Az egyik kisvárosunkban élt egy idős ember, akinek a háza előtt volt egy vadgesztenyefa. Ameddig az egészsége engedte rendet tartó ember lévén mindég összeszedte saját maga a lepotyogott termést, de az idő egyre csak haladt és az idős embereknél általában hol ez fáj, hol meg amaz. Sajnos az emberünknek a dereka fájt. Lehajolni csak nagyon nehezen tudott, hogy a termést összeszedegesse és begyűjtse. Gondolt egyet: a helyi újságokban meghirdette, hogy ,,aki a vadgesztenyét felszedi és ide és ide elviszi, kap érte 10 forintot kilónként." Csakhogy a hirdetés feladásakor lehet, hogy tévedésből egy másik címet adott meg és arról sem szólt, hogy ez a közlés csak a saját vadgesztenyefája termésére érvényes. Telt-múlt az idő. Az emberek a hirdetés hatására a megadott címre kezdték sokfelől odahordani a termést és az ott lakó embertől kezdték követelni a kilónkénti tíz forintokat. Egy ideig szabadkozott a vétlen ember, hogy neki ehhez az ég adta világon semmi köze sincsen, hiszen nem Ő adta fel a hirdetést, de ez nem használt. Így aztán feljelentette a hirdetést feladót, mivel megtudta időközben, hogy ki hirdetett. Lett erre egy törvényes eljárás, amely végén a hirdetést feladó idős embert megbírságolták. Az esetnek a tanulsága: az ember a saját ügyei, gondjai megoldásában mindég úgy intézkedjen, hogy annak során vétleneknek kára, gondja, baja lehetőleg soha sem keletkezhessen.
A vadgesztenyék ára
By Pecás