Egy olyan országból hozom a híreket, mely régen nagy és hatalmas volt. Visszatartotta az ork hordák támadásait, ezzel megvédve az embereket, tündéket, nimfákat és a többi lényt a Határon innen. Tűrte más lények uralmát maga fölött, s csak a végletek kiteljesedésekor kezdett hőbörögni…
Egy csodálatos ország lehetett volna, ha nem dúlják háborúk abból kifolyólag, hogy a Határon fekszik, és nem szabdalják fel a Nagy Belső Viszály után, mely abból fakadt, hogy a gerleadi lények mohók, telhetetlenek és önzőek…
A Nagy Belső Viszály után az országban is hatalmas viszályok törtek ki, és az egyik ember követte a másikat a trónon, miközben mindenki más nyugtalan volt. A többi feldarabolt királyságban is hasonlóképp volt ez, míg a nagyon karizmatikus és keménykezű fanatikusok helyükre nem kerültek.
Ők újabb viszályt szítottak, remélve, visszaszerezhetnek mindent…
Hogy hol rontották el a Határon innen? Hát itt… De minden szakadékból van kiút, – és minden szakadék megelőzhető lenne- és akkor nyilván ebből is lett volna.
A Határon innen két részre szakadt, és úgy is maradt évszázadokon át. Az egyik oldalon folytatták az eddigi életformát, és arra építkeztek, míg a másikon valami újat próbáltak ki. Megpróbálták ráerőszakolni az emberekre, de felsültek vele. Valahogy nem jött be ez az eszme, ugyanis nem számoltak azzal, hogy a Gerleadre született értelmes élőlények mohók, telhetetlenek és önzőek.
Látjátok itt is elrontották… De még innen is lett volna kiút!
Egynap rájöttek arra az újat kipróbálok, hogy ez nem jó, lehet jobb lenne nekik akkor, ha visszatérnének az eredeti alapokhoz, amit a többiek követnek, akik nagyok, erősek és okosak…
Így is tettek.
Teltek az évek, követték egymást megint az emberek a trónon, de sokkal rendszeresebb időközönként, mint anno. A királyságot felváltotta mindenütt – a Határon innen – az úgynevezett gerleadia, ami annyit tesz, hogy a lények maguk döntik el, ki vezesse őket. Minden szépnek is tűnhetne, de ahhoz, hogy ez a rendszer fennmaradjon, örökös ellentéteket szítanak az örökösök. Nem képesek egyezkedni, csak marakodni.
És miért baj ez az egész így? Mert a marakodás sosem vezet jóra, és ez a rendszer a gerleadi lények hibáit használja ki. Amit az imént felsoroltam. Emlékszel még rá? Nem?
Sebaj, elmondom megint. Mohók, telhetetlenek és önzőek.
A gerleadi lények, akik a Határon innen éltek, minden mohóságuk, telhetetlenségük és önzőségük ellenére úgy döntöttek, hogy ők bizony összefognak egy magasztosabb cél érdekében. Mindenki megtartja mindenét, amilye van, de mégis közösen haladnak valami felé. Hogy mi is ez a valami? Azt senki sem tudja, csak haladni kell. Miért? Mert az úgy jó.
A Kerekerdei Királyságból is Kerekerdei Gerleadia lett, tudjátok, ez az az ország, amelyik a Határon fekszik… Persze, most már nincsen Határ, ez az ellentét megszűnt a Határon innen, és a Határon onnan között, pláne, hogy a Határ visszább is húzódott. Néha még össze-össze kapnak, de a Következő Nagy Viszály óta mindenki ódzkodik egy nagyobb viszálytól, így csak kisebb összecsapások vannak. Mindenki a haladásra koncentrál inkább! Már vannak más eszközök is egy ország megszerzésére, mint a viszály…
Na ott tartottam, hogy a Kerekerdei Gerleadiát is elérte az a válság, amit a „Nagy haladás” okozott. Egyesek látták előre ezt, de róluk már rég elfeledkeztek… Ők még a gerleadiák előtt szóltak erről, azokról hajlamosak vagyunk elfelejtkezni… No meg ők azok, akik nem számoltak a gerleadi lények mohóságával, telhetetlenségével és önzőségével. De csak az eszménél nem dolgoztak vele! Akkor, amikor az alapokat bírálták, akkor látták őket. (Bizony semmi sem lehet tökéletes, amit gerleadi alkot, ez is bizonyítja)
A válság hatására, és annak következtében, hogy elmúlt a nagy vágyakozás azok felé, akik nagyok, erősek és okosak, rájöttek a kerekerdeiek, hogy hülyeség a marakodás. Sajnos nem volt ötletük, hogy kit válasszanak. Az akkori vezető a válság kibontakozásakor nagyot hazudott, így azt nem lehetett választani. Az hogy nézne ki???
Választották hát a másikat, meg volt, aki inkább nem választott, mert már elege volt az egészből…
Az új Gerleader (így hívják az aktuális vezetőt, nagyon kreatívak) a matematika alapján jelentős többségbe került, és úgy döntött nagy változásokat eszközöl a kerekerdeiek életében, természetesen csakis az ő javukra.
Hogy mi lesz a sorsuk? Azt majd a következő tudósításból megtudhatod!
3 hozzászólás
Kedves Balázs!
Hát az sicher, hogy megérte megállni egy ideig a feljövést, mert ez így egyszerre , nagyon jó. Így tovább ,és végre jöjjön az a kikelet 😀 Üdv, Cat
Kedves BlackCat!
Köszönöm, remélem eljön majd az is. Örülök, hogy újra nálam jártál.
Balázs
Szia Rebbel! 🙂
Tetszett ez a tudósítás felettébb! 🙂 Sajnálatos dolgok mehetnek abban a Gerleádiában, mégis olyan bájosan balga kis játékvilág lehet! 😀 Bár, ha nagy király volnék, a gerleadi alapvető hibáit felhasználnám egy bizonyos jó célra a mohóság, a telhetetlenség, az önzőség vitorlába foghatóvá teszi az akaratukat, és ez jó kezekben hasznos, gerleadi kézben veszedelmes dolog 🙂 Beadnám nekik pl, hogy a gerleadi szó lényegében egy ősi nyelvi anagramma: Real-Dig volt az eredit szó, amely így-úgy bizonyítható módon gerlead-dá torzult, amelynek jelentése: igazi ásó! vagyis: mélyen bölcs, igazán szeretettel telt, kincseket adományozó-t jelent, mert ezért ástak le mind magukba, mind egymásra, mind a föld mélyére, mind a végtelen mindenség távoli mélységeibe! 🙂 Felnyitnám szemüket, hogy Kerekerdő, amelyért civakodnak, bár csodás, és gyönyörű, a mindenséghez képest csupán egy kóbor kutyáknak odavetett kolonc. A mindenség egyetlen morzsája csupán, s az oly végtelen, hogy…