ÁDÁM ÉBREDÉSE 16, 17.

16. Igazak és gonoszok

Korábban még Ádám fia: Káin, és annak később született testvére: Séth utódai összeházasodtak. Noé Séth leszármazottja. Mivel a vízözön után Noé utódai népesítették be a földet, akik természetszerűen őseik génje által örökölhették mind a jó, mind a rosszra való hajlamot, köztük egyaránt lehettek igazak, és gonoszok.
Az emberi értékek minősége tehát attól az időtől fogva nem sokat változott, csak az idő haladt előre…

Múltak a századok és évezredek, akkor is két részre szakadt az emberiség, akárcsak mostanság: igazakra, és gonoszokra. Előbbiek azok, akik szerették és tisztelték hozzátartozóikat és felebarátjukat, akik szorgalmasan végezték a dolgukat, igazságosak voltak, és tiszta életet éltek. Viszont a többiek akkor is, mint manapság, szították/szítják a gyűlöletet, utálják egymást még rokonok/testvérek is, akárcsak Káin, akik irigykedtek/irigykednek, nem kímélték, akár csak ma sem kímélik embertársaikat, hiányzott/hiányzik belőlük a kímélet és a becsületesség mások iránt. Ők voltak/és ma is ők azok, akik hőzöngenek, rabolnak, mások javait pusztítják, rombolnak, és robbantanak, és képesek kárt okozni másoknak és ölni, akik háborút szítottak/szítanak, és az emberiség, a világ pusztítását okozták és okozzák egykor és ma is, ahelyett, hogy jót cselekednének, gyűlölet helyett tisztelnék egymást, tisztességes szorgos munkájukkal hozzájárulnának maguk és az elesettek emberi életének fenntartásához.

17. Mi történt eddig és mi történik mostanában?

Nem kell a régmúltban kutatnunk. Elég a huszadik század „eredményeit” áttekintenünk: a két világháborút.
– Hány ember pusztult el ártatlanul?
– S miért?
– Ostoba és gonosz emberek kezébe került a hatalom, akik irtották a népet válogatás nélkül, máskor meg ördögi gondolattal, velük született betegség miatt, vagy bőrszín, származás- és vallási különbözőség tekintetében kiválogatva tették ugyanazt.
Micsoda őrült ötlet volt megalkotni az atombombát, s azt pusztításra fölhasználni: romba dönteni vele egy egész várost, valamennyi lakosát megölni, vagy örök életre megnyomorítani, a kevés túlélő életterét is megmérgezve…

Nézzük csak a közelünkben, kelet felé lezajlott eseményeket: Sztálin tetteit. Hány millió ember halála kiált az égbe mérhetetlen gonosz parancsai miatt?
– Hány ember került koldusbotra?
– Hány életben maradt lett száműzött és emberi roncs miatta?
– Milliók családjának tönkretétele kiált az égbe tetteiért.

Ugorjunk át Európába. – Micsoda aljasság vezérelte Hitlert? Őrült agyában megfogant gondolatait hogyan tudta végrehajtani, milliókat halálba küldve, mások sorsát, szinte egy földrész emberiségének életét téve tönkre…
Ép ésszel mindaz az ördögi cselekedet, amit művelt, ép agyvelővel föl sem fogható. Érthetetlen, miért tudta erőszakos beszédeivel és cselekedeteivel, népének sokaságát maga mellé állítani.

Mit tett, mit tehetett meg Causescu a közelmúltban, országunkkal szomszédos államban? Primitív agyában – hozzá „méltó” felesége segítségével – hogyan tudta megfogalmazni az emberhez nem méltó, gonosz tetteit, és visszazülleszteni egy évszázaddal országa fejlődését, és megmaradt népének életét?
Hogy mikor telik be a pohár az Úr asztalán, nem tudjuk. Azt sem, mikor mondja ki ismét: Elég! Talán megbánta ígéretét, azt, hogy nem pusztítja el a földet, annak minden élőlényével, és azt is, hogy nem lesz többé vízözön. Ilyen emberiség nem érdemli meg mindazt a jót, amit az Ő segítségével elért a tudomány, hogy mindazt a temérdek értéket, pénzt, munkát, amit az emberek javára kellene fordítani – például arra, hogy sokmillióan ne éhezzenek a gazdag földtekén –, helyette inkább fegyverre, méregre pazarolják azért, hogy kiirtsák embertársaikat.
Gyakran érezzük: fogy a türelme… Mostanában sorban történtek és történnek katasztrófák.

Talán apróságnak tűnik még a katasztrófák mellett is egy-egy lezuhant repülőgép vagy kisiklott vonatszerelvény, amikor százak és ezrek pusztulnak el.

Nem először lépett ki a tenger a medréből, és emberek milliói lelték halálukat – igazakat és gonoszokat egyaránt nem kímélve –, máshol hurrikánok rombolnak le mindent, ami útjukba esik, tűzvész pusztít el óriási területen erdőket, és emberlakta településeket, vagy hányszor rendül meg a föld, és városok, hatalmas területek tűnnek el a föld színéről…

Nemcsak természeti csapások sújtják világunkat. Káin utódai toronyházakat döntöttek/döntenek romba, s az ott élő és dolgozó, igaz és gonosz többmillió embert válogatás nélkül, percek alatt pusztították/pusztítják el, csupán más nézeteik, vallási meggyőződésük ürügyén…

Káin utódai/követői miatt már ott tart a tudomány, elég egy szikra, hogy akár egy szempillantás alatt megsemmisüljön a föld, minden érték és tudomány, és minden, de minden – ami szép és jó lehetne, az emberek javát szolgálná – hamuvá váljék, hogy megmérgezze a vizeket, a földet, a levegőt, ahol többé nem élhet sem ember, se állat, de még fű se nő többé. Már nem kell Isten haragja sem, nem kell beváltania ígéretét, hogy nem pusztítja el az emberiséget, mert elég egy gonosz Káin ivadék, akinek birtokába kerül a szerkezet, amely helyette elvégzi szörnyű pusztítását…

Zárszó

KEZEMBEN A BIBLIA (A SZENT BIBLIA, azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott, az egész SZENT ÍRÁS-t, melyet magyar nyelvre fordított Károli Gáspár. Kiadta: Magyar Biblia Társulat 1949-1992. Budapest, 1995.)

Ismételten beleolvasva, arra gondoltam: nehéz, súlyos igazságokat tartalmaz, óriási terjedelmű munka. Legtöbb része már ismerősen hat ránk, főleg azokra, akik valamikor, még kisiskolás korukban a „Katekizmusból” is kaptak belőle némi ízelítőt (ma már sajnos, kiment a divatból), és akik a további életükben is foglalkoztak lelki életükkel akár tanulmányaik során, vagy csak magánszorgalomból. Gyakran idézzük tartalmát – bár sokan azt sem tudják, honnan valók az ismert mondatok – mert szinte belénk ivódtak a korabeli igazságok, annyira természetesen hatnak ránk.

A nehéz, régies szövegrészek már alig érthetőek. Eszembe jutott, hogy a benne szereplő „ismerőseink” ugyanolyan emberek, úgy éltek, éreztek, ettek, ittak, és dolgoztak megélhetésükért, akárcsak mi, azzal a különbséggel, hogy nem a mai, modern korban, luxus körülmények között éltek, hanem közelebb a természethez.

Mi lenne – gondoltam magamban – ha betekintenék az akkor élők mindennapjaiba, és történetük egy részét a mai körülmények közé helyezném? Nos, a gondolat megérlelődött bennem. – Megpróbálom. És íme: megtettem.

Az idézeteket a bibliából másoltam ki, és bizonyos jeleneteket és a történések legnagyobb részét onnan merítettem. Azonban kitalált nevek (pl. Noé feleségének és fiai feleségeik neve, foglalkozása, stb.) és események is szerepelnek benne. Erre azért kényszerültem, mivel a Biblia egyes részeiben, az Ótestamentumban, ahonnan írásomat merítettem, a leszármazottaknál – Éva ősanyánkon kívül – női nevet nem, vagy alig találtam. Mindenütt csak „fia, annak fia” szerepel, alig akad egy-egy nőnemű lény, mintha nem is ők hoznák világra az utódokat. Nos, a nőket már akkor is háttérbe szorították… Én, az írásomban kiemeltem őket elnyomott helyzetükből.

Ezt tapasztaljuk mostanában is, ha egy-egy család kutatni próbálja eredetét. A leányok gyermekei elődeinek: híres apjuk-nagyapjuknak nevét már nem viszik tovább, mintha bennük nem ugyanazon vér csörgedezne, mint fiútestvéreiben és azok gyermekeiben… A híres emberek női utódai általában a feledés homályában maradnak vagy elvesznek az utókor számára. Nos, én ezért adtam nevet a feleségeknek, s azért szerepeltettem őket egyenrangúként a férfiakkal, és elképzeltem mindennapjaikat, kiegészítve az akkori korban még nem ismert és nem létező tárgyakkal (a bárka fölszerelése, szokások, stb.), amit csupán az én fantáziám szült, hogy olvashatóbb legyen írásom.

Azt pedig, hogy ötletem, és írásom milyen gondolatokat ébreszt, a kedves ismerős és ismeretlen olvasóim döntik el.

Vége