Agony

Agony Ervin munkanélküli volt. Már elég ideje ahhoz, hogy elhatározza, a saját útját járja. Kevés az olyan munkalehetőség, ahová 8 osztály kell. Ez már kiderült.
Biztos nagyon sokan vannak akik elvégezték. Azért. – tapintott rá a lényegre Ervin.
A vállalkozás a jövő útja, hisz a rádióban, tévében sokszor hallotta a „jól menő vállalkozó” titulust. Minden vállalkozó jól menő! Ez biztos. Azért biztos, mert olyat sosem hallott, hogy rosszul menő vállalkozó.
A kérdés csak az volt, hogy mire vállalkozzon. Kevés és tiszta meló, sok lóvé. Ez, így, megfelelne. Miután minden, általa ismert foglalkozást kiejtett, megállapodott a bérgyilkosságnál. Kötetlen munkaidő, kevés beruházás és sok-sok adómentes bevétel.
Az első, egy jól csengő név.
Puhatolózott, de megnyugtatták, hogy a neve, ehhez a munkához, maga a tökély. Ne változtasson, hisz így esélye van külföldi megbízásra is.
A második, a munkaeszközök.
Rúgósbicska, gázspréj és bókszer – sorolta. Ennyi elég is,… meg van is.
A harmadik, eljuttatni a szándékot az érdeklődőkhöz. Ingyen hirdetési oldalak…
Megelégedéssel összegezte, hogy eddig egy fillérjébe sem került a vállalkozás megalapítása.
Az árat, majd ahhoz méri, hogy kiféle-miféle a leendő áldozat.
Dzseniffer jól fogalmaz – jutott eszébe. Ír verseket is. Szívhez szólókat, az élet sűrűjéből.
Egyet megjegyzett, mert nemcsak lelket simogató, de reppelni is lehet, röfrénnek.

Vadlibák tipegnek
mindegyik tó körül,
el kéne szállni de
nemnagyon sikerül.

Minden alkalommal, amikor eszébe jutott ez a pár sor, újra és újra olyannyira megsajnálta a vadlibákat, hogy könnyfátyol lepte el a szemét.
Mostantól, ilyen nem fordulhat elő. – határozta el.
Dzseniffer nem okozott csalódást, rövid és lényegre törő szlogenjével.

Bármit megtorlok! Agony.

Ervinnek halvány fogalma sem volt arról, hogy mit jelent az, hogy megtorlok, de azt mondta, hogy : Jó!
Bízott Dzsenifferben.

Maga mellé tette a mobilját és eltökélten dünnyögte: .. mindegyik ……. sikerül.