdonú épület legfelső szintjére, a Kesthler irodája elé helyezett biztonsági előszobához visz, és csak arra nyílik. A kamerák minden négyzetcentimétert pásztáznak, az ereszkedő lift a legkisebb rendellenesség jelzésére visszaindul, és programja szerint az ajtaja csak ujjlenyomat szkenner aktiválására nyílik ki (amely csupán néhány személy ujjlenyomatát tárolja), ellenkező esetben tíz végzetes másodperc múlva megsemmisíti önmagát, a benne levőkkel együtt. A legfelső szint fölött pedig, az épület tetején mindig ott áll indulásra készen egy helikopter, mint végső menekülési útvonal és eszköz. Hogy Kesthler paranoiás volt-e? Inkább csak logikusan gondolkodott, és tudatában volt a tetteinek. Kell-e róla mondanunk többet annál, amennyit elárulnak nekünk az óvintézkedései?

Most tehát Kesthler épp beszállt a huszadik emeleten a liftbe. Mellé beszállt egy 205 cm magas, közel 150 kilós testőr, akinek a hobbija a páncélos közelharc művelése volt különféle bajnokságokon, amelyeket a Nemzetközi Páncélos Liga hívott életre. A biztonsági szakember múlt év decemberében szegődött az üzletmogul szolgálatába különféle ajánlások révén, és azonnal átszervezte a védelmet. Kesthler elégedett volt és biztonságban érezte magát. Ahogyan e percben is.

A kamerák figyelnek. A huszadikon még ott maradt két bizalmi-biztonsági ember és egy hátrahagyott titkárnő. A lift elindul lefelé. Egy szint. Két szint. Már a tizenötödiken vagyunk. Már a tizediken…

S hirtelen rántással a liftszekrény megáll! A fülkében hallani a drótkötelek ropogását. Kesthler meginog, a falhoz kap, hogy állva maradjon. Az óriás fegyvert ránt és a feje mellett a levegőbe emeli, de nem tudja, mire is foghatná rá.

A lift, a programnak megfelelően, azonnal elindul fölfelé. A programot nem lehet felülírni. Az óriás érzi, hogy tennie, mutatnia kell valamit: hatalmas maroklőfegyverét a zárt liftajtóra szegezi. A szintmérő jelez: tizennyolcadik… s már ott vannak. Kesthler gyáván bújik az óriás háta mögé, szíve a torkában dobog.

Az óriás aktiválja a szkennert. Nincs idő felkészülni; bármi várja is őket az ajtón túl, azzal tíz másodpercen belül kell szembenézniük, különben a fülke velük együtt robban fel.

Nyílik az ajtó. Néhány pillanat múlva fegyveresek állnak egymással szemben, egymásra szegezett mordályokkal, s nem messze egy hatalmasra kerekedett szemű, halálsápadt, de még így is gyönyörű titkárnő. Az óriás lassan leengedi fegyverét, ezek az ő emberei. – Mi történt?!

– Még nem tudjuk. Csak azt észleltük, hogy beindult a mentési program. Csakis a földszinten történhetett valami.

A még nem tudjuk azt jelenti, hogy már dolgoznak a problémán, és az óriás tudja, hogy itt mindenki jól végzi a dolgát, viszont ő mégsem adhat időt semmiféle további rendellenességre. Ki innen mielőbb!!! Majd útközben értesülnek a részletekről! Taszigálja maga előtt Kesthlert a tetőkijárat felé. Kesthler engedelmesen és izgatottan sodródik előtte.

A tetőre innen egy kis külön lifttel lehet feljutni, amely mindössze ezt az egy szintet utazza. A betelepítéskor több hely kellett a felvonószerkezetnek, mint magának a fülkének. Beszállnak. Közben az óriás már utasítja a helikopter pilótáját, hogy indítsa a rotorokat.

Már a tetőn loholnak. Az óriás a testével fedezi Kesthlert, mintha orvlövészektől tartana. A helikopter most nagyon távolinak tűnik. Pedig közelednek, Kesthleren már lobog a zakó. Táskáját a mellkasára szorítja.

Nem lőtt senki. Eljutnak a helikopterig. Már bent ülnek a járműben. Már emelkednek. Nemsokára elrepülnek a teljes biztonságba. Közben az óriás utasításokat ad a Kesthler villában posztoló embereinek: a családot a béta bázisra kell szállítani azonnal!!! Minden utasítást tőle várjanak, ez dupla megerősítést kap. Még Kesthler sem tudja, miért. Nem is tudhatja, csak az óriás és az emberei. A parancs arra utasít, hogyha maga Kesthler rendelkezne másképp, akkor se térjenek el parancsnokuk legutolsó utasításától, elvégre lehet, hogy egy ilyen esetben őt már kiiktatták, és Kesthlerből a fejéhez fegyvert szorítva csikarják ki a módosítást.

Kesthleren most kezd kitörni a pánik. Gyanakszik. Káromkodik. Fenyegetőzik. Az óriás arca rezzenéstelen, teljes a biztonság.

***

Átrepülnek a város felett. A béta bázisnak nevezett menedékház felé tartanak. De félúton az óriásnak úgy rémlik, valami nem stimmel. Fejére teszi a rádiót.

– Koordináták? – kérdi.

Válaszul a pilóta hátrafordul, és közvetlen közelről rá lő. Fegyvere hangtompítós.

Az óriás hátra vágódik. Két lövést is beszed, de új erőre kapva előre lendül. Az újabb lövések végre leterítik, és végleges mozdulatlanságba taszítják a hatalmas testet, amely tehetetlenül ráborul Kesthlerre.

Az üzletember vadállattá válik. Sarokba szorították! De ő nem fog a levegőben megdögleni! A pilóta! A nyavalyás pilóta! Akit ő fizet! Természetesen nem is sejti, hogy az egyébként lojális pilótája a tetőlift felvonóházában várja kiszabadulását, gúzsba kötve. Ez a pilóta valaki más. Valaki, aki most úgy vágja halántékon pisztolya agyával a rátámadó pénzembert, hogy annak a fülke ablaka adja a másikat. A gyilkossá és emberrablóvá előlépett titokzatos pilóta ezután teljes lelki nyugalommal fordul ismét előre, és vezeti tovább a gépet. Természetesen nem a béta bázis irányába.

***