A tengernél meghúzódó iszapsétányon lépkedek. Jobb láb, bal láb. Egy pár láb lépked a homokban, egyedül vagyok, egészen egyedül. A nap épp most ereszkedik le égi pályájáról a földhöz, a fények visszatükröződnek a csillámló habokon. Az ár elvonult, már érkezik az apály.
Néma a táj. A szél se fúj, csak egy könnyű szellő lebbenti meg néha hajamat, kacérkodik vékony ruhámmal, majd tovaszáll, mintha sosem járt volna erre.
Mezítlábas talpam óvatosan tapos a sétány kagylókkal kövezett talaján. Rendületlenül tartok előre a káprázatos nyári alkonyatban.
Lassan sötétedik, s én a partot már messze magam mögött hagytam. Ha visszanézek, már nem találja szemem a kicsiny falu körvonalait, innen minden simának, végtelennek és nedvesnek látszik.
Szeretem a vizet, a kék tengert. Ez az igazi otthonom talán, mindig visszatévedek ide sejtelmes éjszakákon, mikor a megnyugvást, a békét keresem, s máshol nem találom.
Egyszer madárhangot hallok. Fönn, a felhők között szárnyal, majd váratlanul zuhanni kezd. Egy sirály, mely vacsorát keres magának, talán.
Egyre sötétebb és sötétebb lesz.
Aztán ismét meghallok valamit a csend sóhajtásai közt. Zene szól. Halkan, gyengéden, hívogatón. Vajon honnan jöhet?
Hisz amerre csak nézek, homok és víz terül el a horizont alatt.
A zene egyre erősödik, egyre hangosabb és szívet gyönyörködtetőbb.
Egy csodaszép dallam, mit már évek óta ismerek. De ki játszik vajon az éjszakai zongorán? Ki énekel a tengerpart távoli homályában?
Senki. A zenét én hallom csak, egyedül. Bennem szólnak a szomorkás hangsorok, egy elfeledett, rég-volt nyári éjszakában.
4 hozzászólás
Engem megérint, mivel a zenét meg a tengert én is nagyon szeretem.
Megjegyzés: szívesen olvasnám németül is!
Egyébként a leírás hihetetlenül képszerű és anyagszerű, szinte látom, érzem én is a sima, végtelen és nedves iszapos partot magam körül, a lemenő nap káprázatát, és ez a "nyári alkonyat" kitétel így télen főleg…
Üdv! 🙂 Örülök, hogy Te is itt vagy!
Zsázsa
Köszi, örülök, hogy tetszett 🙂 Hát, nem tudom, ide fel szabad-e rakni németet is, de egyébként az teljesen más milyen volt, mert jobbára tőmondatokból állt, csak rájöttem, hogy az magyarban egyáltalán nem hangzik olyan jól, mint németül. Árni
Valóban jobb a prózád, talán azért, mert szabadon áramlik, korlátok nélkül, így teljesen átérezhető. Nekem tetszett 🙂
Hanga
Köszönöm szépen, hogy elolvastad 🙂 Mindig meglepődöm és örülök ha valakinek tetszik amit írtam, mert nekem visszaolvasva sokszor olyan bénának tűnik, pedig miközben írom még tetszik. 🙂 Vagy olyan érzésem lesz, mintha nem én írtam volna, szóval furcsa.
Árnika