A tengerparton ülök felhúzott térdekkel. Mélyen beszívom a tenger sós illatát, hallgatom a sirályok rikoltozását. Fehér vitorlások közelednek a part felé, ki közelebbről, ki távolabbról, ékes színfoltjai a végtelen kékségnek. A nap már lemenőben, a legkitartóbb fürdőzők is szedelőzködnek, lassan magamra maradok a parton. Tulajdonképpen erre várok, az alkony és én, mi kettesben, csak még ma, mert holnap már utazunk haza. A nap halványuló sugarai játsszanak a víz tükrén, egy távoli csónak fodrozza a vizet, megtörik a fény, ugrándozva fut végig az apró fodrokon, mint megannyi tündér lejtene táncot. Nincs velem szemben part, sem sziget, semmi, csak a nyílt tenger végeláthatatlan vize. Az izzó vörös napkorong sugarai szokatlan színorgiával festik meg az eget a lemenő nap körül. A színárnyalatok gazdagsága lenyűgöz, majd lassan-lassan ott a távolban egyszerre csak szinte a vízbe csobban a nap, mintha csak a tenger nyelné el. Hirtelen tűnik el a víz kéksége, nem játszanak már a fények, minden homályba borul. Fénytelen szürkeség uralkodik el a víz felett.
A sirályok is a kikötő felé veszik az irányt, itt minden elcsitul, mélységes a csend. Csak ülök és élvezem ezt az idillt. Vitorlás közeledik a parthoz, hullámokat ver, mire ideérnek, már csak a víz gyenge locsogása hallatszik. Jól esik most ebben a csendben hallgatni a tenger hullámait, ahogy mossák a partot, és nem marad abba, érkezik a következő hajó, már nagyobb hullámok karikáznak a part felé. Itt állandóan locsog a víz mint egy pletykás vénasszony. Jó hallgatni. Nem mozdulok mindaddig, amíg meg nem jelennek a csillagok az égen. Már koromsötét van, csak a csillagok miriádja ragyogja be az éjszakát, nem tudok megválni ettől a látványtól.
Aztán mégis búcsút intek, nem tudom mikor látom újra, inkább a szívembe zárom és magammal viszem ezt a csodálatos estét, fényeivel, illataival, a víz kellemes csobogásával, locsogásával együtt.
18 hozzászólás
Kedves Ida!
Köszönöm a tengerparti "képeslapot"! Az idén sajnos nem jártunk tenger felé /és már nem is fogunk
/, így legalább egy kicsit – gondolatban…
Szép volt olvasni, sok emléket visszahozott.
Judit
Kedves Judit!
Valójában magam is nosztalgiáztam, régi fotókat nézegetve ihletett meg egy közülük, hogy megírjam a tengerparti alkonyt, ami valahogy nagyon az emlékezetembe vésődött, és élénken él bennem. Örülök, hogy benned i emlékeket ébresztett ez a "képeslapom".:)
Ida
Átéltem Veled azt, ami igen, így történik. Szeretem a tengert, a partját, a különleges illatát.
Szeretettel:Marietta
Egyetértünk Marietta, én is nagyon szeretem. Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Gondolom emlék adta az ihletet a prózádhoz.
Biztosan szép látvány lehetett.
Zsu
Igen, az emlékeimben őrzök egy régi alkonyt, kedves Zsu, ami úgy megragadt, hogy bármikor előveszem friss élményként hat. Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Élvezetes a kép, még annak a számára is, aki nincs odáig a tengerpartért. Én a hegyeket jobban kedvelem, sosem vonzódtam a tengerhez és már bizonyára nem is fogom sose megkedvelni, bármilyen szépet olvasok is róla. Szeretettel: István
Kedves István, ha a tenger nem tudta megszerettetni magát Veled, hát ez a röpke írásom minden bizonnyal nem fogja, olyan varázserővel nem bír. Jómagam a hegyeket is kedvelem, mondjuk a Mátra magassága éppen megfelel, az a baj, hogy a tengerre vezető utak annál jóval magasabb hegyeken át vezetnek, egyesek már rémisztően hatnak rám. Valahogy úgy vagyok vele, mint Petőfi "Bár csodállak, ám de nem szeretlek"- s valahogy a kettő nehezen összeegyeztethető. Köszönöm, hogy mégis elolvastad és élvezhetőnek találtad írásom.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Igazi nyári történet. Kellemes ilyet olvasni.
Szeretettel: Ági
Köszönöm, kedves Ági, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida! Olvasva az írást, azt mondja az ember, milyen szép ez a tengerparti idill. Még szebb lehetne, ha jobban lenne megfogalmazva. nem megyek végig mondatról mondatra (pedig nem ártana) de pár dolgot megjegyeznék."Mélyen beszívom a tenger sós illatát" – közhely. A fehér vitorlások nem lehetnek "ékes színfoltjai" a végtelen kékségnek, mert fehérek és nem színesek. Ha színesek lennének a vitorlák akkor sem a végtelen kékség színfoltjai lennének, hanem saját maguk színfoltjai. A megannyi tündér tánca a Petőfi versre jajaz: "mint megannyi tündér, táncot járnak" Satöbbi, satöbbi, satöbbi. Jelzem az ilyen típusú írások a legnehezebbek, nagyon nehéz úgy megírni őket, h ne legyenek közhelyesek, hogy az ember a megfelelő szavakat, hasonlatokat találja meg, éppen csak annyit, amennyi kell. Üdv: én
folyt.
A megannyi tündér tánca… Biztosan igazad van, ha azt mondod Petőfi már megírta. Való igaz, hogy nem azon törtem a fejem, hogy mit írt Petőfi, azt írtam, amit láttam, vagy látni véltem. Nos, ha beugrott volna, hogy ezt már Petőfi pont így megírta előttem, hát… nem is tudom, talán manók táncát írok, nem tudom, de nekem nem is ez a fontos, hanem, hogy megpróbáltam olyannak leírni, és láttatni, amilyennek én láttam. Ha így gondolkodunk, ahogyan Te ezt nekem megírtad, akkor soha többé nem írhatnánk le azt hogy: csillagok, holdfény, napsugár, virág, kenyér, tej… hogy ne soroljam fel az szótárat, mert nagyon, de nagyon helyszűkében lennék. Azért köszönöm szépen, és írj máskor is.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Ez a próza olyan mint egy festmény, mint egy csendélet, jelzem nagyon szép festmény.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm, kedves Zagyvapart, amint látod, nem mindenkinek tetszik ez a festmény. Persze, az ízlések szerteágazóak, ahány ember, annyi ízlés, nincs is ezzel semmi baj, én azt is megértem, akinek nem tetszik. Annak viszont örülök, hogy Neked tetszett.
Szeretettel
Ida
Szia Bödön, már nagyon hiányoztál (de tényleg). Én mindig örülök a kritikának, a Tiédnek is, volt már rá példa, na haragudj, de ezúttal nem tudok mit kezdeni vele. Menjünk sorjában:
"Mélyen beszívom a tenger sós illatát" – azt mondod közhely. Mondhatom, talán igazad van, viszont, nagyon szeretem a tenger halszagú, sós, akármilyen illatát, és igen, mélyen beszívom, lehet, hogy előttem már több ezren beszívták, és leírták, ezen akkor sem változtat semmi, legfeljebb leírtam többezeregyedikként. Leírtam azt amit éreztem, az amit tettem.
Menjünk tovább. Azt mondod, nem lehet ékes színfolt a fehér, mert a fehér nem szín. Már megbocsáss, a fehér az igenis szín. Ha láttál már nyílt tengert a maga végtelen kékségében, s úszkálni rajta fehér vitorlásokat, akkor nem mondanád, hogy nem ékes színfoltjai, mert igen azok. Talán magad is vitorlázol és azért nem látod a kékségben a fehér színt távolról (ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, mert mintha éppen vitorlással lennél fotózva). folyt.
Kedves Ida!
Írtam hozzád, de elszállt!A lényeg fiatalodni járok ide!
Biztos fiatalabb vagy nálam, de lehet csak szimplán "koravén" vagyok!
Kellemes dolgokról írsz! Jó rövid! Párszor megtapasztaltam olvastam tőled.
Néztem széjjel "Ilyen nincs, hol voltam én amikor az ég zenget?"
Amikor tőled olvasok érzem magamon, hogy az öreg kapcsolatok.
A kevés velem egykorúval érintkezés rajtam hagyta a "pecsétet"
Szóval fiatalodni meg csodálkozni járok hozzád!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy találtál valami kedvedre valót, és jól érezted magad. Annak meg aztán kivételesen örülök, hogy fiatalodni jársz hozzám (itt jegyzem meg, hogy szerintem korban a gyerekeimhez állsz közelebb, mint hozzám), annál inkább örülök neked.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Úgy látszik ez a kor meghatározás akkor nekem nem igazán megy!
Mostanában elég gyakran tévedek ebben! 42 éves leszek márciusban!
Szeretek tőled olvasgatni.Nekem élmény!
Szeretettel:Ági