Áll a vásár.

– Drága, kedves bátyám, mi szépet kínálhatok? Minden vizsgát kiálló cifra áruim vannak a leghíresebb műhelyekből. Ingek, dolmányok, tollas fejfedők meg tartós lábbelik a jó vevőnek. Mert jó, azt már most látom én!
– Adjon isten a vásározónak! Csizma kőne, jó lábra, meg valami pörge kis kalap erre a nagy tökre itten. Csak hogy ne ázzék, fázzék ha már a jóisten ideteremtette.
– Itt ez a kis pörge nézze! Fazonja is van és árban sem rúg ki. Próbálja csak!
– Próbálom, forgatom, de köszönöm alásan, gyönge ez kalapnak. Csak elszürkíti a napot nem takar. Nézzen átal rajta kalmár uram!
– Kalap ez, csak levegős! Mi könnyű!
– Addig is tarthat, első záporig.
– Nem erőszakolom, ha nem látja a becsét.
– Látom én azt, csak szükségét nem érzem!
– Mutatok mást! Ezt a lábravalót ha megtekintené. Messziről virít a csillogó szín. Nézze csak mi szép a szára, rajza! Kitart ez még a koporsó-szögig!
– Kitart ha tart, nem érdem, nem sokat kopok már. No de a fiamnak is van lába, he! Ez a csizma meg.. Mindenütt csak csámpát látok benne. Színe van, de varrása gyönge. Vékony a talpa is. Jegelni lábat, arra jó, ha jég hátán is izzadna az ember.
– Fitymálkodik kend.
– Én viselem majd évekig. No de nem ezt! Ennek a csizmának beteg vót a szüleje!
– Hogy beteg? Pedig hántott, jó disznóbőr az!
– Jó akinek jó. Én ugyan petákér' se húznám!
– Petákér' se? Harminc erős arany ennek az ára nem is kevesebb! Hát úgy véli kend, hogy fillérért veretem magam a nappal, esővel?
– Ver az mindenkit mindenütt, ha akad bolondja aki hagyja!
– No lesz-e vásár bátyám? Vagy csak nézgelődni, fintorogni jött-e?
– Mondottam, rámásért jöttem s kalapért. No de nincs magánál se csizma se pörge, csak a kutyák szalonnája! Hát ezért vessem a napszámot?
– Ha nem tetszik ne állja mások útját. Amim van azt dobolom! Túl kényes igényű maga. Járjon hát a tulajdon bőrén mint a varjak! Gátló, pimasz, mihaszna senki!
– Hát magánál eddig ember az ember?
– Honnan lenne időm vesződni a nehéz, bugris fejével? Nem vesz? Hát akkor a forró nyár üsse kendet!
– Úgy. Csak a forró nyár.. Meztélláb, hajadonfőve.