A trófeák Bogi mesél testvéreinek

Nem is olyan régen a Csalafinta csalitosban bekukkantottam egy kis faházba. Vadászatból hozott trófeákat láttam a falon. Nagyon szépek és érdekesek voltak. De egyből az jutott eszembe, hogy ehhez bizony le kellett vadászni az állatot.
– Mi az, hogy trófea?- kérdezte Szuszimuszi.
– Trófea egy vadászatból hozott emlék. A sportlövészetben pedig a győzelem jelképe.
– De ehhez muszáj elpusztítani az állatot?
– Igen, sajnos.
– Akkor ez nem jó dolog- szomorodott el Szuszimuszi – nekem nem is tetszik.
– Már nagyon- nagyon régen is vadásztak, főleg a gazdag emberek, a nemesek, főként agarak segítségével- folytatta Bogi.
– De hogy kerültek föl a falra?- kérdezte Bíborka.
– Miután levágták a zsákmányt, a trófeát kitisztították, tartósították és kitömték.
– Milyen állatokat vadásztak le? – kérdezte Nyafi.
– Legtöbbször borzot, rókát, sakált, fácánt, a foglyot, sőt még szarvasokat is lőttek. Legtöbbször agancsot, agyarat, farktollat, szarvakat preparáltak.
– De ez meg van engedve? – kérdezte csodálkozva Pliccsplaccs.
– Minden állatra csak addig lehet vadászni, amíg a számuk nem fogyatkozik meg túlságosan, vagy az élőhelyük nem romlik, nem pusztul. A vadaknak nagyon finom a húsa is. Jóízű az őzé, szarvasé, vaddisznóé, fácáné, a nyuszié és még sorolhatnám. A boltokban is lehet olykor kapni, de nagyon drágán.
– Kik a sportvadászok?- kérdezte újra.
– Ők a kikapcsolódást, szórakozást keresik benne. Kereskedelem céljából, a húsáért is lövik őket. Sok pénzt fizetnek egy ilyen vadászatért.
– De mi van az orvvadászokkal? – kérdezte Pliccsplaccs.
– Hazánkban tilos, nem szabad, büntetnek érte. Nem lehet sem a háziállatokat megölni, még bántani se, ezt tudjuk jól. A veszélyes, védett állatok kilövése sincs megengedve. A kártékonyakat sem szabad fegyverrel irtani.
– Kik a kártékonyak?
– Ilyen a mezei nyúl is. Megrágja a fák rügyeit, kérgét, hajtásait és a szántóföldi növényeket is. Szarvas letapossa, agancsával is jókora károkat tud okozni. Az őz és a fácán is ilyen. A vaddisznó is kitúrja, kitapossa a veteményt.
– De jó, hogy nálunk tilos a kilövésük! Ennek örülök!- emelte fel a hangját kitörő örömmel Szuszimuszi és Bíborka.
– De honnan tudsz te ennyi mindent? – kíváncsiskodott tovább Nyafi.
– Olvastam egy könyvben.
– Tényleg? Úgy szeretnék én is meg tanulni olvasni, akkor én is bújhatom az érdekesebbnél érdekesebb könyveket- mondta lelkesen.
– Igen. Ősszel iskolás leszel, és ott megtanítanak olvasni. Addig meg én mesélek nektek, ha szeretnétek valamit megtudni.
– A nevemet már most is le tudom írni! – mondta büszkén testvéreinek.
– Igen. Nagyon ügyes és okos vagy- cirógatta meg Nyafi buksiját, majd adott neki rá egy aprócska fricskát. Ezen jót nevettek és mindenki szaladt ötfelé játszani.

Kérdések: Mi az, amit elmondanál a mesével kapcsolatban. Fejtsd ki bőven a véleményed, mondd el az álláspontodat a címmel kapcsolatban.