A Kovácsék kamasz fia kiment a reggeli postáért. Szépen köszönt a postásnak, elvette a friss lapszámot, és kezében az újsággal visszament a házba. Még nem tudta, hogy nagy tettet hajtott végre ezzel.
– Reggel meg láttam a kis Kovácsot ahogy elbeszélgetett a postás Józsival. Tudod amikor hozni szokta az újságokat! – A pár házzal odébb lakó nénike mesélte ezt egy barátnőjének, aki a boltba igyekezett.
– A Kovács gyerek valamit beszélt a postással reggel. Valami újság vagy könyv volt nála. – A boltban a pénztárosnak mondta a barátnő, miközben a pénzt számolgatta.
– A Kovácsék fia egy könyvvel a kezében beszélgetett a postással reggel.
– Miért volt nála könyv?
– Biztos a könyvtárból jött. – Ez a beszélgetés a pénztáros és az egyik vele dolgozó eladó közt zajlott le.
– A Kovács Peti meg pont összefutott a postással amikor hazahozták a könyvtárból! – Az eladó mesélte a fodrásznál.
– A Peti, tudod a Kovácsék fia! Valami drága autóval vitték ma haza a könyvtárból. A postás pont látta! – A fodrász a férjének.
– Mondtam fiam, hogy tanulj! A Peti haverod is a könyveket bújta a könyvtárban, mikor egy gazdag nő felajánlotta neki, hogy hazaviszi a kocsiján. A postás előtt buktak le! – Okította a férj a fiúkat, aki történetesen Kovács Peti osztálytársa volt.
Ő azonnal átfutott hozzájuk.
– Hogyan szedtél fel a könyvtárban egy fiatal szőke bombázót, aki ráadásul gazdag is? – rontott rá Petire az osztálytársa.
Szegénynek a történelemkönyv majdnem kiesett a kezéből.
7 hozzászólás
Túl rafinált címek ezek egy egyszerű„ pletykának”. Üdv. István
Szia!
Lehet. De a történet végén van egy kis változás az eredeti műhöz képest – ami majdnem kiesett a kezéből.
Én, a cím és ennek a változtatása miatt gondolom, hogy itt már van egy kis mellékhatása is sztorinak; megindulhat a fantázia az általunk ismert történelemről – de megeshet, hogy csak én gondolom így.
Köszi a hozzászólást!
Szia!
Lehet. De a történet végén van egy kis változás az eredeti műhöz képest – ami majdnem kiesett a kezéből.
Én, a cím és ennek a változtatása miatt gondolom, hogy itt már van egy kis mellékhatása is a sztorinak; megindulhat a fantázia az általunk ismert történelemről – de megeshet, hogy csak én gondolom így.
Köszi a hozzászólást!
Az eredeti műnél a címet nem érzem rafináltnak, bár ha a kalandot idézőjelbe teszem, akkor az kissé közelebb állna az igazsághoz.
Szia!
Lehet. De a történet végén van egy kis változás az eredeti műhöz képest – ami majdnem kiesett a kezéből.
Én, a cím és ennek a változtatása miatt gondolom, hogy itt már van egy kis mellékhatása is sztorinak; megindulhat a fantázia az általunk ismert történelemről – de megeshet, hogy csak én gondolom így.
Köszi a hozzászólást!
Nagyon jó, tetszett. Jót mosolyogtam.
Üdv. Györgyi
Köszi a hozzászólást, örülök, hogy tetszett.
Üdv.: István