Köddel virrad, máris alkonyul.
Esti csillogás, adventi várakozás.
Nyüzsgő hangyaboly most a város,
De a várt éjjelen csendesedik a világ.
Gyorsan szalad az idő, lám elrepült ez az év is. Adventbe értünk ismét, 2015 utolsó havába. Kellemes őszi szelek fújnak, a leandereim boldogok, szabadok, még nem kell a pince dohos börtönében várni a tavaszt. A telet csak a tar fák ígérik, rajtam egy kis kabát, és madarak vidámak. Estefelé felragyognak az advent fényei, csendes eső kopog az ablakon. Hiányzik a tél, mely úgy hozzátartozott az adventi várakozáshoz, mint Jézus születéséhez a hóesés.
Sokszor megfordult már bennem, vajon a következő évben is ugyanezek a gondolatok lesznek még a fejemben adventkor, de a jövő egy képlékeny valami, a majdani történések alakítják. Nem tudom, hogy lesz e nekem majd… Az adventi várakozás számomra tele van kétséggel, el is hessegetem.
Készülődünk, sütögetünk, a boltokat járjuk, mint minden sötét decemberi hónapban, és várunk. Egy szebb, ígéretekkel teli jövő évre, nincsenek nagy kívánságaim, elég, ha olyan lesz, mint ez az év.
Eszembe jutnak a gyermekkori adventek, a fagyos hajnali misék, a talpunk alatt csikorgó hó, a disznóperzselés lobogó tüze a sötét reggeleken, a diós és mákos kalácsok bódító illata. Felnőtt életem nehéz decemberei, szomorú karácsonyai. Fájó emlékeim képei táncolnak előttem. Hallgatom a télen hulló őszi esőt, és a fehér hóra gondolok, a befagyott tó jegén táncoló fényre. Őket látom, a képzelet szárnyán jönnek felém, kikkel egykoron együtt jártuk az élet útját, de sorra elmaradtak. Fáj a hiányuk, tudom, a születésünk pillanatával ott van mögöttünk a halál is, és mégis megrendít, ha lesújt. Gyermekkoromban nem úgy létezett az idő, mint felnőtt fejjel, mondhatom időtlenek voltuk, csak az adventi várakozás mutatta meg, hogy létezik, és ahogy öregszünk egyre gyorsabban halad. Talán az egyhangúság, vagy a lassulásunk csalja meg érzékeinket.
Az advent hamar elszalad, hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Jézus születése ünnep mindenkinek, kit keresztény felmenőkkel áldott meg a teremtő, belénk kódolta az idő. Ma többnyire a szeretetről szól, az adakozásról, az ajándékozásról, a cipős dobozokról, és az adventi koszorúkról, melynek minden gyertyáját fellobbantjuk mire ránk köszönt a csendes éj.
13 hozzászólás
Kedves Ibolya!
Köszönöm szépen gondolataidat!
Szeretettel gyönyörű adventi időszakot kívánok!
Köszönöm kedves Szabolcs a figyelmedet. Kívánok békés, szép adventet és boldog ünnepeket.
Bizony halad, egyre gyorsabban halad az idő, Ibolya kedves. Repülnek az évek, észrevétlenül… Meghatóan szép az emlékezésed az adventi várakozás időszakában.
Kívánok neked boldog ünnepeket!
Szeretettel
Ida
Köszönöm, hogy olvastál kedves Ida. Kívánom, hogy neked is boldog ünneped legyen.
Kedves Jega!
Csodasszép sorok!
Emlékek csillogása!
ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁS A GYERMEKI ODÖK ÉS AZ ÉRETTEBB
KOR KÖZT1
Szeretettel:sailor
Örömmel tölt el kedves Sailor, hogy tetszett az írás, ezt szerettem volna, adni. Meghitt boldog ünnepeket kívánok. Szeretettel Ibolya
Elnézést!
AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS A GYERMEKKEOR ÉS AZ ´ÉRETEBB´
KOR KÖZÖTT…nagyon jó sokerült!
akartam
Kedves Ibolya!
Köszönöm Neked ezt a szépen összeszedett régi és mostani adventi hangulatot. Kívánom, hogy olvashassam Tőled az "Advent 2016" című írást. Kellemes ünnepeket kívánok!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild, hű olvasom, ha a szerencse nem pártol el mellőlem, jövőre megírom az Advent 2016-t. Remélem olvashatod. Békés boldog ünnepeket kívánok szeretettel Ibolya
Jólesően megpihentem soraid olvasván, emlékképek tolultak agyamba Neked köszönhetően.
Köszönettel: Marica
Kedves Marica örömmel tölt el tudat, hogy az írásom gondolatébresztő volt. Szeretettel Ibolya
Kedves Ibolya!
Bizony, hiányzik az igazi tél! Ez az időtlen szürkeség nap, mint nap nálunk, hogy azt sem tudni dél van, vagy reggel, vagy délután…
Szépen leírtad a régi adventeket, amikor még nem számolgattuk, hogy vajon jövőre… ?
Úgy érzem benned is nagy a bizonytalanság, és szorít téged is a félelem, hogy rosszabbra ne forduljanak a dolgok… Magam is így vagyok ezzel.
Szép írás, szomorkás írás, vagy csak én olvastam ilyennek…
Judit
Nem csak te olvastad szomorkásnak kedves Judit, más is, mert valóban nincs vidám témája az írásnak. Valóban, mind magán, mind a világ dolgait illetően nagy bennem a bizonytalanság. A jövőt nem látom rózsásan, reménykedjünk. Szeretettel Ibolya